Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-310
318 310. ora&goa Uég január 31. 1887. valamely uj hivatal-branche s már húzza sötét uszályként maga után nyugdíjasainak élődi hadát. Azért óvakodnak is a költségvetésekben részletezni a nyugdíjakat, hanem általános tételekben odadobják s igy nincs is a képviselő azon helyzetben, hogy ellenőrizhesse és rectificálhassa azoknak egyes tételeit, de az összeg roppantsága elég arra, hogy megdöbbenjen tőle. Ezeket kívántam röviden felhozni indokául annak, hogy a kormányt a nyugdíj törvény módosításának kezdeményezésére unszoljam, mert különben rohamosan emelkedő nyugdíj terheink ily progressiv hatványozás mellett egy mellék status adóssággá fogják magukat kinőni, mert hát mi ezt is kölcsönpénzből vagyunk kénytelenek fedezni, miután az ország rendes jövedelmeit fölemésztetik a közösügyekkel. S igy annál kevésbé lehet az elszegényített és beadósított nemzet rovására űzött ezen helytelen gavalléroskodást megengednünk. Én nem szavaltam meg a nyugdíjtörvényt sem s nem fogadom el annak következményeit sem. T. ház! Végre 12 év szomorú tapasztalatai a kormányt is elvezették a jobb gazdálkodás és takarékosság elméletéig, csakhogy én ugy találom, hogy az elméletnek a gyakorlati életbe való átvitelére még a mostani megrázó példák után sem éreznek magukban elég lelki erőt. A ministerelnök ur fél a fejlődés megakasztásától, azonban én nem tudok magamnak oly agyafúrt sophistát képzelni, a ki a ministerek és államtitkáraik, a főispánok és titkáraik nyugdíjainak beszüntetése által fejlődésünket megakaszthatónak véleményezhetné, sőt meg vagyok győződve, hogy maga a többség is most pironkodik, hogy ezt a pártjutalm at oly elhamarkodva s komoly megfontolás nélkül megszavazta; jól látom, hogy maguk a minister urak is restellik ezen önzetlenségükön ejtett csorbát; ámde ezt egy rövid 2 §-ból álló novellával helyre lehet még most könnyen hozni, a midőn még csak egyetlen ministert érintene, a kit én keményebb hazafinak tartok, hogy sem önként meg ne hozná a lemondás áldozatát, még ha ez új nyugdíjtörvény ez intézkedését most, a mig van rá idő, meg nem változtatják, annak a ministeri székek ingadozásának e korában, messze kiható s az adózó polgárokra súlyosan nehézkedő következményei lesznek. Itt mutassák meg hogy komolyan akarnak takarékoskodni, mert ha nem teszik, minden fogadkozásuk puszta szóvirággá devalválódik s még jóakaratukat is kétségessé teszi. Mi akarjuk a takarékosságot s azért nem is szavazzuk meg revideálás nélkül a nyugdíjakat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Dániel Ernő előadó: Bátor vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni arra, hogy jelenleg nem a rendes kiadások VI. fejezete, mire nézve beszédét elmondotta, hanem a rendes kiadások V. fejezete, tudniillik a központi kormány közegeinek nyugdíja, mely 74,468 írttal van előirányozva, van tárgyalás alatt. Madarász József; T. ház! Követve a t. bizottsági előadó ur hivatkozását, a tanácskozás alatt lévő tételre nézve, melyben az 1849-ik évtől 1867-ik évig szolgált központi kormány hivatalnokainak nyugdíjazásáról van szó, fogom szavazatomat indokolni. Minthogy ezek között foglalnak helyet mindazon polgári hivatalnokok is, kik a jelzett idő alatt szolgáltak mindenkit, a ki hazánkat megkárosítani, (.gaz! Ugy van! a szélső baloldalon) hazánkat alkotmányától megfosztani, akarta; minthogy nem akarok azon politikai bűnnek részese lenni, hogy mi magunk szolgáltassunk mindig alkalmat arra, hogy bizonyittassék az, hogy a magyar nemzet törvényhozása azokat, a kik a haza ellen Bzolgáltak jutalmazza, azokat pedig, a kik a haza alkotmányáért, a haza szabadságáért küzdöttek, nagyobb részben nyomorban engedi szenvedni: én az előirányzott összeget nem szavazom meg, hanem a következő indítványt vagyok bátor elfogadás vége, beterjeszteni: (Halljuk! Bálijuk!) Ellenindítvány az í848.és 1867. évközt szolgált központi kormány közegeinek nyugdíjazása tárgyában. Az 1887. évre e czímen előirányzott 74,468 írt a költségvetésből töröltetik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve kérdeznem kell a t. házat, hogy szemben Madarász József képviselő urnak törlési indítványával, méltóztatik-e az 1887. évre átalánykép előirányzott 74,468 forintot megszavazni: igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a tételt megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) E szerint a ház többsége a tételt megszavazta. Következnének most a nyugdíjak általában. Miután azonban a nyugdíjak az illető tárczáknál szavaztatnak meg és csak akkor foglalhatók össze külön czímbe, ennélfogva ezen tétel, tudniillik a VI. fejezet 1—12. czím függőben marad addig, míg az egyes tárczáknál meg nem szavaztatnak az illető összegek. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): Állami adósságok. Rendes kiadások VII. fejezet \ —17. czím. Rendes bevételek I. fej. i—7.czím: Államadóssági járulék. 1. rovat. Kiadás: 1. czím. Évi járulék folyó pénzértékben 17.387,700 írt. Elnökl Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): 2. rovat. Évi járulék ezüstben 11.776,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa,): 3, rovat. Évi törlesztési járulék folyó pénzértékben 1.000,000 frt.
