Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-298

2*8. országos ülés január 15. 1887, 25 jellem példája árt a tömegnek, hanem igenis árt, mikor meg kezd gyökerezni a közönségben az a vélemény, hogy hiába ez országban minden, nem jellem, nem becsületesség, nem műveltség, nem hazafiság dönt; egyesítheted magadban mindezeket, de ez nem elegendő; nem mondom, hogy az ellenkező czélhoz vezet, de mindama tulajdonok nem elegendők, ha nem birsz a qualificatiók legfontossabbikával: hogy kormánypárti vagy. (Élénk tetszés a szélső balon.) Légy kormánypárti, meg lesz minden. Nem akarsz kormánypárti lenni? akkor tartsd meg a magad szép tulajdonait, bámuljuk őket, ha kell; elismerjük, ha kell, de pereat! Ilyenek láttára nem lehet csodálni, ha az erkölcsök az országban napról-napra sülyednek. És azt megmutatja a világtörténet minden országban, a hol a kormányhatalom túitengésbe ment át, ott ugyanabban az arányban sülyedt a közerkölcsiség. De ezek mind, beismerem, nem oly intézkedések, melyek valami nagy pénzügyi eredményeket mutathatnának fel. Mindenesetre nem megvetendő, de nem elegendő ahhoz, a miről nálunk szó van. A legfontosabb teendő az—és ez az a nagy intézkedés, melyre bevezetőleg czél óztam— tegyük szabaddá a nemzet kezét ugy anyagi, mint szellemi téren. A kereskedelmi szerződés Austriával ez idő szerint fel van mondva: ám hagyjuk felmondottnak. (Elénk helyeslés a szélső balon.) A parlamentáris szokás is megkövetelné, hogy felmondott maradjon most, midőn az új választások közelednek. Hadd legyen újra alkalma a nemzetnek felelni arra a kérdésre: ismét meg akarja-e újíttatni e lánczot tiz évre? Nem fogok kiterjeszkedni annak bizonyítására, mennyi kárt okoz Magyarországnak e kereskedelmi szerződés. Lehet e károkat statistikai adatokkal is, számokkal is kimutatni, igyekeztünk is ezt több izben megtenni; de azt állítom, hogy az a része a veszteségnek, melyet számokkal lehet bizonyítani, elenyésző csekélység azon kárhoz képest, melyet statistikailag bizonyítani nem lehet és a mely tisztán abból származik, hogy az országnak nincsen szabad keze, nem intézkedhetik a maga belátása szerint, a maga szükségleteihez képest. Nem kell ezt sokat magyarázgatnom, annak, a ki foglalkozik e kérdésekkel, legkevésbé pedig magának a kormánynak, mert hisz senki sem érzé nálánál jobban, mennyire nyomja őt e láncz? Lehetetlen ott ülni csak 24 óráig is, a nélkül, hogy ne érezze az ember, hogy Magyarországon sok szabadság van, beismerem: de egy nincs, kormányzati szabadság. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ez nincs, mert erre teljesen szabad kéz kell; ott pedig mindig van egy más kéz, vagy beismert, vagy láthatatlan, a mely dirigál. A közgazdasági felszabadulás az első feltétel KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIV. KÖTET. benső meggyőződésem szerint arra, hogy Magyarország rendezhesse pénzügyeit. (Ugyvem! a szélsőbalon.) Ha e rendezéshez komolyan akarunk fogni, az első lépés átreformálni összes adórendszerünket. Összes adórendszerünket pedig csak ugy reformálhatjuk, ha a fogyasztási adókkal ép oly szabadon rendelkezünk, mint a többivel. (Élénk helyeslés a szélső balon). És, tisztelt ház, ez nem elegendő. Még egy lépéssel tovább kell mennünk. Az 1887. évi költségvetést tárgyaljuk ma; a közösügyi aera második évtizedének végén vagyunk. Én azt hiszem, hogy 2 évtized tapasztalatai elegendők arra, hogy mindenkit meggyőzzenek arról, a ki még eddig kétkedett benne, hogy ezen az alapon Magyarországnak egyáltalában anyagilag és szellemileg ugy fejlődni, a mint lehetne és kellene, merő lehetetlenség. (Igaz! Ugy vanl^a bal- és szélső baloldalon.) Húsz év sok idő. És önök, a kik ezen rendszernek hívei, bizonyára azt hiszik és remélik, hogy idők jártával a létező ellenzés és ellenszenv a népben azon kiegyezés és azon közjogi alap ellen el fog múlni; hiszen már is lassan-lassan, kevéíäbbé erősen hangoztatják az országban. Tévednek, nagyon tévednek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy 20 év sok idő egy generatió életében, de elenyészőleg kevés egy nemzet életében és el fog jönni a perez — és önök érlelik a maguk kormányzatával — midőn a nemzet azt fogja mondani, hogy idáig és netovább! (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ha önök őszinte tanácsosai a koronának, kötelességük volna arra figyelmeztetni ő Felségét, a királyt, hogy ne várja be e perezet. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nagy idők következnek. Az európai constellatio olyan, hogy nem tudhatjuk, mire ébredünk holnap! (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nem kétkedem, hogy ha beáll a perez s a király felhívja a nemzetet, hogy a haza védelmére háborúba menjen: menni fog. Teljesíteni fogja kötelességét e hazában mindenki pártkülönbség nélkül, mert igen jól tudom, hogy a haza védelmét feltételekhez szabni nem szabad. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) JDe igenis van egy feltétel, a melyhez szabni nemcsak hogy szabad, de kell is (Halljuk!) s ezen föltétel az, hogy az a haza, a melyet védelmezünk, győzelem esetén legalább szabad és a mienk legyen. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Nehogy beteljesedjék rajtunk a nagy olasz dalnok azon szomorú mondása: „Per servir sempre, o vincitrice, o vinta." Akár győzve, akár legyőzetve,mindig csak szolgálunk! Ebbe a szerepbe a magyar nemzet nem fogja magát beleélni soha. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalról: Igaz! Ugy van! Soha!) Ezek folytán az előterjesztett költségvetést el nem fogadván, arra kérem a t. házat, méltóztassék az azzal szemben általunk benyújtandó határozati 4