Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-318
no fi IS. országos ttlés február 10. 1887. van és ott saját borait maga kezeli, kitennénk annak, hogy nála kutassanak, keresgéljenek, őt feladják, stb., szóval annyi kellemetlenségnek tennők ki nemcsak a borkereskedőket, hímem a gazdákat és mindazokat, a kik pinczéjökben bort tartanak, hogy én, őszintén megvallva, erre nem vállalkozhattam. (Helyeslés jobbfelől.) Nem tagadom azonban, t. ház, hogy amennyiben a borgyártás és borhamisítás nálunk létezik, annak valamiképen okvetetlenül gátat kell vetni és én a legnagyobb készséget bizonyítottam ez iránt azzal, hogy három évvel ezelőtt egy törvényjavaslatot terjesztettem a t. ház elé, az a közgazdasági bizottságban már tárgyalásra is került, de azon tárgyalás alkalmával elvettetett. Az egész sajtó frontot csinált ezen törvényjavaslat ellen és ugy volt az oda állítva, mint a mely privilégiumot ad a borgyártóknak, a helyett, hogy eljárásukat nehezítené. Pedig mi volt abban a javaslatban, t. ház? Egyszerűen az, hogy mindenki, a ki gyártott bort akar árulni, köteles azt kiirni arra a borra. Hogy ez privilégium volna borgyártásra, azt én nem hiszem. A borgyártás szabadsága igenis létezik, azt senki sem tagadhatja, de azt, hogy mi ezen szabadságot nyilvántartani akarjuk, hogy mi ezen szabadságot csak ugy akarjuk gyakoroltatni, hogy minden ember tudja, hogy mit vásárol és mit fogyaszt, azt privilégiumnak nem lehet nevezni, mert ez egyszerűen az igazság megfelelő szolgáltatása annak is, a ki gyárt, annak is, a ki fogyaszt. (Helyeslés a jobboldalán.) De a törvényjavaslat, mint említettem, elvettetett és annak folytán, miután a törvényjavaslat a bizottságban igy járt, kénytelen voltam azt visszavonni. De volt azon törvényjavaslatban egy más intézkedés, a melyet ma is fontosnak tartok. És ez az volt, hogy a borgyártó ugyanazon fogyasztási adóval terheltessék, mint a bortermelő, hogy azáltal elvétessék a gyártóktól azon előny, a melylyel birnak, hogy az ugy is olcsón, úgyszólván semmi nehézséggel gyártott kotyvalékot minden adóteher nélkül adják a közönségnek. (Helyeslés a jobbóldalon.) Ezt annál fontosabbnak tartom, mert fokozhatónak gondolom. Egyenesen azt merem állítani, hogy a gyártott borra még nagyobb fogyasztási vagy más adót lehetne vetői, vagy valami más nehézséget lehetne útjába gördíteni és ezáltal, ha nem is egészen megszüntetni, de nagyon megnehezíteni a borgyártást. Ilyen megoldási mód lehetséges, de más mód — meggyőződésem szerint — nem lesz található. Eljárásom tehát az, hogy midőn meggyőződtem arról, hogy ezen úton, a melyen haladunk, talán már harmadfél éve, czélt érni nem vagyunk képesek, a pénzügyi, a belügyi és az igazságügyi ministeriumokhoz fordultam azon kérdéssel, hogy hiszik-e ők, hogy a létező egészségügyi és pénzügyi törvények alapján, administrativ úton lehetne-e ezen bajokat orvosolni? Válasz eddig nem érkezett. Ettől függ, hogy a további eljárásom mi lesz. Más nem lehet, mint ha meggyőződünk, hogy lehet administrativ úton a dolgot orvosolni, a mint méltóztatnak emlékezni, hogy lehetett most körüllielől 9 —10 év előtt, mikor a fuxinos bor hire bejárta a világot és annak következtében a magyar borok kivitele tetemesen csökkent, akkor a belügyminister egy rendelete következtében, a mely szerint a fuxinos borok egyszerűen kiöntettek, a legrövidebb idő alatt megszűnt ezen visszaélés és azután a borkivitel is emelkedett — ha mondom — lehet administrativ úton véget vetni a bajnak, ez fog megtörténni. Ha azonban ez nem lenne elérhető, akkor még mindig kész vagyok az elvetett s általam kényszerűségből visszavont törvényjavaslatot újólag a t. ház elé terjeszteni, talán nagyobb szerencsével s hiszem, hogy akkor ezen bajok orvosolva lesznek. Ezek után kérem a t. házat, hogy nyilatkozatomat szives tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Enyedi Lukács: T. ház! A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi tárcza fölött eddig kifejlett eszmecserét dominálta a romániai vámszerződés kérdése. Az igen t. minister ur felszólalásának kapcsán én is bátor leszek e kérdésre néhány észrevételt tenni. Mindenekelőtt constatálni kívánok egyet t. ház s ez az, hogy ha a t. minister ur szavait helyesen értelmezem s ha azon helyeslést, melylyel gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam felszólalását kisérte, kijelentvén, hogy nagyban és egészben felfogását osztja, figyelembe veszem : talán constatálhatom azt, hogy a magyar törvényhozás pártkülönbség nélkül azon meggyőződésben van, hogy a kereskedelmi és vámszerződésnek megkötését Romániával nem parancsolják Magyarország közgazdasági érdekei. Ebből a tényből, mely a pártoknak megegyező felfogásából ered, le kell vonni az én nézetem szerint a consequentiát is (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy a midőn ezen tárgyalások eredménye határozat hozatal végett a magyar törvényhozás elé fog kerülni, csak oly törvényjavaslatot, csak oly szerződést lehet a magyar törvényhozásnak elfogadni, a mely Magyarország érdekeinek teljesen megfelel; mert oly szerződés, mely más szempontok által dictáltatnék, a mely különösen esetleg a monarchia másik állama érdekeinek felelne meg kiválóan, holott azt a magyar érdekek nem igénylik, a magyar törvényhozás hozzájárulására nem számíthat. (Helyeslés a szélső balon.) Én azt hiszem, t. ház, hogy épen azon reservátánál fogva, a melylyel a t minister urnak nyilatkoznia kellett és épen az alkudozásoknak folyamatban létele perczében, ha ezt a magyar törvényhozásban eonstatálnunk lehet, az egyfelől megkönnyítheti a kormánynak
