Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-299
2»9. országos ölés január 17. 18S7. 59 delmezőtlenné tenni. E czímen az idén 10 millió frtot fordítunk rendkívüli befektetésekre. Mondják, t. ház, a mit bajos ugyan elhinni, hogy a ministerelnök ur e tekintetben adott szavát a takarékosságot illetőleg, egyszer kivételképen beváltja és hogy a takarékosságban elmegy a legvégsőbb határokig és hogy ott, a hol eddig 10 milliót költött, ezentúl 2 millióval éri be. Ekkor is 2 millió forint évenkint, a mely az állandó deficit emelését vonja maga után. Ha ehhez vesszük azt, hogy a rendes bevételek közt szerepel egy tétel, mely az adósságcsinálásból származik és ha e czím alatt — a mely mintha csak szándékosan szerepelne rendes bevételeink közt, hogy jelezze, hogy Magyarországlegrendesebb jövedelmi forrása az adósságcsinálás — valamivel kevesebbet veszünk fel: ekkor is 30 millió lesz az az összeg, a mely mint rendes deficit évről-évre fennmarad s mely később még emelkedni fog, mert az idén csinált adósságnak a jövő évben már kamatja van. Itt csak constatálni akarom, t. ház, hogy az adatok, a melyeket fölhoztam, bizonyítékot nyernek abban is, hogy Horánszky Nándor képviselő ur, ki ezen számításokat szintén megtette, ugyanezen eredményre jutott, (Ugy van! szélső bálfelől.) Tehát 30 millió az, t. ház, a mely nem mint múlékony összeg, a melyet megtakarítások által lejebb lehetne szállítani, hanem mint állandó összeg fog ólomsúlylyal pénzügyeinkre nehezedni, a melynek apasztása nélkül államháztartásunkban az egyensúlyt helyre állítani képtelenek vagyunk. (Ugy van! szélső bal/elől.) És most engedtessék meg nekem egy rövid kitérés. (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök ur néhány év előtt jónak látta a trónbeszédbe bele tenni azt a passust, hogy „államháztartásunk rendezve van". Ez a passus azóta itt többször szóba hozatott már és miután a ministerelnök ur belátta, hogy az tarthatatlan, ezzel is ugy bánt, a mint mások beszédjeivel szokott bánni. (Halljuk! Halljuk!) Csavarintott rajta egyet, mint ha csak róla irta volna Arany: „De te bölcsebb" 1 mint az,— te a dolgok rendén egyet csavarintassz! u (Derültség bálfelől.) Azt a magyarázatot adta saját szavainak, hogy ő a trónbeszédben foglalt ezen passusban a rendes kiadások és rendes bevételek közti egyensúlyt értette. Most itt van, t. ház, fogható alakban előttünk az eredmény, a rendezés, melyet itt is létre hozott. 30 millió deficit, mely rendes kiadásaink és rendes bevételeink közt mutatkozik. Ezt nevezte a ministerelnök ur a mi pénzügyeink rendezésének. Ezt tartotta oly védelemnek, melynek igazsága mellett tanuságtételre magát a koronát is felhívta, bizonyosan azért, mert tudta, hogy ha e szavak e helyről jönnek, el fogják hinni, mig ha ő mondta volna, nem hitte volna ez országban senki. (Ugy van! bálfelől.) De e ténynyel szemben még mindig van egy megjegyzésem és ez az, hogy vagy tudta a ministerelnök ur, hogy mit beszél és ismerte maga is a helyzetet, mikor ezt a koronával elmondatta, vagy nem értette. Nem merem feltételezni, hogy tudta volna, mert akkor a koronát egyenesen felhasználta volna és a koronának tekintélyét, hogy ugy mondjam, koczkára tette volna csak azért, hogy politikai positióját emelje. Fel kell tehát tételeznem, hogy ministerelnök ur a dolgok ez állását nem ismerte és hogy tévedésbe esett egyszerűen az okból, a mit Horánszky képviselő ur megemlített, hogy a dolgokhoz nem értett. De, t.häz, ezen dolgoknak rendezésére vállalkozott, mikor minister lett és ha mostan maga saját botlását kénytelen beismerni, akkor t. ház, ennek a helyzetnek következményét könnyű, hogy levonja magának mindenki, a ki nemcsak ministernek akar tartatni, hanem férfiúnak is. (Igaz! Ugy van! bálfelől.) Csalódni emberi dolog, megtörténhetik mindnyájunkon, de mikor a közélet embere és az ország ügyeinek élén álló férfiú téved, akkor tévedésének következménye nem őt magát éri, hanem az egész nemzetet. (Igaz ! Ugy van! bálfelől.) Az ily tévedésnek consequentiája csak egy: elmenni azon helyről és csendes magányba vonulni meg és igyekezni, hogy a nemzet elfeledje. T. ház! Egyrészt egy 30 milliós deficittel állunk szemben, másrészt iparkodnunk kellene, hogy megtaláljuk azon módokat, a melyek mellett ez állandó deficit talán elenyésztethető lesz. De megvallom, hogy mindazon terveket beleszámítva, a miket a pénzügyi bizottságban és a pénzügyminister úrtól jelen alkalommal is hallottunk, egyáltalában nem találok egyetlen egy oly módot is, mely a valószínűségnek csak némi színezetével is birna, mely a legkisebb mértékben kilátást nyújtana arra, hogy pénzügyeink rendezése és a 30 milliós állami deficitnek eltüntetése sikerülni fog. Mert hiszen arról, ami tervbehozatott, még a pénzügyi bizottságnak jelentése is azt mondja, hogy meg nem felelő és pénzügyeinken segíteni nem fog. Viszont, hogy azt a jelszót, a mit ; Tisza Kálmán ministerelnök ur kiadott, hogy takarékoskodni kell, Komolyan vegyük t. ház, és mikép alkalmazzuk, elképzelni igazán képtelen vagyok. Mert hát lehet igenis takarékoskodni ott, hol nem állandó fix-tételekről van szó, de ott, hol minden krajczárnak megvan a maga helye, mielőtt megszavaztatott volna, a hol az államnak bizonyos törvény által meghatározott kötelezettségei vannak, hogy ott takarékoskodás miként lehetséges, azt felfogni képes nem vagyok. Talán a hivatalnokokat akarják elkergetni? Hiszen a ministerelnök ur maga mondta, hogy az nem czélja. Talán 8«
