Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

£0 299. országos ülés január 17. 1887. tékeny tőkék vonatnak el a megadóztatás alól. Nem akarom föltenni a bizottságról azt, hogy ez eszme fölvetésének prioritását a magyar törvény­hozásban magának akarja elsajátítani, illetőleg, hogy ezt is ugy akarja feltüntetni, mint az egyedül élelmes sémita faj találmányát. Mindazonáltal azt hiszem, mégis illendő lett volna a jelentésben arra utalni, hogy egy, a bizottságból kirekesztett párt már is felvetette felirati javaslatában ez eszmét, nehogy azon gyanúnak tegye ki magát a t. bizottság és többség, hogy azért igyekszik igno­rálni ezen párt országgyűlési működését, hogy tőle annál bátrabban plagizálhasson. (Tetszés a bal- és szélsőbal egyes padjain.) Fentartva tehát ez eszme fölvetésének priori­tását az antiszemita párt részére, örvendetes jelen­ségnek kellene vennem azt, hogy bár mi ki is vagyunk rekesztve a pénzügyi, ép úgymint a többi bizottságból, életre való eszméink utat törnek maguknak még oda is, ha nem azt kellene tapasz­talnunk, hogy ott ez eszmét csak eompromittál­hatják azáltal, hogy azt egy állam rovására elköve­tendő börzemanöverre felhasználják. Ha 1848-ban a nemesség csak azt decretálta volna, hogy nemességek többé ne osztassanak, ez nem lett volna önzetlen eljárás részükről, mert kiváltságaik értékét ezáltal csakis emelték volna. Ha az eddigi állampapírok tulajdonosai, kikkel a zsidók magukat identificálják, azt indít­ványozzák, hogy ezentúl adómentes papírok ki ne bocsájtassanak, ez által csakis az eddigi kölcsönök értéke emelkednék, a később felveendő kölcsönök, tehát az államhivatal rovására. Azt hiszem, ily börzemanövernek nem fog egy pénzügyministeriink sem felülni Egészen máskép conteroplálta ezt az antisemita párt általam benyújtott felirati javaslata, melynek erre vonatkozó része ekkép szól: Felséges Urunk! Az 1848-iki törvényhozás, mely egyéb kiváltságok közt a nemesek adómen­tességét is megszűnteié, ezzel azon elvet juttatá gyakorlati érvényre, hogy minden birtoknak, minden vagyonnak a közterhek viselésében részt kell venni. Az 1867. és 1867. év utáni törvényhozások adómentes papírok kibocsátása által az elv elle­nében új kiváltságokat teremtettek. A folytonos adósságcsinálás által pedig mindig nagyobb és nagyobb tőkék vonatnak el a meg­adóztatás alól. E kiváltságok megszüntetése s az állam­papírok megadóztatása által egy, a jogegyenlőség alapján álló s a fenforgó viszonyok által teljesen indokolt új bő jövedelemforrást nyitnánk meg az államnak, melyet mi, ha kapcsolatb an a börzeadó behozatalával, tenni fogunk, ez által és szigorú taka­rékossággal az államháztartási egyensúlyt remél­j hetőleg közvetlen jövőben helyre állítani képesek leendünk. T. ház! Ezt azért olvastam fel ily körülmé­nyesen, hogy emlékeztessem a t. házat arra, hogy azon két mód, mely egyedül képes minket a 12-ik órában a végleges államtönkből megmenteni, már 2V 2 év előtt általunk javaslatba lett hozva. Ezen két mód a pénzügyi bizottságban is föl lett az idén hozva. Az egyik, az adómentesség beszüntetése óvatosan évenkint, a másikról, a taka­rékosságról annál többet beszéltek, a mire később visszatérek. Azon palliativ szerekről, melyeket a pénzügy­minister javasolt, mint a szállítási adó felemelése stb., melylyel az országnak sokat ártanának, az államnak pedig édes keveset jövedelmeznének, nem akarok ez alkalommal szólani; egyedül csak a szándékolt conversio időpontjára nézve akarok egy megjegyzést tenni. (Halljuk!) A múlt választások előtt convertálták az aranyjáradékot; most ismét akarnak convertálni. (Tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbal némely padjain.) Furcsa, mintha az ellenzéki választók con­vertálása és az állampapírok convertálása között szoros szerves összefüggés léteznék és mintha a választási költségekre való tekintetből történnének főleg e conversiók. (Igaz! Ugy van!a bel-és szélső­bal némely padjain.) A bajt most már odaát sem tagadják. Hogy is tagadhatnák a gomba módra a földből kiuövő mindennapi póthitelek és hiányokkal szemben. Hisz ha így tart még egy ideig., megülhetjük az idén a 100-ik millió deficitnek a jubileumát. Az ellenzéki és független sajtó ezen bajokkal szemben mintegy vészkiáltásba tört ki: „Egy mentő gondolat" után. Hol, hol nem, gondolom egy angol király felkiáltott: „Egy királyságot egy lóért". Ezt utánozva a sajtó, r fölkiáltott: Egy országot egj vesszőparipáért! Es annyiban elis­merést érdemelnek a t. bizottság tagjai, hogy egy financiális szédelgő sem akadt köztük, ki ily természet fölötti gondolatra, tudniillik a lehetet­lenre vállalkozott volna, Mert csak egyszer történt, hogy & it Teremtő semmiből valamit, a világot teremtette. 0 minden­ható, még sem ismételte. Hogy volna gyarló ha­landó, ki a semmiből valamit, a deficitből terem­teni képes volna. Itt határozottan az egyszerű polgári észt kell kérdeznünk, hogy lehetne ezen segíteni f Ez azt feleli: vagy többet bevenni, vagy kevesebbet kiadni, vagy mindkettőt. És ez utóbbi módot foglalja magában felirati javaslatunk. Ezen módok egyikét, tudniillik a takarékos­ságot emlegeti a t. ministerelnök ur is a bizott­ságban. De igen furcsa színben tűnik ez fel a t. előadó ur interpretatiója által. A t, előadó ur

Next

/
Oldalképek
Tartalom