Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

29!). országosCftlés január 17, 1887. 49 hogy termelésünk helyes legyen és hogy minél nagyobb legyen a magyar dohány kereslete, mert az mégis csak visszás helyzet, hogy míg a finom magyar dohány métermázsája 30 frt, addig a herezegovinai 170, a macedóniai pedig 100—120 forint. Ezek a dolgok, t. ház. már elő vannak készítve és igen fogok örvendeni annak, ha a pénzügyminister ur ezeket elő fogja terjeszteni, mert ki lehet számítani, hogy 6—8 millióval fog a kincstár többet bevenni és a termelőknek is hasz nukra lesz. A conversiónak, t. ház, nem vagyok ellensége és ezért azt mondom, hogy ha ez lehet, helyesen teszik, ha convertálnak. Ha ezen alapokon sem fog sikerülni a rendezés, akkor kénytelen vagyok a mtgam részéről, mint eszmét felvetni azt, hogy méltóztassanak figyelembe venni s méltóztassék a kormány az erre vonatkozó számításokat megtenni, vájjon miféle eredménye volna annak, ha mi a külön fogyasztási vámokat hoznók be. (Halljuk! Halljuk! a szélső bálfelöl) Én ezt, t. ház, csak mint eszmét vetem fel, (Halljuk! Halljuk! a szélső balfelöl) mert ha alapos az a számítás, a melyet olvastam, de a melynek alaposságáról meggyőződni alkalmam nem volt, hogy ez 10—15 millió forint értéket képvisel, akkor igen komolyan meg kell ezt fontolni. Mert ha oly óriási áldozatokat hozunk az osztrák-magyar monarchiának, mint hozunk, akkor, ha egy jövedelmi ágnak, nézetem szerint, törvényes és jogos felhasználásával nevezetes összegekkel birunk lendíteni, segíteni pénzügyeinken, az eszmét elejteni, nem tartanám helyesnek. Ez komoly megfontolást érdemel és óhajtanám, ha ezt méltóztatnának egészen higgadtan, egész komolysággal tanácskozások tárgyává tenni. (Helyeslés balfelöl.) Ha az nem volna elégséges és ha ez utón nem bírnánk eleget tenni a ránk nehezülő kívánalmaknak és elvállalt köte'ességeinknek, akkor én sem habozom kijelenteni, hogy a progressiv jövedelmi adónak barátja lévén, azt is melegen tudnám pártolni. (Nyugtalanság a szélső balon.) Ez a legvégső esetben, ha szükség lesz reá, kényszerű ség folytán meg fog történni, de minden esetre jó lesz az iránt jó előre gondoskodni és e felett eszmét cserélni. T. ház! Ezek azok, a miket kötelessé gémnek tartottam elmondani. Meglehet, hogy a közvéleményben helyesléssel fogok találkozni, meglehet, hogy nem. Én szívesen tűrök el minden kritikát ; annyit azonban bátorkodom megjegyezni, hogy ez őszinte hitem és tapasztalatból merített mggyőződésem. Hozzáteszem még azt is, hogyha nem ezen az utón fogunk haladni arra, hogy pénzügyeinket rendezzük, tisztességes utón, (Derültség a szélső baloldalon) nézetem szerint, gondolni nem KEPVH. NAPLŐ. 1884—87. XIV. KÖTET. lehet. Elfogadom a költségvetést, (Helyeslés jobbfelől.) B. Andreánszky Gábor: T. ház! Előttem szólott Prileszky Tádé képviselő ur itten mintegy programmot fejtett ki. De ez olyan nagy szabású volt, hogy nem felelhetek azonnal s csak egynéhknj megjegyzéssel akarom azt kisérni. 0 például felhozta a szeszmonopoliumot. Miért nem hajtotta a pénzügyi bizottságban? Hiszen Eácz Géza képviselőtársam másfél év előtt egy interpellatiót intézett a pénzügyminister úrhoz és a pénzügyminister ur még ma sem felelt, mi nem egészen alkotmányos eljárás, de mi már hozzá vagyunk szokva. Miért nem hajtotta a pénzügyminister urat, hogy neki felelt volna és mondott volna erre valamit. T. ház! Még egy megjegyzésem van a t. képviselő ur beszéde elejére. A képviselő ur ugyanis azt állította, hogy miért van az, hogy 20 millió készlet elkallódott; hisz az nem kallódott el, hanem I megvan, 500,000 forintot oda fizettek az „Európa-"ért. Mindnyájan tudjuk, hogy ebből csak az annuitásokat fizetjük egy évre; tehát az 500,000 forint nem most, hanem csak 40 év mulva^lesz kifizetve. Áttérek most felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. Horánszky t, képviselőtársam tegnapelőtti beszédében egy megdönthetlen számadatokkal indokolt, tehát lesújtó alapos ítéletet mondott a t. kormány pénzügyi gazdálkodása felett, hogy szerénytelenségnek tartanám részemről az általa elmondottakhoz csak egy szót is hozzátenni és ezért kijelentem, hogy a t. képviselőtársam ítéletét teljesen osztom az elmultakra nézve; egyben nem érthetek vele egyet, hogy csak a jelenlegi kormány bukása után lesz kötelessége az ellenzéknek az utakat és módokat a gyökeres javításra nézve előadni. Most, midőn minden értelmes előítélet nélküli polgár meg van győződve arról, hogy az állam és a keresztény társadalom csak ugy meaekülhet a pénzügyi bukástól, ha a jelenlegi összes kormányférfiak kezéből kivétetik a 1 kormányzat, jogosan kérdezi azoktól, kikre e veszélyes örökség rendezését reá akarja bizni, mily módon akarnak és tudnak segíteni és a menynyiben e módot helyesnek tartja, fogja bizalmát osztani. Titkos haditervekre nem adnak máisemmit. És ezért helyesnek tartottam volna azt, hogy a t. ellenzékek ebbeli programmjukat most fejtenék ki. Én részemről ezért bátor leszek nagyjában körülvonalozni azon pénzügyi politikát, melynek támogatására készen volnék. A pénzügyi bizottság jelentése következőket ia tartalmazza : „A pénzügyi bizottság kebelében fölmerült azon eszme, hogy az adómentes állampapírok kibocsájtása és szaporítása által jelen-