Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-298
298. országos ülés január 15. 1887. 23 Hát először is, nagyon óhajtanám tudni, hogy hol, melyik téren akarja a nemzetet koplaltatni? (Felkiáltások balfelöl: A mvnisteri nyugdíjaknál!) Azt hiszem, eddig sem úszott valami bőségben a nemzet és bármennyire hangoztassák is itt az előadói székből azokat a culturális beruházásokat, a melyeket én készséggel elismerek; de méltóztassanak önök is elismerni, hogy a mily mértékben azok eddig történtek, az távolról sem állott kellő arányban a terhek folytonos növekedésével, (ügy van! halfelől) Tehát hol akarják koplaltatni a nemzetet? Hallottuk, olvastuk s nem lett legalább eddig dementálva, hogy különösen a t. pénzügyminister urnak szemeügye reá van fordítva a közoktatási és igazságügyi tárczára. Leginkább csodálkozom azon, hogy az igazságügyi tárczát is szemügyre veszi, a mely tárcza tulaj donképen valóságos fejőstehenét képezi a t. pénzügyminister urnak. (ügy van! a szélső haloldalon.) Hi«zen, ez a tárcza inkább kell, hogy szivén feküdjék a pénzügyministernek, mint az igazságügyministernek, mert hiszen innen veszi a pénzügyminister ur a legnagyobb jövedelmet. Csupán csak a bélyegek ég illetékek kilencz milliót adnak neki. Minden törvényszék, melyet Magyarországon felállítanak egy-egy üzlet a pénzügyminister számára. Tehát már pénzügyi szempontból sem érthető a pénzügyminister ur ezen eljárása, nem tekintve arra, hogy fájdalom, ismeretes dolog, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatás annyi erőlködés után még ma is rendkívül hátra van és hogy még annyi a teendő ezen a téren, a mi azután kihat a közélet minden ágára, kihat még hitelünkre, nemzetközi viszonyainkra, mindenre. Ha a kormány ezen a téren akarja a koplalási politikát érvényesíteni, akkor ez valóban oly programm, melyet a nemzet egy kormánytól sem fogadhat el. (ügyvan! a balés szélső baloldalon,) Itt van a másik, a közoktatási tárcza. Hát mit akarnak? Kevesbíteni akarja a pénzügyminister ur az iskolákat? Hiszen Magyarországon úgyis több, mint 1,500 község van, mely iskolával nem bir és a létező iskoláknak túlnyomó nagy része még kiegészítésre vár. És ne méltóztassanak azt hinni, hog3 T ez nálunk Magyarországon csak culturális kérdés, olyan kérdés csak, mint más országokban, haladási, közművelődési, tökéletesbülési törekvés. Nálunk ez sokkal több. Magyarországon a culturális kérdés egyúttal a nemzet létkérdése, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert ne felejtsük el, hogy nemcsak mi haladunk, hanem haladnak az országban levő nem magyarajkú nemzetiségek is és a magyar fajnak addig van suprematiäja ez országban, a míg az ő műveltsége üti rá a bélyeget az ország civilisatiój ára, (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) ha mi stagnálási politikát fogadunk el, ha mi szünetelünk a haladás terén, mig a többi nemzetiségek előre haladnak, ugy ezzel elvesztjük a talajt lábaink alól. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát ezen a téren sem fogadhatom el a koplalási politikát. Mikből állanak a többi intézkedések ? Azokra rámutatott a t. pénzügyminister ur exposéjában, de részletezve vannak a pénzügyi bizottság jelentésében is. Be akarja hozni a pénzügyminister ur a szállítási adó emelését. Már tárgyaltuk is az erre vonatkozó törvényjavaslatot a pénzügyi bizottságban. Ehhez most tüzetesebben szólni nem akarok, hanem csak bárkinek szabad Ítéletére bízom, hogy vájjon Magyarország mai közgazdasági helyzetében épen akkor, midőn ezen gazdasági viszonynak egyik legfőbb átka, a versenyképtelenség mutatkozik, szerencsésen vun-e megválasztva épen ez az adónem, hogy ezzel sújtsuk az országot. De hiszen ezen adónem emelése magában oly csekélység, hogy ezzel bizony keveset fognak lendíteni pénzügyi helyzetünkön. Itt van egy másik, a bélyeg és illetékek emelése, ennek a jövedelme is nagyon csekélyre redukálódik, a kettő együtt körülbelül alig fog többet jövedelmezni 1 millió 5 6 százezer forintnál. Azután valami törvényjavaslatot akarnak behozni a portomentesség megszorítására vonatkozólag. No én azt hiszem, hogy ezzel csakugyan nem fogjuk elenyésztetni a deficitet. De említett azután a t. pénzügyminister ur valami nagyobbat is, az őszinteség egy perczében anticipálta a jövőt és kimondott egy szót, melyből az olvasni tudó világ azt olvasta ki, hogy az államvasutak részbeni elidegenítésére gondol. Igaz, hogy későbben a kormányelnökhöz kérdést intézvén a pénzügyi bizottságban, ő ezt nevezetesen módosította, mondván, mint azt a pénzügyi bizottság előadója is említé, hogy csupán az államvasutak némely mellékvonalainak csoportosításáról van szó. No hát én ugy emlékszem és ki is mutathatom, ha tetszik, hogy a pénzügyminister ur exposéjában nem csoportosításról, hanem elidegenítésről van szó és épen ezen kifejezést használja; hanem elfogadom szívesen, hogy csak lapsus linguae volt az egész és hogy ilyen szándék nem forog fenn, noha ha ez nem forog fenn, akkor arról, hogy a vonalak csoportosítása mily jövedelmet hozhat, fogalmam nincs. Másik nevezetes intézkedés az, mely a tervbe vett conversióra vonatkozik. Ehhez szintén nem szólhatok, miután jelenleg tárgyalás alatt van, a mint mondják. Attól függ, hogy ha végrehajtatik, mily alakban, mily módozatok mellett fog ez eszközöltetni; akkor fogok hozzászólani. Elismerem, hogy tetemes kamatcsökkenést idézhet ez elő, ha jól vitetik keresztül; de ez még titok előttünk s a kormány előtt is és különböző körülményektől
