Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-314

g 114. országos ülés Xebrnár 5. 1SS7. belí áldozat nélkül szervezhetett volna, mert az a 73,000 frt egyenesen kidobatik, mert a bevételként szereplő 40,000 frtot nem Bécs, hanem községeink térítik meg s így ha azt a mintegy másfél millió frtot, a mit 19 év óta a Bécsben és másutt ápolt magyar lelenczekért fizettünk, lelenczházak állítására fordítottak volna, ma már lehetnének az ország különböző, de különösen határszéli részein lelenczházaink, a melyek nemcsak a magyar fiuk elfajulását akadályozták volna meg, hanem még másokat is magyarrá idomítottak volna. A kormány nem mentheti magát azzal, hogy nagyobb gondjai közt erről megfeledkezett, mert itt e házban én és mások is több alkalommal felhívtuk e fontos ügyre figyelmét s a házon kivül egész kis szakirodalom szellőztette és tartotta folytonos evidentiában ez életbe vágó kérdést, mert, t. ház, lelenczházak felállításával nemcsak most külföldre sodort lelenczeinket fognók megmenteni a haza számára, hanem egyszersmind gátat vetnénk azon gyalázatos angyalcsinálás mesterségének, a mi itt fővárosunkban és környékén üzletszerüleg folytattatik a polgárosodás szégyenére s fővárosunk népességének több százalékát emészti fel minden évben. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Most is ezélszerübb lenne, ha másként nem lehet, kölcsönpénzből emelni lelenczházakat s ezt a minden évben kidobott 73,000 frtot ily felveendő kölcsön törlesztésére fordítani. Elég lealázó ugyan, hogy 322 millió állami bevételünkből az ily nemzeti és culturalis czélokra nem tudnak juttatni; de hamar hozzá szoktatotte kormány ahhoz,hogy országházat, egyetemet, műegyetemet, iskolákat, rendőrkaszárnyát, ministeri palotákat s más állami épületeket mind ily törlesztési kölcsönökből építünk ; csak a cultusminister ur költségvetésében, vagy 20 ily építési kölcsönnek találjuk kamatait és törlesztését előirányozva; egygyel több vagy kevesebb, már nem fogja a mi szégyenünket és megalázásunkat fokozni. Ha másként nem lehet, szüntessenek be minden ménló-telepet, minden lóversenyt, minden bikatelepet, (Derültség. Felkiáltások a szélső haloldalon: Operaházat) a melyek minden évben milliókat emésztenek fel; mert inkább történjék kár az állatokban mint az emberekben, vagy ha az állatnemesítés oly magas színvonalon áll önök előtt, hogy az úgynevezett emberanyagnál többre becsülik s ha már erre felcsigázott állami bevételeinkből mit sem tudnak vagy akarnak juttatni, akkor vegyenek fel kölcsönt, (Ugy van! a szélső baloldalon) de lelenczházakat, itt a fővárosban, Pozsonyban, Sopronban s más határszéli városokban múlhatatlanul és rögtön állítsanak, mert minden elveszett év kipótolhatlan veszteségeket von maga után, mert lelenczügyünknek ily stagnálása és figyelembe nem vétele, nemcsak a kormány soha 1 le nem törülhető szégyenét, hanem oly égbekiáltó bűnt alkotand s oly nemzeti öngyilkosságot képez, a mely magára a nemzetre is árnyat fogna vetni. A kért 73,000 frtot ily alakban meg nem szavazom, legfölebb csak ugy, ha az lelenczházak építésére fordítandó kölcsöntörlesztésre fordittatik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök és belügy minister: T. képviselőház! Egy pár szót kötelességem szólani. (Halljuk!) Nem akarom az előttem szólott képviselő urat azon térre követni, a melyet ő bejárt, de az ellen mégis csak kell tiltakoznom, hogy ha ő mindazt, a mi közgazdasági tekintetben történik, úgy igyekszik feltüntetni, mintha a kormány vagy a törvényhozás, a mely azt teszi, többre becsülné az állatokat, mint az embereket. Én azt gondolom, hogy mindaz, amit a lótenyésztésről és bikatelepről felhozott, az ország közvagyonosodása érdekében igen fontos és ezen közvagynosodás épen alapfeltétele annak, hogy a humanitárius intézetekre többet lehessen fordítani. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi már azt illeti, hogy a képviselő ur azt mondja, hogy ezen 73,000 frtra vegyünk fel kölcsönt lelenczházak létesítése végett és addig a képviselő ur megtagadja a 73,000 frtot,bocsásson meg, ez először furcsa calculus és másodszor furcsa humanismus. Furcsa calculus, mert ha azt hiszi, hogy az épület ott lesz, akkor nem lesz több költség, ha azon épület fogja helyettesíteni a 73,000 forintot. Ha a képviselő ur megnézi azon intézetet, a mely körülbelői ma a legczélszerűbb e tekintetben, bár tudom, bogy a képviselő ur kívánalmának nem felel meg, a párisi központi intézet költségvetését . . . Lukáts Gyula: 5.000,000 frank! Tisza Kálmán ministerelnök: akkor meg fog győződni, hogy azon 73,000 forintból az épületet talán fel lehet állítani, de azután ott enni adni valakinek vagy táplálni gyermekeket nem lehet. (Helyeslés.) De furcsa humanismus az, hogy addig, amig nem lesz lelenczház: nem szavazza meg a 73,000 forintot. Addig tehát a szerencsétlen lelenczek haljanak éhen csak azért, hogy a képviselő urnak igaza legyen. (Ellenmondás a széUő baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, ez lenne az eredmény. A másik, hogyha lenne Magyarországon, mondom, nem olyan régi értelemben vett lelenczház, hanem olyan, mely inkább az ilyen gyermekek táplálásával és nevelésével foglalkozik a nélkül, hogy őket nevétől megfossza s az emberiségből kiszakítsa, ilyen költségekre — talán valamivel kevesebb — mindig szükség lenne. És ennek egyszerű oka van. igen sok magyarországi cseléd