Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-313

392 313. «ru*g*s ülés február 4; I8S7. minthogy az intendáns ur akarata szerint megváltoztatta az operaház szabályrendeleteit és az összes hatalmat, természetesen a felelősséggel együtt, az intendáns ur kezébe tette le. Ezzel a felelősséggel, t. ház, most már leszámolhatunk, mert az egész operaházi conflictus és a nagy epurationalis hadjárat az intendáns ur rovására dőlt el, a midőn rászorult ugyanazon emberre, a kit meghurczoltatott, a kit igazgatói állásától megfosztott és karnagyi állásából is elbocsátott. (Zlgy van! balfelől.) Az intendáns urnak művezetési müködéso pedig miben culminált? Az „Excelsior" hallétben, melynél, elismerem, hogy épugy jót akart, mint az epurationalis eljárásnál; melyben ha magának nem is használt vele, de okvetlenül használt vele utódjának. E tényt elismerem. Es használni akart az „Excelsior" ballettel is, mert pénzügyi eredményeket akart bemutatni, de elítélte e vállalkozását o maga tegnapi beszédével, a mikor azt mondta, hogy az operát látogató közönségnek hozzá kell szokni, hogy új operát nem kap, mert nincs pénz. Ha ez igaz, akkor az „Excelsior" ballet el van ítélve. A mi az operánál az állapotokat illeti, t. ház, az tény, hogy a közönséget csak jó zenével lehet meghódítani és megtartani, mert Budapesten a jó zenének van nagy közönsége és hála istennek, hogy a rossz zenének nincs. De mikor egy egész intendánsi rendszer a látványossági betegségbe esik, akkor nagyon világos, hogy ez ledönti a művészeti korlátokat s az egész intézet szellemét tyrannisálja. Mert hogy lehessen kívánni azt, hogy az operának művészi erői ambitióval működjenek, mikor ott egy balletcultus, mint művészeti esemény szerepel ? és mikor az intendáns ur, ki pár hónap előtt szónokolt a hazai erők fejlesztéséről, egy hangverseny-énekesnőnek mesés összegeket fizet. (Zajos helyeslés balfelöl.) T. ház ! Hosszasabban szólanék még az operaház ügyeiről, (Halljuk! Halljuk!) valamint arról is, hogy e kiállítási szempontok mily határig jogosultak és mily határoknál kezdődnek azok károsakká válni, ha a belügyminister ur meg nem Ígérte volna, hogy az operaház ügyeiben enquéte-et fog összehívni, mely mindezen ügyeket tárgyalás alá vegye. Én ezen eszméhez hozzájárulok, de óhajtanám azt kiegészíteni, (Halljuk! Halljuk!) mert az operaház ügyében összehívandó enquéte ugy sem lehet tisztán pénzügyi enquéte, mert az operaháznak pénzügyeit nem lehet a rendszer, a művezetés és művészeti kérdések tárgyalása nélkül megoldani és ha már egy enquéte ül össze, melynek gyakorlati értékét/abban látom, hogy világosságot fog árasztani a színházi ügyekben, nagyon óhajtanám, hogy a szükséghez képest ezen enquéte kiterjeszkedhessek a nemzeti színház ügyeibe Is. (Helyeslés balfelől.) Mert a nemzeti j | színháznál ma még nincsenek oly bajok, amelyek a nyilvánosság elé törtek volna, de mutatkoznak és nem volna óhajtandó, hogy megvárjuk azt, hogy a nyilvánosság elé törjenek, mert akkor azokat sokkal nehezebb orvosolni, mint az operánál. így például a mostani intendatura alatt az igazgató intézkedési joga kezdettől fogva a referensi hatáskörbe szoríttatott; a szakigazgató, a ki intézkedéseiben idejével nem rendelkezhetik szabadon, ez által az egész intézet gépezetének mozgását megváltoztatja s ehhez járul még az is, hogy a nemzeti színháznál a szakigazgató egyszersmind dramaturg, az összes gazdasági ügyek referense és főrendező; ha idejével szabadon nem tud rendelkezni, nagyon világos, hogy sem próbákra, sem az előadások stylszertíségére annyi gondot nem fordíthat, mint a mennyit a nemzeti színháznál fordítani kell és innen van, hogy igen fontos és classicus darabok gyakran csak egy próbára adatnak elő; az előadáson meglátszik néha a szerep nem tudás, a rendezésben a lazaság, szóval az előadás nem összevágó. Továbbá eddigelé a nemzeti színház igazgatójának szabadságában állott (Halljuk! Halljuk!) a nemzeti színház első rangú művészeinek rövid időre megengedni, hogy a vidékre vendégszerepelni menjenek. Ez semmi fennakadást nem okozott, mert egyszerre mindenki ugy sem játszhatik. Ez csak buzdítás volt, melyet az illető tagok siettek megérdemelni. És ennek három irányban van kiváló fontossága. Az egyik az, hogy a nemzeti színház első rangú tagjai, kik érdemeikhez képest nincsenek kellőkép jutalmazva, e vendégszereplések által javítottak anyagi helyzetükön. (Helyeslés balfelől.) A második az, hogy a vidéki színészet, mely nagy nyomorral küzd és nagy culturalis hivatást végez, az államtól semmi támogatásban nem részesül, kivéve a nyugdíjra adott 5,000 forintot. A nemzeti színház tagjai gyakran néhány fellépéssel megtudtak menteni ily társulatot a bukástól. (Helyeslés balfelől.) Harmadszor a magyar nyelv és ízlés terjesztésének érdeke is megkívánta, hogy a nemzeti színház első rangú tagjai időnként megjelenjenek a vidéken, a mi által a közönség érdeklődését felszították és a vidéki színészeknek pedig mintául és iskolául szolgáltak. (Élénk helyeslés balfelöl.) A jelen intendatura alatt ez egyszerűen be lett szüntetve, eleinte azon indokolással, hogy majd az intendáns ur maga fog rendezni ily vidéki expeditiókat, de e terv a pozsonyi expeditio után elesett. S ez nem is lehet másként, mert ha a a nemzeti színház egyes tagjainak vendégszereplései emelik a vidéken a nemzeti színház nymbusát: ámde ha tömegesen mennének, ennek bizonyos vándorlási jellege volna. Egyes esetben ez is emelhetné a színház