Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-308
308. országot ülés lapjáról vettem. Az 1885-iki adatokat vettem a zárszámadásoknak 200., illetőleg a részletek tekintetében 170., 171. lapjáról. Ezen adatoknak végeredményét felvévén, hozzá adtam s rectificáltam 1875-re vonatkozólag a, tekintetben, hogy elfelejtette a kamatgarantia tőkésítését és a közös adósság tőkésítését. Ez pediglen óriási összeg, ez nem kevesebb, mint 913 millió. Ez a különbség köztem és közte 1875-re vonatkozólag. A mi pedig az 1885-iki adatokat illeti, épen azért, minthogy az idő rövid s a ház türelmével visszaélni nem akarok, elfogadom az ő adatait s kérem a képviselő urat legyen szives és adja össze azokat. Tehát 1885-ben az államadósság 1.496,000 frt, a közösügyi quota tőkésítése 606 millió frt, a kamatgarantiának tőkésítése 166 millió. Most kérem a képviselő urat, méltóztassék ezeket összeadni és ebből levonni azt a 42 milliót, a mit ő maga is elismert, hogy levonandó és még igy sem fogja — pedig a részletektől eltérek — azt a 2,270 milliót megtalálni, a melyet a képviselő ur beszédében felhozott. De különben is sajátságos a i képviselő ur számítása, most nem vette az egész összeget; azzal nem mert megbirkózni, hanem kettőt összetett az 1885-iki zárszámadás 170 ik lapjáról az arany és papirjáradékot. És mit csinált vele, nem azt, a mit a számszék a mérlegben a felvett 684 millióval, hanem az effeetiv helyett a névszerinti értéket vette; pedig, ha a képviselő ur a mérleget elfogadja, akkor el kell fogadnia a mérlegnek minden tényezőjét és ezt 684 millióval teszi a számszék a mérlegbe. De továbbá a képviselő ur, amiacursus-veszteséget illeti, constatáiom, hogy az agióra és kamatláb különbözetre általában nem reflectált ; a 426 milliót meg nem védte és ezzel szemben felállította és ugyanazon valutára fektetett számításomat kétségbe nem vonta, hanem visszament az effeetiv és névérték! kamatlábra, a mi egyátalában nem nemleges. A mi az ellenértéket illeti, vagy elfogadja a mérleget úgy, a mint azt a számszék összeállította és ha elfogadja, akkor nem szabad abból önkényesen kidobni semmit, már pedig a képviselő ur kidobja, önkényesen összeadja s azt mondja, vasatakban értékünk nem 360 millióval, de 70 millióval nőtt és kérdi, az államosított vasutak értéke benne van-e? természetesen 225, illetőleg effective 217 millióval. Azt mondja, hogy ezt nem fizettük ki, ezt számítani nem lehet. De én sem mondtam, t. ház, hogy kifizettük, de számít az adósság és ha ezt számítjuk, akkor az ellenértéket is I kell számítani; kérdi, a tiz évi 40 milliónyi deficit, ] hol található, ha az ellenérték annyi ? Hisz a defi- I citet épen beruházások és vasutvásárlatok, álla- | mosítások kamatterhe okozta legfőképen, termé- I szetes hogy ellenértéke megvan. És igy állunk az ! j»imár 27. 188?. | 7 9 adóemelés kérdésével is. Én constatáiom a ház előtt, hogy a képviselő ur önkényes számításaival belement hol a törvényjavaslat indokolására, hol a valóságos emelkedésre az 1885-ik évre; de én, t ház, a teheremelésre nézve a percentualis számítástól el nem térhetek még- a képviselő ur kedveért sem, mert a mely mérvben emelkedik ez némely adónemnél, ugyanazon mérvben lehet beszélni a teheremelésről. És ha azt mondja a képviselő ur, hogy az új adók eredményét, az 1885- év végét kell venni, mert inkább töröljük el a törvényeket s akkor ezek nem adnak 31 milliót, ebben igaza van, de ha a dohányjövedékre vonatkozó törvényt eltöröljük, akkor ennek is kiesik a jövedelme, pedig ennek a teheremeléséről nem beszélhet senki. Mi történt? Az, hogy fejlődött a jövedelem és most 7—8 millióval hoz többet, mint előbb. Ez áll az új adókra is. Azokat csakis első kivetésük alapján lehet teheremelésnek nevezni és nem fejlődésükben. Én tehát fenntartom minden adatomat és bátor vagyok kérni, hogy ne méltóztassék mindig a szándékra visszatérni. Mondja azt és ezt acceptálom, hogy erre vagy arra nem vagyok képes, hogy ebben vagy abban tévedtem, mert ehhez joga van s ha bebizonyítja, elhiszem én is s elfogja hinni a t. ház is ; de mindig és folytonosan visszamenni a lelkiismeretre, a szándékra s mindig ezeket emlegetni, ez oly tér, a hol egymásnak kölcsönösen sok kedves dolgot mondhatunk, de nem fogjuk a parlament színvonalát emelni s nem fogunk feladatunk színvonalán maradni. (Helyeslés jobbfelől.) Horánszky Nándor! Csakis egyetlen zárszámadási tételnek ismétlésére kérek néhány szót. (Halljuk! Halljuk!) A?; 1885-iki zárszámadások 171. lapján előforduló észrevétel, a, melyet a főszámszék tett, a következőket tartalmazza : „Ez adósságok — t. i. az arany éspapirjárailék — csak effeetiv értékben vannak fehére, mert az aranvjáradéknál 545, a. papirjáradéknál pedig 232 milliót tesznek." A főszámszéknek tehát volt elég lelkiismerete a, ferdítési tendentiák ellen a jegyzetben ezt felvenni, nehogy a közvélemény is félrevezettessék. (Helyeslés balfelől.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! (Halljuk !) A vita jelen stádiumában nem lehet szándékomban mindazokra kiterjeszkedni, a mik a vitában felhozattak s nem lehet feladatom mindazon képviselő urakkal polémiába bocsátkozni, a kik a költségvetési vitában felszólaltak; de állásomból kifolyó kötelességnek tartom némely itt felhozott kérdésre nézve nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) De ha már felszólalok, nem tehetem, hogy az előttem szólt Horánszky Nándor f. képviselő urnak némely állítására főbb vonásokban na válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor
