Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

299. orszAgos ülés jauuár 17. 1887. bi ugy értelmezi ezt, hogy a jelenlegi budget kiadá­sait a jelenlegi keretében lehetőleg szigorúan meg kell tartani és minden új kiadásnak a helyét a régiek apadása irányában kell csinálni. Ez más szavakkal annyit tesz, hogy a jelen­legi 40 millió deficitet consolidálnunk, állandósí­tanunk kell. Ez ugyan különös takarékosság: évenként 40 millióval többet akarni költeni, mint a mennyi bevételünk. De mit is várhatunk mást egy oly megrögzött tékozlótól, mint a ministerelnök ur, ki még ily eredmények után sem akar lemondani még a cziíra országház építéséről sem. Pedig mennyi fölösleges új kiadás van bud­getünkben! Ott az új hivatalnokok serege, kiknek szaporodásáról Horánszky t. képviselőtársam oly érdekes számadatokat közölt. Igaz, hogy a t. ministerelüök ur el akarta velünk hitetni azt, hogy ez csupa távírda- és posta­tiszt. De hol maradnak akkor a eulturmérnökök, a katasteri nyilvántartás, adó-, tenyészeti, selyem­bogarászati felügyelők, hol a borászati, kenderé­szeti és sok vízszabályozási kormánybiztos? Hisz ha igy folytatjuk, maholnap a bornak ép ugy, mint minden egyes folyónak és pataknak meg lesz saját kormánybiztosa, mint a régi pogány görögöknél meg volt saját Istene. (Derültség a bal- és a szélső baloldalon,) Már most kérdem, ezen új mythologiai alakokcsupa távírda vagy postatisztek-e ? (Halljuk!) Nemcsak ezen új hivatalok nagy részét be kellene szüntetnünk, de még régibb institutiókról is lemondanunk, melyek alkotmányunk és köz­igazgatásunkra nézve nem lényegesek, nem is említve azt, hogy a mindennemű^ befektetésekről le kellene komolyan mondanunk. Én igy két minis­teriumot teljesen fölöslegesnek tartok; a horvát és az ő Felsége személye körüli ministeriumot. A mi az elsőt illeti, nem tartom időszerűnek most e kér­désbe belemenni, de azt állíthatom, hogy az ő Felsége személye, körüli minister most, hogy nincs nádor, teljesen fölösleges. Mit csinál e mi­nisterium egyebet, minthogy rendjeleket és nemes­ségeket osztogat; ezt elvégezhetné a belügyminis­ter is; ki ugy is közvetíti a régi családnevek el­tulajdonítását 50 krajczárért (Derültség) és meg­tehetné ezt annál is inkább, miután a korteskedés úgyis az ő szakmájához tartozik. De még ennél tovább is mehetnénk és miután az állategészség és állatvesztegintézeteket a belügyministeriumhoz, az állami méneseket a hon védelmihez, a bányakapitányságokat és az állami erdőket oda, a hol voltak, a pénzügyministeriumhoz csatolnánk, egyesíthetnénk a közlekedési minis­teriumot a kereskedelmi és földmivelési minis­teriummal. Austriában egyesítve van ugy is a kereskedelem a közlekedéssel és külön földmive­léssel, mi a kisebb és szegényebb ország ezt is oda csatolhatnánk. T. ház! Magam is íöldmives vagyok, választóim túlnyomó nagy része az; ha a legkisebb hátrányt látnék ebben földmivelésünkre nézve, harczolnék ellene és nem irányoznám reá a t. ház figyelmét. E ministeriumok egyesítésénél nem egyedül a központi igazgatás néhány ezer forintnyi kiadását akarnám megtakarítani, de evvel egyszerűsíteni köz­igazgatásunkat és mindenféle drága időtöltések projectálására időt nem engedni. Ha az illető minister uraknak több dolguk lett volna, se kiállí­tást nem rendeznek, sem kereskedelmi palotát nem építenek, de a vizeket sem szabályozzák össze­vissza, sem egyes vicinális vasút iknak nem osz­togatnak az államkincstárt terhelő kedvezménye­ket. (Ugy van! a szélső hal és baloldal egyes padjain.) Meglehet, hogy néhány nagybirtokos tán nehezebben jutna a honvédelmi ministerium utján az állami ménekhez és tán itt ott kénytelen volna maga menni külföldi apaállatokat vásárolni; de egészben véve az ilyen sensal és szatócsüzletet, milyent ma a külön kereskedelmi és földmivelési ministerium folytat, annál könyebben nélkülöz­hetné a mezőgazda, ha fontolóra venné, hogy nem volna idejük minden perczben vízjogi és bányajogi enquétekkel veszélyeztetni a tulajdon szentségét, mint veszélyeztetik ma, midőn más utjok nincs magukat kitüntetni. „Ront, vagy javít, de nem henyél", mondja a költő. Azt hiszem, jobban tette volna a kereske­delmi minister, ha miután javítani nem tudott, henyélt volna. Igy példának okáért a gazdasági tudósítókat állították föl nem rég. Most a minister ur maga sem bánja, ha be­szüntetik. Elhiszem, ugyan minek tapogatná, mint a nagy képű orvos, folyton a beteg pulsusát, ha nem jut hozzá, hogy neki beadjon, mert nem tudja mit. A legbiztosabb haszna a mezőgazdának az, a mit magának az adóból megtakarít és azért, ha valóban szolgálatot akarunk tenni néki e nehéz időkben, ne vesztegessük adóját arra, hogy folyton érdekeit hangoztatva, azokat kiszolgáltassuk az üzéreknek. Ilyféle radikális takarékosság volna a 40 millió deficittel szemben szükséges és ha aztán itt valóban takarékoskodnánk, akkor a t. közös had­ügyminister urat is egész alázattal fölszólíthatjuk, takarékoskodjék ám ő is, de a mai gazdálkodás mellett, ha van is jogunk ezt tenni, könnyen oda kiálthat nekünk : Tessék a takarékosságot otthon megkezdeni; ha mindenkiszórja a pénzt, miért takarékoskodjak épen csak én ? És most, miután megmutattam néhány concret példával,mily mérvű takarékosságot értek én,áttérek a másik módra, az állampapírok adómentességének 7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom