Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

299. orszAgos ülés jauuár 17. 1887. bi ugy értelmezi ezt, hogy a jelenlegi budget kiadásait a jelenlegi keretében lehetőleg szigorúan meg kell tartani és minden új kiadásnak a helyét a régiek apadása irányában kell csinálni. Ez más szavakkal annyit tesz, hogy a jelenlegi 40 millió deficitet consolidálnunk, állandósítanunk kell. Ez ugyan különös takarékosság: évenként 40 millióval többet akarni költeni, mint a mennyi bevételünk. De mit is várhatunk mást egy oly megrögzött tékozlótól, mint a ministerelnök ur, ki még ily eredmények után sem akar lemondani még a cziíra országház építéséről sem. Pedig mennyi fölösleges új kiadás van budgetünkben! Ott az új hivatalnokok serege, kiknek szaporodásáról Horánszky t. képviselőtársam oly érdekes számadatokat közölt. Igaz, hogy a t. ministerelüök ur el akarta velünk hitetni azt, hogy ez csupa távírda- és postatiszt. De hol maradnak akkor a eulturmérnökök, a katasteri nyilvántartás, adó-, tenyészeti, selyembogarászati felügyelők, hol a borászati, kenderészeti és sok vízszabályozási kormánybiztos? Hisz ha igy folytatjuk, maholnap a bornak ép ugy, mint minden egyes folyónak és pataknak meg lesz saját kormánybiztosa, mint a régi pogány görögöknél meg volt saját Istene. (Derültség a bal- és a szélső baloldalon,) Már most kérdem, ezen új mythologiai alakokcsupa távírda vagy postatisztek-e ? (Halljuk!) Nemcsak ezen új hivatalok nagy részét be kellene szüntetnünk, de még régibb institutiókról is lemondanunk, melyek alkotmányunk és közigazgatásunkra nézve nem lényegesek, nem is említve azt, hogy a mindennemű^ befektetésekről le kellene komolyan mondanunk. Én igy két ministeriumot teljesen fölöslegesnek tartok; a horvát és az ő Felsége személye körüli ministeriumot. A mi az elsőt illeti, nem tartom időszerűnek most e kérdésbe belemenni, de azt állíthatom, hogy az ő Felsége személye, körüli minister most, hogy nincs nádor, teljesen fölösleges. Mit csinál e ministerium egyebet, minthogy rendjeleket és nemességeket osztogat; ezt elvégezhetné a belügyminister is; ki ugy is közvetíti a régi családnevek eltulajdonítását 50 krajczárért (Derültség) és megtehetné ezt annál is inkább, miután a korteskedés úgyis az ő szakmájához tartozik. De még ennél tovább is mehetnénk és miután az állategészség és állatvesztegintézeteket a belügyministeriumhoz, az állami méneseket a hon védelmihez, a bányakapitányságokat és az állami erdőket oda, a hol voltak, a pénzügyministeriumhoz csatolnánk, egyesíthetnénk a közlekedési ministeriumot a kereskedelmi és földmivelési ministeriummal. Austriában egyesítve van ugy is a kereskedelem a közlekedéssel és külön földmiveléssel, mi a kisebb és szegényebb ország ezt is oda csatolhatnánk. T. ház! Magam is íöldmives vagyok, választóim túlnyomó nagy része az; ha a legkisebb hátrányt látnék ebben földmivelésünkre nézve, harczolnék ellene és nem irányoznám reá a t. ház figyelmét. E ministeriumok egyesítésénél nem egyedül a központi igazgatás néhány ezer forintnyi kiadását akarnám megtakarítani, de evvel egyszerűsíteni közigazgatásunkat és mindenféle drága időtöltések projectálására időt nem engedni. Ha az illető minister uraknak több dolguk lett volna, se kiállítást nem rendeznek, sem kereskedelmi palotát nem építenek, de a vizeket sem szabályozzák összevissza, sem egyes vicinális vasút iknak nem osztogatnak az államkincstárt terhelő kedvezményeket. (Ugy van! a szélső hal és baloldal egyes padjain.) Meglehet, hogy néhány nagybirtokos tán nehezebben jutna a honvédelmi ministerium utján az állami ménekhez és tán itt ott kénytelen volna maga menni külföldi apaállatokat vásárolni; de egészben véve az ilyen sensal és szatócsüzletet, milyent ma a külön kereskedelmi és földmivelési ministerium folytat, annál könyebben nélkülözhetné a mezőgazda, ha fontolóra venné, hogy nem volna idejük minden perczben vízjogi és bányajogi enquétekkel veszélyeztetni a tulajdon szentségét, mint veszélyeztetik ma, midőn más utjok nincs magukat kitüntetni. „Ront, vagy javít, de nem henyél", mondja a költő. Azt hiszem, jobban tette volna a kereskedelmi minister, ha miután javítani nem tudott, henyélt volna. Igy példának okáért a gazdasági tudósítókat állították föl nem rég. Most a minister ur maga sem bánja, ha beszüntetik. Elhiszem, ugyan minek tapogatná, mint a nagy képű orvos, folyton a beteg pulsusát, ha nem jut hozzá, hogy neki beadjon, mert nem tudja mit. A legbiztosabb haszna a mezőgazdának az, a mit magának az adóból megtakarít és azért, ha valóban szolgálatot akarunk tenni néki e nehéz időkben, ne vesztegessük adóját arra, hogy folyton érdekeit hangoztatva, azokat kiszolgáltassuk az üzéreknek. Ilyféle radikális takarékosság volna a 40 millió deficittel szemben szükséges és ha aztán itt valóban takarékoskodnánk, akkor a t. közös hadügyminister urat is egész alázattal fölszólíthatjuk, takarékoskodjék ám ő is, de a mai gazdálkodás mellett, ha van is jogunk ezt tenni, könnyen oda kiálthat nekünk : Tessék a takarékosságot otthon megkezdeni; ha mindenkiszórja a pénzt, miért takarékoskodjak épen csak én ? És most, miután megmutattam néhány concret példával,mily mérvű takarékosságot értek én,áttérek a másik módra, az állampapírok adómentességének 7*