Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

298. orsBágot ülés január !7. 1887. §g ságok régen megszűntek, a kiváltságoknak egy j új neme, kizárólagosabb természetű, mint amilyen volt valaha a főnemesség és köznemesség: a korteseknek a kiváltságosai. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) Övéké lett minden hatalom. Övék lett minden befolyás, övék minden zsírosabb falat. És mikor a keresztény ugy fejezi be imáját a mindenhatóhoz, hogy „tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség", akkor mi arra ébredünk, hogy nálunk a korteseké az ország is, a hatalom is, a dicsőség is. (Derültség a szélső baloldalon.) Eddig, t. képviselőház, bizonyos szemérmetesség volt még e téren érezhető. Eddig bizonyos szakpályákra külön qualifícatiót követeltek, ma már az sem szükséges. Ma már ugy gondolkoznak, hogy a kinek volt elég esze jó kormánypártinak lenni, annak lesz elég esze arra is, hogy a görög nyelvet vagy a mathesist eltanítsa. (Ugy van! Ugy tan! a szélső baloldalon.) És ha valaki még kételkednék, hogy mi igazán keleti faj vagyunk, akkor én őt arra figyelmeztetem, hogy a byzantinismus sehol a világon nem volt ugy elterjedve, mint van mi nálunk. (Igaz! a szélső baloldalon-) Ily módon keletkezett ebben a házban is — megjegyzem, t. képviselőház, hogy én senkinek a privát meggyőződéséből semmit levonni nem akarok és mindenkinek a saját nézete iránt a kellő tisztelettel viselkedem — de ily módon állott elő mégis, hogy ebben a házban nem eszmék és nem elvekért folyt éveken át a harcz, hanem folyt egy férfiúnak a személye felett. (Ugy van! szélső baloldalon.) És a ki ezt tagadni meri, emlékezzék meg arról, hogy ezen majdnem 12 esztendei uralom alatt nem volt egyetlen egy eset sem. hogy ez az ember keresztül ne birta volna vinni a maga akaratát. Én megengedem, hogy sokan a legtöbb esetben azért rendelik alá saját akaratukat az ő akaratának, mert felismerik, hogy az jobb; de azt ki nem magyarázza senki, hogy ez minden egyes esetben, minden egyes alkalommal igy történt. Mert legyen bár valakiben Sokrates bölcsesége, szóljon bár szebben, mint aranyszájú szent János, legyen jobb az angyaloknál, én képzelhetetlennek tartom azt, hogy 12 esztendő alatt mindig az ő akarata volt a legjobb, mindig az ő tanácsa volta legbölcsebb. E servilismusnak és azon kétségbeesésnek, melyet ez szül, az a következménye, hogy Magyarországon már az életnek becse is alá szállt. Olcsó lett az ember, léha, laza az erkölcs. Soha ebben az országban annyi öngyilkosság nem fordult elő, mint a mennyi ez idő alatt előfordult. Bizonynyal, t. ház, szomorú jele ez az állapotoknak, szomorú jele nemcsak annak, hogy itt az állapotok tarthatlanok, hanem annak is, hogy az emberek elvesztették bizalmukat egy jobb jövő iránt. De egyszersmind előállott, t. ház, az, hogy megkezdődött az Amerikába való kivándorlás is, mely azelőtt Magyarországon teljesen ismeretlen volt. Száz és száz esztendőkön keresztül az európai népek áramlata Magyarország felé tartott; Tisza ministerelnök ur kormányzatának maradt fenn az a dicsőség, hogy ez az áramlat ma megfordult és Amerikába mennek ki. És, t. képviselőház, minden egyes levél, a mely az Amerikába vándorlottaktól származik és ered, élénk képét adja annak a nyomornak, a melyet a mi ottani honfiaink elszenvednek. Éhséget, nyomort tűrnek és az angolok által való megrugdaltatást. De azért minden levélben egyszersmind foglaltatik felhivás az itteniekhez, hogy jöjjenek utánuk, mert azok az emberek inkább tűrik az éhséget és nyomort, mint az önök hivatalnokainak a paczkázásait, mint az önök igazságszolgáltatásának az ingatagságát és inkább tűrik az angolok által való megrugdaltatást, mint hogy tűrjék az önök végrehajtói által való megnyuzatást. Ilyen állapotok mellett, t. képviselőház, zilált lévén ezen országnak mindene, megromolván az országnak hitele és pénzügyi helyzete, egy oly kormány kéri mi tőlünk a költségvetésnek megszavazását, a mely, mint Horánszky Nándor igen t. képviselő ur kimutatta, kormányzása alatt nem kevesebb, mint 1000 millió forint államadósságot csinált. Frankokba átszámítva ezt, 27« milliárd, a fele azon Összegnek, t. képviselőház, a melyet a francziák az 1870-iki háború után a poroszoknak fizettek. Nagy, hatalmas, nálunk sokkal gazdagabb sokkal számosabb nemzet fizette ezt az összeget azért, hogy az ellenség kitakarodjék az ő országából és vége legyen annak a nyomorúságnak, a melyet el kellett tűrnie. Mi ennek az összegnek felét fizetjük, daczára, hogy annyival kevesebbek, daczára, hogy annyival szegényebbek vagyunk, megfizetjük egyszerűen azon boldogságért, hogy Tisza Kálmán ministerelnök maradjon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A római impérium megalkotója nem tudott aludni, mikor elvesztette légióit. A magyar nemzetre is keserves éjszakák jönnek és én várom, mikor fog oda kiáltani a nemzet a ministerelnök ur fülébe: Varus, add vissza millióimat ! Nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Költségvetéseink tárgyalása a honfi kebelt mindenkor fájdalmasan érinti s a haza jövőjén csüngő lelkeket mély aggodalommal tölti el. És méltán, mert habár megszokhattuk is e kormány 12 éves uralma alatt, hogy költségvetéseink nem egyebek osztrák adólajstromnál; habár megszokhattuk, hogy hazánk minden más állami functiójának s önrendelkezési jogának megszorításával, tisztán