Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-318
318. országos ttlés febrnár 10. 1887. 109 így van épen a képviselő ur által felemlített pbylloxera elleni védekezés dolga. Évek óta hangoztatják a szakemberek a védekezési módok különböző variatiót. Többek közt épen ezen szakemberek tanácsolták, hogy csak irtani lehet. Ezt évek óta elhagytuk; mert láttuk, hogy tengernyi pénzbe kerül és semmi eredményre nem vezet. Azóta az amerikai vesszők különböző fajait dicsérik. Az egyik azt állítja, hogy ez, a másik meg, hogy ama szőlőfaj vezethet ki a bajból. Egyben megállapodtak az utolsó évekbeni kísérletek nyomán és ez a Kiparia Sauvage amerikai faj, amely az egyetlen, a mely feltétlenül ellenálló és a melyet propagálni kellene. Én kész voltam meglehetős nagy mennyiségben ilyen vesszőt behozatni; de határozottan nem áll azon vád, a melyet Hermán Ottó képviselő ur az opera-vita alkalmával felhozott, hogy Keglevich István képviselőtársam tanácsát követtem volna, midőn Riparia-vesszőt hozattam be. Tettem én azt az akkor meghallgatott phylloxera-bizottság és más tudósok meghallgatása után, a kik mind azt állították, hogy a RipariaSauvage a legjobb vessző. S én azon reményben, hogy minél előbb az elszegényedett szőlősgazdák segítségére jöhessek, nagyobb mennyiséget hozattam és most csakugyan rendelkezem olyan összeggel, hogy minden borvidéknek ilyen vesszővel szívesen szolgálhatok. Azóta a tudósok áttértek egy másik fajtára, azt állítván, hogy a Riparia Sauvage elvész mindenütt, hogy semmire sem jó. Hozzám oly jelentés érkezett, hogy a Riparia Sauvage nem használható semmikép és hogy az amerikai vesszők iránt a hit, a bizalom, meg van ingatva s igy más térre kell átmenni. Minthogy azonban mi Francziaország példája után indultunk, a hol 12—15 évvel előbb kezdett már a phylloxera pusztítani, mint nálunk, a hol az intézkedések már régibb idő óta gyökeret vertek, addig én a követett systemát megváltoztatni nem akartam, mig Francziaország eljárásán ismét nem látom, hogy sikeres-e az, vagy nem? Ott pedig azt látom, hogy 14 éves oltott szőlőket találtak a kiküldöttek, a mely elég bizonyíték arra, hogy az eddigi eljárásom is helyes volt és intés, hogy én azt tovább is mindenesetre kövessem. Világos, hogy az eddigi eljárást is kell némiképen módosítani, mert a francziaországi vizsgálatból kitűnik, hogy a Riparia nem állandó a köves és márgás talajon és mert kiküldötteink ily talajban más fajtákat láttak a legnagyobb egészségben díszleni, melyek nagy termést mutattak s igy e fajtáknak szaporítását nálunk foganatosítani fogjuk ez évtől fogva. Hogy az egyik kiküldött alig hazaérkezve és a jelentést beadva, egy hét múlva másról győződött meg, midőn neki azt jelentették, hogy e fajta egy bizonyos helyen nem díszlik : ez engem eljárásomban nem zavarhat. Az a hir egy esetre vonatkozik ; lehet, hogy azon szakembernek hitét, bizalmát megingatta, az enyémet nem képes megingatni, mert épen a terjedelmes, nagy jelentésben számtalan helyről volt tapasztalat, hogy azon fajok jók, megélnek és 14 éves szőlők Francziaországban díszlenek. Én tehát ezen irányban magamat megzavartatni nem hagyom. Áttérve most Szalay t. képviselő ur felszólalásának azon részére, melyben a gyártott borokról és a t. háznak e tárgyban hozott határozatáról szólott, bátorkodom kijelenteni, hogy én a t. ház határozatát semmiképen sem vettem kicsibe és nem akartam azt elkerülni, sőt ellenkezőleg az egész idő alatt arra törekedtem, hogy egy megoldási módot találjunk, Voltak együtt különböző szakbizottságok és egyáltalán nem lehet mondani, a mire Szalay t. képviselő ur hivatkozott, hogy azért nem mentünk semmire ezen törvényjavaslat elkészítésével, mert a ministeriumban nemcsak a gazdasági, hanem a kereskedelmi érdek egybekötve van. Hiszen ha két különböző ministerium kezelné ezen érdekeket, akkor sem volna szabad a kettőnek egymással szemben állani, mert hiszen arra vagyunk hivatva, hogy az ellentétes érdekeket kiegyenlítsük, sem mint azokat egymással szembeállítsuk. Soha sem történt tehát mit at. képviselő ur mondott, hogy egy pár kereskedő felszólalása tette volna lehetetlenné a törvény megalkotását. Utolsó stádiuma ezen törvényjavaslat ügyének az volt, hogy egy compromissum jött létre a felkért bizottság különböző árnyalatai között. Készítettek egymás közt egy törvényjavaslatot, a melyet azután nekem felajánlottak. En azonban, t. ház, nem kereskedelmi, hanem főleg gazdasági érdekből nem tartom azt a törvényjavaslatot elfogadhatónak és pedig azért nem tartom annak, mert először van abban egy olyan szakasz, mely egy vidék számára, szemben a többi borvidékekkel, különös privilégiumot állapít meg; másodszor pedig két, a világon mindenütt elfogadott borkezelési módot: a petiotisálást és gallisálást eltiltja, én pedig a jelen gazdasági viszonyokat nem tartom olyanoknak, a melyek megengednék, hogy akármelyik gazdatársunkat egy keresetforrásától megfoszszuk, mert ha tetszenék bárkinek az említett két mód szerint kezelni borát, én csak örülni tudnék rajta, ha a mostani viszonyok közt ezen az utón több jövedelmet tadna magának szerezni, mint különben. Én tehát ennek a tilalomnak felállítására nem érzem magamat hivatva. (Helyeslés jóbhfelöl) Én ilyen nehézségekkel állva szemben, nem csak ezt a törvényjavaslatot helytelenítettem, hanem egyáltalán minden ilynemű törvényt károsnak tartanék, mert azáltal minden gazdát és szőlőbirtokost és egyáltalán bárkit, a kinek pinczéje