Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-313

81$. •rszágoi t!és február 4. 1SS7. gg| rokonszenvére, a művészetnek rendkívül nagy károkat okozhat. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) És, t. ház, én rám nézve legalább meglepő volt és nagy elismeréssel constatálom azt,hogy az intendáns urnak tegnapi felszólalása, melynek tapintatos, nyugodt modora, vitatkozási módja megmutatta, hogy az intendáns urnak van tehetsége az ellenkezőre is. (Ugy van! Ugy van!) Hisz ha az intendáns ur a lefolyt év alatt ugy cselekedett volna, mint a hogy tegnap beszélt (Derültség. Felkiáltások. Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon) akkor én most nem tehetnék egyebet, mint az ő érdemeit magasztalhatnám ezen a helyen és biztos volnék benne, hogy legalább százezer írttal kevesebb volna a színházi deficit. (Élénk derültség a bal- és a szélső baloldalon. Felkiáltások: Ugy van ! Ugy van!) De, t, ház, hogyan áll az év története, szemben az ^intendáns ur tegnapi beszédével ? (Halljuk!) Mikor most egy esztendeje az intendáns urátvette hivatalát b. Podmaniczky Frigyes kezéből, kezdte nem az ismerkedési tanulmányokon, hanem az ismerkedési estélyeken; mindjárt az első időben mindent jobban akart tudni, érteni, mint azok, kik a dolgokkal éveken át foglalkoztak. Rögtön az első hetekben köztudomású lett az a — nem is tudom, hogy fejezzem ki magamat, hogy meg ne bántsan az intendáns urat — hogy semmi, a mi nélküle történik nem lehet jó és minden a mi általa történik, nem lehet rossz. Az intendáns ur tanácsot nem kért, ellenmondást nem tűrt. És mindjárt az első hetekben történt az, hogy a nemzeti színház kitűnő igazgatój ki a nemzeti színháznak dramaturgja is, álarczosbálí meghívókat irt alá és expediált a nemzeti színház tagjainak, figyelmeztetvén a hölgyeket, hogy ha ingyen dominót akarnak kapni, kaphatnak az operánál, (Derültség a bal- és szélső baloldalon, Mozgás a jobboldalon.) Hogy mily hatása van ilyen dolognak egy művészi testületre, azt nem szükséges részletesebben fejtegetnem, (Ugy van! Ugy van! a bal és szélső baloldalon.) Különösen oly szervezetben, hol az intendánssal ujjat húzni annyi, mint kitenni magát a biztos üldöztetés minden nemének, a védelem reménye nélkül, sőt esetleg existentiájának koezkáztatásával is. (Ugy van! Ugy van! a bal és a szélső baloldalon.) Mert vannak ugyan színházi törvények és fegyelmi bíróság, de hát láttuk hogy miképen működnek azok. (Ugy van! Ugy van! a bal és szélső báloldalon. Derültség.) És ha nem is láttuk volna, tudnunk kellene, hogy a színházi bíróság tagjai ép ugy alárendeltjei az intendánsnak, mint a vádlottak. (Helyeslés balfelől.) Tehát most egy éve az álarczosbálok miatt művészi programmról szó nem lehetett s az teljesen háttérbe szoríttatott. A nemzeti színháznál kimondatott az átalakítás szüksége és az átalakítás keresztülvitetett, de nem helyesen, mert a földszinti páholyok egy része a kibővített erkély által kellemetlenné lett, az erkélyek egy részéről pedig nem lehet a színpadra látni. (Ugy van! a bal- és szélső' baloldalon.) A mi a közönséget illeti, a színházba járó közönség régi tapasztalások szerint két részből áll: az egyik, a mely nézni megy oda, a másik a mely magát nézeti (Ugy van! balfelől) ; de a művészetet fentartó és istápoló nagy törzsközönség nem az utóbbiakban, hanem az előbbiekben található fel. (Ugy van! balfelől.) Ezen törzsközönségnek semmi sem esik kevésbbé jól és semmit sem kedvel kevésbbé, mint ha azt kezdi észrevenni, hogy oly intendaturai korszak kezdődik, hogy a színpadon nem neki játszanak. (Ugy van! balfelől.) Ha ezt a közönség észreveszi, a színházba járók kedve elapad; csak apreémireket nézi meg puszta kíváncsiságból, de a színházba járás rendes szükségét érezni megszűnik. (Ugy van! balfelől.) Ezek psychologiai okok, t. ház, de olyanok, mint a climaticus átváltozások, amelyeknek hatását rögtön kimutatni statisticailag nem lehet, de a mely kimaradhatatlan. (Ugy van balfelől.) Éhhez járultak még azon provocatiók, a melyekkel az intendáns ur részint mellőzések, részint figyelmetlenségek alakjában az operaház bérlő közönségét már az első időben megriasztotta. Minthogy pedig a nemzeti szinháznak is nagy részben az a közönsége van, mint az operának, világos, hogy ezt a nemzeti színház is megsínylette. Ezekhez járultak, t. ház, azok a conflictusok is, melyekkel az intendáns ur elődjének rendszerét bevádolta s én nem tehetek róla, de a t, ministerelnök ur előbbi megjegyzéseire meg kell mondanom, hogy nem ezen az oldalon vannak azok, a kik gróf Keglevichet és Podmaniczkyt egymással szembehelyezik, hanem gróf Keglevich István az, a kinek tette folytán báró Podmaniczky Frigyes kénytelen volt saját neve alatt nyilatkozni. (Ugy van! a baloldalon.) Ez nyilvános dolog. Erre mi csak hivatkozunk, de nem azért, hogy megtegyük, mert már meg van téve. (Ugyvan! balfelől.) Azon conflictusok következtében, melyekkel a jelenlegi intendáns ur elődjének rendszerét bevádolta és annak majdnem összes tényezőit gyanúsította a múlt nyáron a sajtóban, alig volt egyébről szó, mint az operaház belügyeiről. (Ugy van ! balfelől.) És vájjon, t. ház, ezek is közönség vonzó momentumot képeztek- e ? (Tetszés balfelől.) Én, t. ház, felfogom a t. belügyminister ur kényszerhelyzetét, a melybe ezen conflictusok folytán jutott, mert azon vádak által, melyekkel az intendáns ur elődjét illette, a belügyministerium is vádolva volt, mert mikép volt az lehetséges, hogy a belügyminister ur éveken át eltűrt egy oly gazdálkodást, a milyennek gróf Keglevich István elődjének rendszerét bemutatta? (Ugy van! balfelöl.) A belügyministerium tehát nem tehetett mást,