Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-310
310 310. országos ülés január 31. 1887. tervezett tizennégy-tizenöt millió harmadáért vagy még kévesebbért is építeni. Nem tagadhatja a t. ház egy tagja sem, hogy a mi részünkről is megadatik az alkalom arra, hogyha kell és a mikorra kell, építtethessék országház, de olyan országház, a mely a nemzet mai pénzügyi viszonyaihoz mérten nem fogja a nemzet nagyobbmérvii megadóztatását e tekintetben is igénybe venni. Én tehát ezen tekintetekből remélem, hogy a t. kormány, valamint a t. többség azon indokoknál fogva, melyeket t. barátom is előhozott, ez alkalommal tényleg be fogja bizonyítani a takarékossági szempontok tekintetbe vételét és azt, hogy a haza pénzügyi rendezését óhajtja s ezen beterjesztett indítvánjmoz hozzájárul, a melyet részemről én is teljes mértékben pártolok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Már az általános vitánál szóba jött az országház építése. En azon alkalommal is igen röviden kinyilatkoztattam, hogy e szempontból részemről semmi néven nevezendő hibát el nem ismerek és a magam részéről elállani a czélba vett építéstől hajlandó nem vagyok. (Halljuk !) Ha méltóztatnak visszaemlékezni, első sorban azt, hogy egy országházra szükség van, mindenki rég elismerte. Évekig vádoltattam, hogy semmit sem teszek ez irányban, sőt hallottam a vádat, hogy nincs érzékem az iránt, mily fontos Magyarországra, hogy legyen a törvényhozó testületnek tisztességes háza. Akkor történt, hogy törvényjavaslat alapján felhatalmáztatott a kormány pályázatot hirdetni. Ezen pályázat törvény alapján lefolyván, ismét, midőn a díj egynek oda ítéltetett, törvény által utasíttatott a kormány az építésnek munkába vételére és teljesítésére. Azt tehát, hogy erre szükség van, nem vonta soha, nem vonhatja tagadásba ma sem senki. Azt modhatták, mondták is, hogy túlságos díszesen terveztetett a palota, hogy ennélfogva többe fog kerülni, mint a mennyibe kerülhetett volna. De ezen kérdés fölött a törvényhozás akkor, mikor az elfogadott terv alapján az építést is elrendelte, határozott. Ezen tervek alapján (Zaj bálfelöl.) — méltóztassék csak nyugodtan végig hallgatni — hogy biztosíttassák az építés, természetesen ugy az építészszel, mint a szállítókkal bizonyos szerződéseket kellett kötni. Miután ezek törvény által biztosítva mentek be a munkába, most egyszerre azt mondani: Mindent széttépünk, vége van mindennek, nem lehet. Pedig ezen határozati javaslat szerint újból kellene kezdeni mindent, a tervek elkészítésétől fogva és a törvény megváltoztatása által halomra dönteni mindazt, a mi eddig a törvény alapján tétetett. Én, t. képviselőház, bizonynyal komolyan veszem a takarékosságot meg is fogom győzni róla a képviselő urakat, hogy a mennyiben emberi erőtől függ, követni fogom ezen utat, mint követtem már éveken keresztül. De, engedelmet kérek, rossz takarékosságnak tartanám — őszintén megmondom —> azt, ha a nemzet ma, miután már törvényileg intézkedett a dologban, épen saját alkotmányos testületei, törvényhozási házának a kellő méltóságból kivetkőztetés által akarna takarékoskodni. Sokszor hallottam, hogy nincsen érzék bennem az eszményi dolgok iránt. Ugy látom, ebben a tekintetben több van bennem, mint sokakban, a kik vádolnak; mert én Magyarországra nézve abban, hogy szemmel látható legyen s a kevésbbé értelmes ember előtt is láthatólag feltűnjék, hogy itt az összes nemzet mindennek fölébe helyezi alkotmányos jogait s azok gyakorlóit, a törvényt hozó testületeket, oly eszményi dolgot látok, a mely eszményi ragaszkodás a szabad institutiókhoz, de gyakorlati érvényesítése is annak, hogy a magyar államot az ő szabad alkotmányában minden szem megláthassa és tisztelhesse. Kérem a 600,000 forintot megszavazni. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán; T. ház! (Halljuk!) Azon időkben, a melyekre az igen t. ministerelnök ur hivatkozni méltóztatott, tudniillik a mikor az országház tervezete elkészült s ki volt itt állítva a polytechnicum egyik termében; az akkori képviselők felhivattak, hogy a mintát tekintsék meg. Meg is tekintettük nagy számmal, a törvényjavaslat a ház elé került és itt vitatkoztunk a fölött. Azon időben, mondom, épen az én csekély személyiségemnek nem is egy, hanem többszörös vitatkozásom volt többszöri felszólalásom következtében az igen t. ministerelnök és belügyminister úrral ezen tárgyban. Minthogy az ügy most felmerült, talán ezen vonatkozási viszonyoknál fogva hivatva vagyok némileg egy pár szót ezen kérdéshez én is szólani. (Halljuk!) Kétség sines abban, a mit az igen t. ministerelnök ur itt előadott, hogy formailag az eljárás correct. Azt mi nem is támadtuk meg, törvénynyel van szentesítve, törvénynyel határoztatott el, törvényhozásilag terveztetett. Én azon oldalról nem is támadom meg; fájdalom, fait accompli a dolog; annak idejében, mig törvénynyé nem lett, megtámadtam, A t. ház iratai megmutatják, hogy azok, a kikkel egy párthoz van szerencsém tartozni, akkor is figyelmeztették már a kormányt, noha még pénzügyeink akkor nem állottak olyan rosszul, mint most, hogy túlságos költekezést fog elkövetni ezen ügyben, sőt én pártom megbízásából határozati javaslatot is adtam be — megmutatják az iratok — ki is jelöltem az igen t. ministerelnök ur előtt az állami sóháztelkeket, a melyek állami tulajdonok itt a vámház körül, mint mindenképen alkalmasakat, mint a hol, a telek már az állam
