Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

60 298. országos ülés január 17. 1887. a bíróságokat akarják szétkergetni és a birák fizetéseit megtakarítani ? Komolyan ilyenre gondolni nem lehet. Talán az iskolákat akarják beszüntetni? Vagy a gazdaságnak emelésére szánt összeget akarják megvonni rendeltetésüktől? Vagy a honvédségre adott nagyon is szűk dotatiót akarják eltörölni? Vagy mi az, miben a takarékosságot keresztül akarják vinni ? Engem a ministerelnök ur e takarékossági hirdetése és az életben tett pazarlásai csak arra figyelmeztetnek, hogy Tisza Kálmán vizet prédikál ugyan, de bort iszik. (Derültség és helyeslés a szäső halon.) Egyetlen tétel van kiadásaink közt, mely eléggé tetemes arra —s ezt ma fejtegette a pénzügyminister ur is — hogy benne reductiót tehetünk s ez az államadósságok kamatjainak rovata. E ezímen ez idénre is 111.800,000 forint van praeliminálva. Ha itt valami tekintetben reductiót tehetnénk, ez utón. csakugyan lehetne valamit eszközölni ; de t. ház, ez nem egészen rajtunk áll. Ez államszerződések által van biztosítva és ha az állam-kamatok fizetését megszüntetnék, az annyit jelentene, mint bevallani azt, a mi be fog következni, de mit önök ma bevallani még nem mernek: az államcsődöt. A conversio volna lehetséges és ezt fejtegette a pénzügyminister ur is mai beszédében. Sőt odáig ment, hogy 5V« millióra tette azon összeget, melyet 316 millió forint államadósság convertálásából el tudnánk érni. Már most, t. ház, ha meg akarjuk az ő jövendő financiális terveit bírálni, vessünk egy tekintetet az ő eddigi, hasonló politikai terveléseire. Hiszen a minister ur conversiót nem most tervez először. Convertált már igen sokat és azon gyümölcsből, melyet akkor elért, megítélhetjük azt is. melyet el fog érni. Convertált a múltban is, még pedig oly módon, mint Horánszky t. barátom kimutatta: hogy t. i. a 153 millió convertálása 270 millióba került. És ép mert a 153 milliós régi adósság kifizetése az a tétel, melyre Tisza Kálmán is folyton dicsekedve szokott hivatkozni, azt mintegy érdemül róva fel magának, egy megjegyzést akarok tenni. És ez az, hogy a 153 millió visszafizetése után nemcsak 270 millióval tartoztunk, hanem kamat fejében is többet fizetünk most, mint fizettünk akkor. A 153 millió után fizettünk 9.180,000 frtot. A 270 millió után fizetünk 4% számítva 10.880,000 frtot, fizetünk tehát 1.700,000 írttal többet a conversio után, mint a mennyit fizettünk a conversio előtt. Ez csak aranyban van, t. ház. Ha hozzászámítom azt is, hogy ez tényleg papírban fizettetik s az aranyagiót, a mely ezelőtt kisebb volt, az 1876-iki zárszámadásban azt találjuk, hogy ezen összeg után fizetünk papírban 10.879,108 frtot, az idén pedig 26% agió mellett fizetni fogunk 13.608,800 frtot, | tehát 2.729,631 írttal többet, mint a conversio előtt. Ha már most, t. ház, ilyen eredmények után feláll a pénzügyminister ur és azt mondja, hogy én convertálni fogom a ti adósságtokat, fogalmunk lehet arról, hogy ezen conversio eredménye milyen lesz; hiszen, t. ház, akkor mikor a 400 milliós aranyrentének conversiójáról volt szó, azzal állott elő a pénzügyminister ur, hogy ime ezen az utón meg fogunk szabadulni az államdeficittől, ezen az utón összes pénzügyeinket rendezni fogjuk. A 400 milliós aranyrente conversiója megtörtént. És mi lett az eredménye ? Az, hogy államháztartásunkban most is ott van a 30 millió állandó deficit. Legfölebb is azon eredményt értük el, hogy a pénzügyminister ur kedvenczévé vált Európa összes pénzügyi matadorjainak egyszerűen azért, mert Magyarország ezer éves fennállása alatt az államtól a pénzvilág nem nyert annyit, mint a mennyit a pénzügyminister ur pénzügyi kormányzata alatt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha mi a pénzügyminister urnak a mai ülésen tett nyilatkozata és előterjesztett tervezetére vonatkozólag az ő múltjából akarunk következtetést vonni, azt csak ekkép fejezhetjük ki: „Multadban nincs öröm, jövődben nincs remény.

u (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Van még egy dolog, t. ház, a mi engem nagy aggodalommal, mondhatnám hazafias fájdalommal tölt el s ez az, hogy nemcsak az állam pénzügyeiben mutatkozik deficit, hanem mutatkozik a népnek vagyonosodásában, mutatkozik a politikai világban és mutatkozik mindenekfölött az erkölcsökben. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Előttem is kifejezték már azt, hogy a servilismus az országban olyan erős gyökeret nem vert soha, mint most. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Maga a pénzügyi bizottság előadója kénytelen volt bevallani és az jellemző önvallomás, hogy nem annyira a hivatást keressük mint inkább a hivatalt. (Igaz! Ugy van! a szélső^baloldalon.) És t. ház, én elismerem, hogy abban is van bizonyos elismerni való, hogy ezt beismerte; de abban nem értek vele egyet, hogy ezen irányzat ugy keletkezett, hogy a kormány kénytelen volt neki engedni. Nem ugy keletkezett, hanem egyenesen a kormány csinálta azt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az a kormány, mely miként Horánszky t. képviselőtársam mondotta, a politikai hazugságok rendszerét megalapította, az a kormány, mely a hatalom eléréseért egy nagy politikai hazugságot teremtett, a maga hatalmát nem volt képes fenntartani másként, mint ugy, hogy apró politikai hazugságokkal fizette ki az embereket. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És keletkezett, t. ház, ennek következtében ebben az országban ma, midőn maguk a kivált-