Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-310

310. orwfcgM ülés ji»mar 31. 1S8T. 317 torok hozzájárulásának kikérésével. Elmulasztani nem fogunk semmit : de igen kérem előre már, mint a képviselő ur is mondotta, nem készülődésnek a háborúra tekinteni, hanem óvatosságnak azon szempontból, hogy ha szemben az összes államok készülődéseivel a béke, a mi — remélem — nem következik be, mégis megzavartatnék, érdekeinket, miut a t. képviselő ur is harmadik kérdésében most tőlünk elvárja, ha minden béketörekvések daczára csak más úton lehetne megvédeni, ezen úton azután meg is védhessük. (Élénk általános helyeslés.) Azt hiszem, több feleletet nem lehet kívánni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a tételt 29.470,859 írtban megszavazni; igen vagy nem? (Félkiáltások: Ig>nl Nem!) A kik elfogadj ák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): C. Rendkívüli közösügyi kiadás. 1. czím. Eendkivüli közösügyi kiadás 2.574,951 frt, Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa) C. A Bosznia és Herczegovinában, továbbá a Lim területén álló parancsnokságok, intézetek és csapatok 1887. évi rendkívüli szükséglete után 1.575,966 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa) .• Együtt 4.150,917 frt. Az 1849. évtől az 1867. évig fennállott központi kormány közegeinek nyugdíjai. Rendes kiadások: V. fejezet. Kiadás az 1887. évre 47.468 frt. Orbán Balázs: T. ház! Magyarország ez idő szerint a kül- és belföldi rokkantak menhelyévé változott át; valódi eldorádója a munkaképes henyélőknek és kiakolbolított és bolítandó ministereknek. (Derültség a szélső haloldalon.) Nem akarok én itt a nyugdíjazott tábornokok légiójáról szólani; több azoknak száma talán, mint Európa összes activ tábornokainak összevéve. Nem akarok én itt szólani a muszkavezetők és az önkényuralom nyugdíjazásairól, a nemzetünket 2 évtizeden át nyúzott idegenekről, kiknek bitófa, börtön vagy legjobb esetben elüzetés helyett nagy nyugdíjakat ad a rossz helyt alkalmazott magyar nagylelküsködés, hisz ezektől is elvégre megszabadítana a halál kérlelhetlensége, hanem igenis szólanom kell az önök új nyudíjtörvényének már is mutatkozó káros kihatásáról, a mi csak egyetlen év alatt 250,520 frt többletben nyer kifejezést. Iszonyatos még csak elgondolni is, hogy 6 milliót túlhaladó katonai nyugdíjakon felül, a mi civil nyugdíjunk a jelen évre kevés hiján 5 millió forintot tesz ki, hová fog ez izmosodni akkor, a midőn ministereiak, államtitkáraink, főispánjaink s azok titkárai is sorakozni fognak a nemzet munkátlan ingyenélői közé ? Ezen azt mondják, nem lehet segíteni, mert törvény; ámde a rossz törvényt el lehet törölni és megváltoztatni. Rámutatok ennek szükségére még mielőtt káros hatása egész súlyával nehézkednék nemzetünkre. E mellett rá akarok mutatni azon visszaélésekre is, a melyek még a rossz törvény intentióján felül is fokozzák a mi terheinket s a mi első sorban e kormány hivatal-alkotási mániájában leli magyarázatát, mert minden hivatalszaporítás méhében rejti nyugdijterheink fokozását. E mellett fokozza e terheket az is, hogy nálunk a rossz, vétkes hivatalnokot rendszerint nyugdíjba helyezéssel szokták büntetni; tehát a jóknak, a szolgálatban megvénülteknek jutalmát, ezek vétkezve s rövid időn érik el. Ez az erkölcsi rendnek felforgatása s prémium-tűzés a bűnre. (ügy van! a szélső baloldalon.) Emellett a soron kívüli nyugdíjazások is napirenden vannak nálunk, a mit csak abból tudunk meg, hogy fiatal munkabíró egyéneket látunk seregestül a nyugdíjállományban. És ebben rossz példával jár elől maga a t. ház is, mert alkalmazottjait és szolgaszemélyzetét rövid szolgálati idő után nem egyszer nyugdíjazza nagylelküsködésböl, a mi csak a jelen évben a két háznál 6,789 frttal emelte a nyugdíj-terheket. Hát, t, ház, első sorban a törvényhozásnak kell az ily rossz példáktól óvakodnia, mert a mi kormányunk az ilyet felbátorításul fogja venni arra, hogy a hivatalokba begyűrt sok, ősi vagyonukat elprédált uracsokat, ezeket a végzett földes urakat néhány évi névleges szolgálat után az országgal tartassa ki. A kormány a nyugdíjtörvény ruganyosságát is pártérdekből zsákmányolja ki, alkalmaz, nyugés kegydíjaz hatra-vakra mindenkit, ki jó kortes szolgálatokat tesz. Ezért látjuk, hogy egész új hivatalszakoknál pár év alatt oly nyugdíjterhek jelentkeznek, melyekre el kell képedni minden törvényt respectáló embernek. Tudnék én felhozni magából a költségvetésből, de még inkább az állami számszék jelentéséből nagyon tanúságos példákat, legyen elég itt fiatal csendőrségünkre hivatkoznom, melyet csak pár éve szerveztünk, szervezete még be sincsen fejezve s már is nyugdíjtétele 52,000 frtra emelkedett. Rámutathatok a pénzügyuimisteriuni nyugdíjaira, hol a nyugdíj-terhek a két milliót túlhaladják, maguk az ideiglenes nyugdíjak másfél százezret, a kegydíjak 90,000 irtot tesznek ki. Hisz más tisztességesen kormányzott országok Összes nyugdíj terhei alatta maradnak ez egy mínisteriumunknak. És ez progressiv arányban fokozódik itt és mindenik ministeriumnál; még be sincs állítva