Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-314

314. országos üléi február S. 1S87. ? szolgál a szomszéd határokhoz közel lévő városokban. (Fölkiáltások: Bécsben!) Ott történik rajtuk szerenesétlenség; ott kénytelenek beadni gyermekeiket s azokról gondoskodni addig, a mig a lelenc/házi ápolás szüksége tart és ez kelleni fog, ha az országban tiz lelenczház lesz is. Még egyet jegyzek meg. Ennek nem az a következése, sőt nem is következik be, hogy azok a magyar államra elveszszenek; mert a mint a dajkaságra kiadás időszaka bekövetkezik, azoknak legnagyobb része, legalább azok, a kiknek illetékességi helye tudható, határos magyar községekbe adatnak dajkaságba s ott neveltetnek tovább. Egyébiránt nem kívánván tovább folytatni, kérem, méltóztassanak a tételt megszavazni. (Helyeslés a jobboldalon.) Orbán Balázs: T. ház! A miuisterelnök nr szavaimat félreértette, a mennyiben nem azt mondtam, hogy azon 73,000 forintból állítsunk lelenczházat, hanem azt mondtam, hogy vegyünk törlesztési kölcsönt, a melynek ezen 73,000 forint törlesztésére szolgálna, azt hiszem, hogy ezen 73,000 forintra igen tekintélyes kölcsönt lehetne venni, a melyből egy pár lelenczházat be lehetne rendezni. A mi pedig azt illeti, hogy ha most ezen összeget megtagadjuk, a mostani leienezeknek éhen kellene halni, erre nézve megjegyzem, hogy ezen 73,000 forintból lehetne hazánkban — addig a mig építhetünk — bérleni egy néhány házat és ott elhelyezni a lelenczeket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lukáts Gyula: T. ház! Előre is kijelentem, hogy engem még Orbán Balázs képviselőtársam propositiója sem elégít ki, a mennyiben én Magyarországon a lelenczházakat sokkal szélesebb alapokra kívánnám fektetni, mint az itten contempláltatik, illetve azoknak nem is lelenczházaknak, hanem gyermek-menhelyeknek kellene lenniök, mint azon párisi intézet, a melyet a t. ministerelnök ur említett s a melynek administratiója 5.000,000 frankba kerül, sőt még azon terv sem elégíti ki egészen kívánságomat, melyet a t. előadó ur múlt évi beszédében felhozott, elmondva azt,hogy a kormány igenis gondol arra.hogy a társa* dalommai karöltve egy ily intézetet lehessen felállítani és az előadó urnak állítása szerint az oly intézet volna, a hol évenként 700 gyermek volna elhelyezve s igy a 12 éves turnussal az intézetben körülbelől 8,400 gyermekről volna gondoskodva. Én még ezt is kevésnek találom, kevésnek pedig azért, mert én Magyarországon egyedül a gyermek-menhelyek utján tartom helyesnek a magyarosítást: ez az egyetlen módja a magyarosításnak, a mely ellen még a nationalistáknak sem lehet kifogása. Kijelentem azonban azt, hogy miután azon párt körében is, melyhez tartozni szerencsém van, nehézségek merülnek fel az iránt, hogy az KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIV.KÖTET. ország jelen pénzügyi helyzetében ily nagy áldozatokat hozzon, én erre nézve indítványt tenni nem akarok. De bátor vagyok Orbán Balázs t. képviselőtársam által felhozottak másik részére vonatkozólag egyetmást elmondani; az ő propositiójában nincs kimondva az, hogy a leienezeknek Magyarországon leendő elhelyezésével róluk gondoskodva ne volna, vagy hogy ha most a bécsi lelenezháznak fizetett 73,000 forint arra fordíttatnék, hogy a lelenczgyermekek Magyarországonhelyeztessenek el, erre óriási kölcsönöket kellene felvenni, sőt még arról sincs szó, hogy egy ilyen kölcsön felvétessék, a melyet Orbán Balázst, képviselőtársam felemlít; mert az ország valamely magyar vidékén egy egyszerű háznak kibérléséről van szó, a hol az administratio gyakoroltatik; hiszen a gyermekeknek nem kell az intézetben lenniök, hanem kiadatnak kis korukban dajkálásra, később 3—4 forint havi fizetés mellett egyes házakhoz és az intézetek felügyelnek, nehogy az angyalcsinálás előforduljon. A mi különben az angyalcsinálást illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy az könnyű módon elkerülhető, csak felügyelet gyakoroltassák, hanem igenis azon esetben, ha a városoknak orvosi kara, illetve a tiszti orvosok a kellő felügyeletet nem gyakorolják, akkor ez csakugyan nagy mérvben bekövetkezik. Pedig hogy mily könnyen lehet ezt megakadályozni, engedje meg a t. ház, hogy például hozzak fel egy esetet Nagyvárad városából. Nagyvárad városában az angyalcsinálás ép oly mértékben dívott, mint dívik jelenleg is Budapesten és környékén s ennek megszüntetése csak kis fáradságba került. Egy ottani, jótékony intézet száz forint jutalmat tűzött ki azon dajkák részére, a kik egészséges gyermeket nevelnek és egy év leforgása alatt bekövetkezett az, hogy az ily gyermekeknél a halálozási arány 50 százalékkal csökkent. Hát ha ez megtörténhetett ott, megtörténhetik más leienczházaknál is, ha az administratorok kötelességüknek tartják felügyelni arra, hogy az angyalcsinálás megakadályoztassák. Megjegyzem még azt is, hogy lelenczház felállításával az a 73,000 frt nem consummáltátik egészen, mert ez összegnek jelentékeny része — a mint a költségvetésben is ki van mutatva — az illetékes hatóság részéről megtéríttetik. Mindazáltal, mondom, én még ez évben hajlandó vagyok a 73,000 frtot a bécsi lelenczházra megszavazni, azonban egy év nagyon elég volna a kormánynak arra nézve gondoskodni, hogy nálunk is állittassék fel lelenczház. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház többsége a 73,000 frtvt megszavazza. S