Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-310

318 310. ora&goa Uég január 31. 1887. valamely uj hivatal-branche s már húzza sötét uszályként maga után nyugdíjasainak élődi hadát. Azért óvakodnak is a költségvetésekben részle­tezni a nyugdíjakat, hanem általános tételekben odadobják s igy nincs is a képviselő azon hely­zetben, hogy ellenőrizhesse és rectificálhassa azoknak egyes tételeit, de az összeg roppantsága elég arra, hogy megdöbbenjen tőle. Ezeket kívántam röviden felhozni indokául annak, hogy a kormányt a nyugdíj törvény módo­sításának kezdeményezésére unszoljam, mert különben rohamosan emelkedő nyugdíj terheink ily progressiv hatványozás mellett egy mellék sta­tus adóssággá fogják magukat kinőni, mert hát mi ezt is kölcsönpénzből vagyunk kénytelenek fedezni, miután az ország rendes jövedelmeit föl­emésztetik a közösügyekkel. S igy annál kevésbé lehet az elszegényített és beadósított nemzet rová­sára űzött ezen helytelen gavalléroskodást meg­engednünk. Én nem szavaltam meg a nyugdíj­törvényt sem s nem fogadom el annak következ­ményeit sem. T. ház! Végre 12 év szomorú tapasztalatai a kormányt is elvezették a jobb gazdálkodás és takarékosság elméletéig, csakhogy én ugy talá­lom, hogy az elméletnek a gyakorlati életbe való átvitelére még a mostani megrázó példák után sem éreznek magukban elég lelki erőt. A minis­terelnök ur fél a fejlődés megakasztásától, azonban én nem tudok magamnak oly agyafúrt sophistát képzelni, a ki a ministerek és államtitkáraik, a főispánok és titkáraik nyugdíjainak beszüntetése által fejlődésünket megakaszthatónak véleményez­hetné, sőt meg vagyok győződve, hogy maga a többség is most pironkodik, hogy ezt a pártjutal­m at oly elhamarkodva s komoly megfontolás nél­kül megszavazta; jól látom, hogy maguk a mi­nister urak is restellik ezen önzetlenségükön ejtett csorbát; ámde ezt egy rövid 2 §-ból álló novellá­val helyre lehet még most könnyen hozni, a midőn még csak egyetlen ministert érintene, a kit én keményebb hazafinak tartok, hogy sem önként meg ne hozná a lemondás áldozatát, még ha ez új nyugdíjtörvény ez intézkedését most, a mig van rá idő, meg nem változtatják, annak a ministeri székek ingadozásának e korában, messze kiható s az adózó polgárokra súlyosan nehézkedő követ­kezményei lesznek. Itt mutassák meg hogy komo­lyan akarnak takarékoskodni, mert ha nem teszik, minden fogadkozásuk puszta szóvirággá devalvá­lódik s még jóakaratukat is kétségessé teszi. Mi akarjuk a takarékosságot s azért nem is szavaz­zuk meg revideálás nélkül a nyugdíjakat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Dániel Ernő előadó: Bátor vagyok a t. kép­viselő urat figyelmeztetni arra, hogy jelenleg nem a rendes kiadások VI. fejezete, mire nézve beszédét elmondotta, hanem a rendes kiadások V. fejezete, tudniillik a központi kormány közegeinek nyug­díja, mely 74,468 írttal van előirányozva, van tárgyalás alatt. Madarász József; T. ház! Követve a t. bizottsági előadó ur hivatkozását, a tanácskozás alatt lévő tételre nézve, melyben az 1849-ik évtől 1867-ik évig szolgált központi kormány hivatal­nokainak nyugdíjazásáról van szó, fogom szavaza­tomat indokolni. Minthogy ezek között foglalnak helyet mindazon polgári hivatalnokok is, kik a jelzett idő alatt szolgáltak mindenkit, a ki hazánkat megkárosítani, (.gaz! Ugy van! a szélső baloldalon) hazánkat alkotmányától megfosztani, akarta; mint­hogy nem akarok azon politikai bűnnek részese lenni, hogy mi magunk szolgáltassunk mindig alkalmat arra, hogy bizonyittassék az, hogy a ma­gyar nemzet törvényhozása azokat, a kik a haza ellen Bzolgáltak jutalmazza, azokat pedig, a kik a haza alkotmányáért, a haza szabadságáért küzdöt­tek, nagyobb részben nyomorban engedi szenvedni: én az előirányzott összeget nem szavazom meg, hanem a következő indítványt vagyok bátor el­fogadás vége, beterjeszteni: (Halljuk! Bálijuk!) Ellenindítvány az í848.és 1867. évközt szol­gált központi kormány közegeinek nyugdíjazása tárgyában. Az 1887. évre e czímen előirányzott 74,468 írt a költségvetésből töröltetik. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve kérdeznem kell a t. házat, hogy szem­ben Madarász József képviselő urnak törlési indítványával, méltóztatik-e az 1887. évre átalány­kép előirányzott 74,468 forintot megszavazni: igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a tételt megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtör­ténik.) E szerint a ház többsége a tételt meg­szavazta. Következnének most a nyugdíjak általában. Miután azonban a nyugdíjak az illető tárczáknál szavaztatnak meg és csak akkor foglalhatók össze külön czímbe, ennélfogva ezen tétel, tudniillik a VI. fejezet 1—12. czím függőben marad addig, míg az egyes tárczáknál meg nem szavaztatnak az illető összegek. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): Állami adósságok. Rendes kiadások VII. fejezet \ —17. czím. Rendes bevételek I. fej. i—7.czím: Államadóssági járulék. 1. rovat. Kiadás: 1. czím. Évi járulék folyó pénzértékben 17.387,700 írt. Elnökl Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): 2. rovat. Évi járulék ezüstben 11.776,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa,): 3, rovat. Évi törlesztési járulék folyó pénzérték­ben 1.000,000 frt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom