Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-313

380 313. országos ttlén február 4. 1887. hogy az előző régime alatt nekik adott bizonyos kedvezményekben továbbra is megmaradjanak. A válasz, a mit erre a jogos kérésükre kaptak, az volt, hogy nem lehet. Ekkor kezdődött a második felvonása a dolognak, mely voltaképen a bonyodalmat képezte, a mint ez a drámában is történik s ez az volt, hogy az illető zenekari tagok kijelentették, hogy mivel szerződésileg kötelezve nincsenek, nem játszanak. Mi lett ennek a következménye, t. ház? Az, hogy az intransigens liberalismus hajlandó volt transactióra, hajlandó volt a zenekari tagoknak az általuk kért külön díjazást is megadni és igy a béke helyreállt. Sokat hallottunk a házban és különösen a sajtóban bizonyos irányban a volt intendáns személye és az általa inaugurált rendszer ellen felhozni. Ezeknek egyik legnevezetesbje, hogy ugy mondjam, a terhes szerződések és a drága vendégszereplések kérdése volt. Mik azok a terhes szerződések, erre nézve bocsánatot kérek, t. ház, én ellentétes véleményben vagyok azokkal, a kik csak a számokat nézik; én mindig azt nézem, vájjon a drága szerződésekkel egyenértékű szolgálatot kaptunk-e s ha ezt nézzük, akkor a vendégek fizetését korántsem tartom oly drágának, mint azoknak az operaházi tagoknak a fizetését, a kik évenkint 4—5,000 frtot kapnak és ezért énekelnek évenkint kétszerdiáromszor és akkor sem énekelnek jól, hanem rosszul. Igaz, talán azt fogják felvetni, hogy ezek hazai erők. Erre nézve, megengedem, hogy talán tévedésben vagyok, de nekem az a véleményem, hogy az operaháznál nem arról lehet szó, hogy hazai erők-e, hanem hogy jól énekelnek-e és minthogy nem lehet hazai erőket csak ugy előteremteni, alkalmazni kell az idegeneket, mig alkalmas hazai erők akadnak. Most a férfi énekesek közt vannak jeles hazai erők; Bignió, Odry, Hajós, Ney, a kiknek érdemeiből semmit levonni nem akarok, de az énekesnők között nem találjuk fel azokat, kik az intézet elsőrendű szerepeit kellően betölteni képesek lennének. Ily körülmények közt külföldre vagyunk utalva, a mint voltunk máskor is s ezért nem is támadom meg az intendáns urat, csak arra kérem, hogy ha majd kellő erők találkoznak a hazaiak közül, ezeket alkalmazza. A vendégszereplések rendszere, mely az operaházban általánossá vált, szintén vesszőparipájuk volt azoknak, kik a régi intendánst támadták azért, hogy az újnak a hibáiról eltereljék a közönség figyelmét. Én constatálom ezzel szemben, hogy Podmaniczky intendánssága alatt jöttek ugyan hozzánk vendégek, kik hirnevöknek és díjazásuknak meg is feleltek; az új aera alatt azonban hirdették ugyan, hogy jönnek Dél-Amerikából, Bra siiiából, Uruguay-ból és isten tudja, hol nagy diadalokat aratott művészek, művésznők, de megérkezni nem érkeztek meg, de jöttek helyettök 3-ad, 4-ed, 5-öd, 6-od rendű csillagok, a kik az előadást nem emelték magasabb színvonalra, mint a nálunk működő hazai erők. Megengedem, hogy most épen van nálunk egy jeles művésznő, a ki nem 500 írtért, hanem egy estére 2,000 írtért énekel és pedig nem a Podmaniczkyregime alatt annyiszor megrótt olasz operákban, hanem énekel oly modern és kitűnően instrumentált operákban, mint az Alvajáró, Sevillai borbély, Lucia stb. Az intendáns ur hivatalos sajtója, mert az intendáns urnak nemcsak félhivatalosa, de hivatalos lapjaisvan, gazdag az ígéretekben, szegény a beváltásban, ígérte, hogy szakítani fognak valahára ezzel az olasz cultussal és szinre hozzák Wagnernak újabb műveit, a Niebelungent, Tristant, a Mesterdalnokokat; azonban megtörtént, hogy a Mesterdalnokok, melyet a budapesti közönség jól ismer, melyet egészen felszerelve hagyott hátra az előbbeni intendáns, az új régime alatt nem hozatott szinre. E helyett azonban hallottunk bizonyos Ígéreteket, hogy szinre hozzák nyolcz nap alatt Goldmark Merlinjét, hogy szinre hozzák Verdi Othellóját egy pár hét múlva ; én azonban erősen meg vagyok győződve, hogy ezek akkor fognak szinre kerülni az operában, mikor eljönnek aaok a brazíliai és uruguayi énekesek. Van az operaházban még néhány más intézkedés is, mely felhívja a figyelmet s ez a zenekar elhelyezése. Azelőtt, mint a modern zenekaroknál divatba van, egyik oldalon a tubák, a fafúvós hangszerek, másikon a posaunok, a trombiták vannak elhelyezve. A véletlen ugy hozta magával, hogy az intendáns páholya épen arra az oldalra építtetett, a hol a zenekari trombitások nagy zaja zavarta. Ennélfogva ugy intézkedett, hogy a trombitások a királyi páholy és a fővárosi páholy alá menjenek, valószínűleg azért, hogy a főpolgármesterből a subventiót kitrombitálják. (Derültség.) Az új elhelyezés azonban még sem lehetett egészen correct, mert midőn az uralkodó látogatásával tiszteié meg az intézetet, a melyet az ő nagylelkűségéből birunk, akkor ismét visszavándoroltak a trombiták régi helyökre s maradt a zenekari elhelyezés ugy, a mint azt a harmónia, nem pedig az intransigens liberismus kívánta. Nevezetes intézkedése a mostani rendszernek az is, hogy mig báró Podmaniczky Frigyes intendínssága alatt ugy a bérlő, mint a nagyközönség egy héttel előre tájékozva volt a műsorról, addig az új intendáns alatt azt sem lehet tudni, hogy a hirdetett előadás estére csakugyan megtartatik-e. Erre némelyek azt mondják, hogy a műsor változásának, vagyis inkább megállapittathatlanságának nagy részt oka abban van, hogy a művészek s a művésznők is el vannak keseredve s ezért felhasználják a legkisebb rekedtséget is arra, hogy miután az intendáns őket akadályozza művészi sikerükben,