Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-313
38* l!S. •»«&?«« ftléi t*%n&r 4. JM7. (Helyeslés jobbfelöl. Ábrányi Kornél közbeszól. Nagy \ zaj balfelöl.) Én nagyon nyugodtan hallgattam a felszólalásokat és a t. képviselő urnak, pedig hiszem, hogy erős dolgokat fog mondani — Ígérhetem, hogy nyugodtan fogom hallgatni, legyen kegyes irányomban ugyanezt tenni. (Helyeslés és Halljuk! jóbbfelöl.) Ezeket megjegyezve és hogy lehetőleg a személyes kérdésekkel végezzek, még Komjáthy képviselő ur beszédének csak egy részére kívánok, mint részben személyes természetűre reflectálni. (Halljuk!) A képviselő ur, elmondva ugyan, hogy ő ezt mind szóbeszédből tudja, újságból olvasta, szives volt körülírva, ugy, hogy mindenkitudhatja, hogy kit értett, említeni egy belügyministeri tanácsost. Azt mondta, hogy a ministeri tanácsosnak veje a jogtanácsos és hogy a jogtanácsos elkészítette a házszabályokat, melyek a jogügyi tanácsost mindenki feletti úrrá tették ; ezt természetesen a ministeri tanácsos jóváhagyta, előadta, hogy a jogtanácsos elkészítette a költségvetést és azt természetesen a ministeri tanácsos jóváhagyta. Ez olvasható a lapokban. Az, t. ház, nem először történik, de valahányszor történni fog, soha sem lesz helyes, magát itt védeni nem tudó s az államszolgálatban tisztelet ben megőszült férfiút itt a ház kebelében megtámadni. (Felkiáltások a baloldalon: Régi nóta!) Régi nóta, igaz; de szabad legyen — mert tartozom vele azon ministeri tanácsosnak — először megjegyezni, hogy a költségvetés összeállittatván és felterjesztetvén a belügyministeriumhoz, azt a belügyministeri számvevőség veszi bírálat alá s ennek jelentésével együtt jön a ministerhez, jóvá a minister hagyja, Nem kell tehát keresni a ministeri tanácsost; ott van a minister: üssék. (Tetszés jobbfelöl. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Azt is szívesen ütjük!) A másik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy midőn azon újabb házszabályok és fegyelmi szabályzatok készíttettek, a melyeknek helybenhagyását ily módon adta elő szóbeszéd után a képviselő ur, mondom, midőn a?,ok elkészültek, azon ministeri tanácsos történetesen hat heti szabadságát élvezte. Azon szabályzat elkészíttetvén, mint javaslat a ministerium kebelében egy tanácskozmány által állapíttatott meg, melyben a nemzeti színház és az opera is képviselve voltak s midőn azon ministeri tanácsos haza jött, már jóvá is volt hagyva s igy abban neki semmi része nincs. (Tetszés jóbbfelöl.) Ennek elmondásával, úgy hiszem, tartoztam és ha azt mondják is, hogy régi nóta, de mindig igaz marad, hogy nem szükség a bureauban a maga kötelességét teljesítő hivatalnokot bántani, midőn a t. háznak szabad vadászatul itt vannak a ministerek. (Derültség és tetszés jobbfelöl.) Most áttérve, t. képviselőház, felszólalásom valódi tárgyára, én, mióta a nemzeti színház és az opera elválasztatott, a mi tudvalevőleg az összes magyar művészi világnak és a színházi és művészi ügyekért érdeklődőknek és az azokból alkotott enquéteknek folytonos kívánsága volt, minden költségvetésemben a mostaniig megjegyeztem, hogy az operára nézve természetesen positiv költségvetést készíteni nem lehet, mert még tapasztalati adatok tökéletesen hiányoznak, Ebben rejlik a deficiteknek, az elég nagy subventión túlmenő deficiteknek alap-oka. Es én nagyon kérném, hogy mielőtt a t. képviselő urak akárkit vádolnak azon pénzügyi bajokért az operánál, melyeken okvetlenül segíteni kell, méltóztassanak megnézni és megtudni, hogy van ez másutt is, a hol egy ilynemű intézet iránt oly igények támasztatnak, mint a minők a mi operánk iránt elejétől fogva támasztattak. T. képviselőház. En az év elején már látva, hogy az 1886. évi költségvetés sem lesz megtartható,lépéseket tettem megszerezni más nagy városok szinházainak viszonyairól az értesítést. Tettem ezt azért is, mert megvallom, elvoltam határozva megkísérteni más módot, de ha látom, hogy ez nem megy, kész voltam még az itt felemlített bérbeadás iitján is ezen túlságos terhet megszüntetni. S itt mellesleg megjegyzem, hogy e miatt egy igen illetékes helyről, az irók és művészek körétől kaptam egy emlékiratot, mely a bérbeadás ellen határozottan tiltakozik. Ismétlem, hogy ezt nem is első eszköznek, hanem olyannak tartom, a melyhez hozzá kell nyúlni, ha nem sikerülne a mi viszonyainknak megfelelőbb módon, megfelelőbb áldozatokkal, a túlságos költségek mellőzésével az ügyet rendezni; és nem óhajtom, hogy ez bekövetkezzék, de megvallom, azt a megbecstelenítőt vagy lealázót nem láthatom benne, a mit némelyek látnak, mikor tudják, hogy a párisi nagy opera vállalkozók által kezeltetik, (Ügy van! a jobboldalon) midőn a brüsseli királyi opera vállalkozó által kezeltetik, hogy egyéb színházakat ne is említsek. (Ugy van! a jobboldalon.) De hát, t. képviselőház, lássuk, hogy oly operáknak, melyekhez ily magas igények köttetnek, mik másutt pénzügyi eredményei? És itt azt hiszem, nem mondhatja senki, hogy az itteni helyzet szépítéséül valamely oly példát veszek, mely a városnak és az államnak, melyben az opera van, kisebb voltánál fogva kedvező összehasonlításra vezethet. Nem. Én veszem a párisi operának 1885. évi eredményét, ugy mint azt nekem hivatalosan megszerezni szerencsém volt. Megkell jegyeznem, hogy az operát ott azon évben vállalkozó kezelte.
