Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-298

2g 298. országos ülés január IS. 1887. javaslatot elfogadni. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalról.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Törs Kálmán jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Határozati javaslat. Beadják Helfy Ignácz és társai: Lükő Géza, Justh Gyula, Pappszász Károly, Boda Vilmos, Irányi Dániel, Lázár Ádám, Mocsáry Lajos, Olay Lajos, Hermán Ottó, Petrich Ferencz, Lipthay Pál, Törs Kálmán, Kürthy Sándor. A kormány által az 1887-ik évre előterjesztett állami költségvetés oly szomorú képet nyújtván az ország általános pénzügyi helyzetéről, mely komoly aggodalmakat kelt már a legközelebbi j övő iránt is; tekintve, hogy e válságos helyzetet épen az a kormány idézte elő, mely kiváltképen az államháztartás egyensúlyának helyreállítására vállalkozott s e ezímen majdnem elviselhetetlen terheket rótt a nemzet vállaira, mig másfelől az általa felhalmozott államkölcsönök oly mennyisége éretett el, melynek évi kamatai államháztartásunkat agyonnyomással fenyegetik; tekintve, hogy a kormány előterjesztése egyáltalában nem tartalmaz semmi utat vagy módot a válság helyzetéből való kibontakozásra ; tekintve végre, hogy immár két évtized tapasztalatai czáfolhatatlanul bizonyítják, miként az 1867-ben megállapított rendszer alapján — melyre a napirenden levő költségvetés is fektetve van — Magyarország sem pénzügyeit nem rendezheti, sem egyáltalában anyagi és szellemi erejét ki nem fejtheti: mondja ki a képviselőház, hogy a kormány által az 1887-ik évre előterjesztett állami költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Horánszky Sándor: T. képviselőház! (Halljak! Halljuk!) Ámbár jól tudom, hogy a t. képviselőház tanácskozási temperamentuma nem mindig kedvez az oly felszólalásnak, mely száraz kérdésekkel részletesen és behatóan kivan foglalkozni, azonban a pénzügyi helyzetnek ma már minden oldalról elismert komolysága engem arra ösztönöz, hogy ezúttal ne a t. képviselőház tanácskozásainak néha-néha nyilvánuló gyengeségeit, hanem tisztán a kötelességet tartsam szemem előtt (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és a helyzetről ép oly őszinte nyiltsággah mint tartózkodás nélküli kritikával szóljak. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Szükség van erre, t képviselőház és hozzá teszem, hogy jogunk is van hozzá és okunk is van rá ; (ügy van! balfelől) mert én azt hiszem, hogy egy nemzetnek bizalmával és jóhiszeműségével alig élt még kormány valaha annyira vissza, mint a jelenlegi (Igaz! Ügy van! a bál- és szélső baloldalon) és egy országnak közjövedelmeit és vagyonát könnyelműbben alig tékozolta még kormány, mint a jelenlegi, (ügy van! balfelől. Mozgás a jobboldalon.) A pénzügyi helyzet javítása, t. képviselőház! Ez a szó cseng Magyarország minden állampolgárának fülében 10—li esztendő óta. No ugyan szépen megrendezték önök a magyar államháztartást! (Derültség balfelől.) Huszonkét millió, papiroson bevallott deficit, negyven millió szemérmeteskedo deficit, (Élénk derültség balfelől) egy csomó póthitel, annak utána az ország törzsvagyonából egy jó összegnek az igénybe vétele, a végletekig fokozott adóterhek: ezek képezik a kormányzat 11-ik esztendejében a megrendezett államháztartás képét. Valóban megható kép, t. képviselőház, gyönyörködhetik benne az ország, a mely talán valahára mégis be fogja már látni, hogy legalább ezen az egy téren, melyet a terhekből és számadatokból is megítélhet, igazságosan és hozzáteszem, méltányosan ráírhatja erre az epochára azt a jelmondatot, hogy ez a hazugságok korszaka és rendszere. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Erős szó, t. képviselőház, elismerem, de nem én találtam fel. Feltalálta az a kormányrendszer, a mely nekünk évek óta az államháztartás javulását hirdeti; feltalálta az a kormányrendszer, a mely 2 évvel ezelőtt az ordinariumban az egyensúlyt papíron helyreállította; feltalálta az a kormányrendszer, mely ezt akkor tette, a midőn tudta, hogy a helyzet a felismerés tekintetében — mert csak erről lehet szó — acutabbá kezd válni s tette különösen akkor, midőn maga a pénzügyi bizottság jelentése is constatálja, hogy éveken keresztül csak egyetlenegy irányzat követtetett és ez az, hogy kis előirányzat és nagy deficit. (Ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És fájdalom, t. képviselőház, e tekintetben a pénzügyi bizottságot is súlyos felelősség terheli. (Igaz! ügy van! balfelől.) A pénzügyi bizottság a kormány pénzügyi politikájának állandóan secundált és vagy nem ismerte a pénzügyi helyzetet és akkor nem állott feladatának magaslatán, vagy ha feladatának magaslatán állott, akkor segített a kormánynak azon irányzat állandó követésére, hogy a pénzügyi helyzetnek valóságos képét a nemzet szemei előtt, legalább azoké előtt, a kik azzal behatóan és részletesen nem foglalkoznak, eltakarhassa. (Helyeslés balfelől.) Es itt, t. ház, daczára annak, hogy a pénzügyi bizottság jelentése ma más hangon van tartva, mint volt éveken keresztül, azt állítom, hogy a mai jelentés sem őszinte. A pénzügyi bizottság jelentésében ugyanis van egy passus, mely azt mondja: „És mégis az államháztartás hiányának csökkenése megállott." Ebből logikailag