Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-308

280 (308. országos fiiéi január Ti. 18*7. képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy ha összehasonlítást akarunk tenni az egyes évek eredményei közt, egyenlő factorokkal kell számolni és hogy a kérdés csak az, hogy ki számít egyenlő factorokkal: a pénz ügy minister-e vagy pedig Horánszky képviselő ? Hogy Horánszky Nándor képviselő ur mily egyenlő factorokkal számít, erre nézve csak egyetlen adatot leszek bátor kiemelni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur, midőn az 1878-iki deficitet az 1879-ikivel hasonlította össze, az 1878-iki deficitről azt mondta, hogy az 23 millió volt és ebből az occupatio költségeit nem számította és azt állította, hogy az 1878-iki 23 millió deficittel szemben az 1879-iki 40 milliót tett, amelyben az occupationalis költségek is benn vannak 9 millió írttal. Méltóztassanak már most ebből megítélni, hogy egyenlő Motorokkal kettőnk közül ki számít? (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondta továbbá a t. képviselő ur, hogy az általános pénzügyi helyzet ma nem rosszabb, mint volt azelőtt. Rossz volt — úgymond — előbb is, rossz ma is. Megengedem, hogy ez a t. képviselő urnak a nézete, de szerintem nem helyes ezen felfogás, mert a képviselő ur azt mondotta, hogy bevételeink nem csökkentek és kiadásaink nem emelkedtek, mivel romlott tehát a helyzet ? Ez is oly állítás, t. ház, a mely nem áll; mert ha a zárszámadások eredményeit méltóztatnak összehasonlítani, meggyőződhetnek a t. ház tagjai arról, hogy ugy a bevételek mint akiadások évrőlévre növekedtek és ha van baj, az abból áll, hogy a kiadások nagyobb mértékben emelkedtek, mint a bevételek (Ugy van! jobbfelől.) és ez az, a mit a jövőben ki kell kerülnünk. (Helyeslés jobbfelöl.) De azt mondta a t. képviselő ur, hogy nem kell itt félrevezetni az ország közvéleményét, nem kell nagy számokat és nagy eredményeket feltüntetni. És tökéletesen helyes ; csak méltóztassék ugyanazt az eljárást követni a ház másik oldalán is. Ez itt egy megjegyzést méltóztassanak megengedni. Nem tanácsként hozom fel, hisz at. ellenzék legjobban tudja eljárásának helyességét saját szempontjából megítélni; csak véleményt koezkáztatok. Az én felfogásom szerint a j"eíenlegi pénzügyi helyzet elég komoly és erről szólni teljes higgadtsággal lehet a nélkül, hogy szükség lenne a helyzetet a valónál rosszabbnak feltüntetni. A képviselő urak, felfogásom szerint, sokkal több eredményt érnének el, ha tárgyilagosan ítélnék meg a helyzetet, mint ha túlzásokba és nagyításokba bocsátkoznak, mint ahogy teszik, (Helyeslés jobbfelől.) Hogy Horánszky képviselő ur csakugyan nagyítást követ el, ennek bizonyítása végett csak azon adatokra figyelmeztetek, a melyet ma ismét felhozott és ez az államadósságaink tőkeveszteségének kérdése. Ma nem említette a 426 , milliónyi összeget, de említette múltkor s, talán fentartja most is. Erre nézve bátor voltam hozzá kérdést intézni, hogy a névérték és az érték papirok mai árfolyama közti különbözetet ki tette zsebre ?E kérdésre a t. képviselő urnem válaszolt egyenesen, de válaszolt egy másik kérdéssel. Én nyíltabb lesnek, mint ő; az ő kérdésére megadom a választ. 0 tudniillik azt kérdezte, hogy mi után számíttatik a fizetett kamat? Válaszom az, hogy mi egy millió frt után fizetünk bizonyos összeg kamatot; lehet azt számítani névérték után és így lesz papirjáradék után a kamat 57<>; ha pedig effektív után akarjuk számítani, akkor lesz egy összeg, a mit fizetünk; de az kimondva sehol sincs, hogy csupán a nominal érték után számítandó a kamat. (Helyeslés jobbfelöl.) De nem ez a kérdés, a mire választ adtam; a kérdés az, hogyan lehet az állam azon tőkeadósságát 100 frttal fölvenni, mikor azt bármely perczben 90 frttal be lehet váltani ? Ezen kérdésre t. képviselő ur nem válaszolt és csak azt akartam most constatálni, hog}^ ezt joggal túlzásnak jelezhettem. (Helyeslés jobbfelől.) Most áttérek egy más kérdésre, a melyre részemről nem feleltem azonnal, mikor az megtétetett, azért, mert a válasz már a kérdésben meg volt adva, értem gróf Apponyi t. képviselő urnak azon kérdését, a mdj az általam kilátásba helyezett mivelet egyes részleteire vonatkozott. T. ház! Én a képviselő ur felszólalásából kivettem, de kivette azt mindenki, a ki e kérdéssel foglalkozott, hogy a homály a kételynek eloszlatására semmi szükség sem volt felszólalásom után; mert mindenki, ki ily kérdésekkel foglalkozik, az ily mivelet alapját, horderejét, sőt részleteit is megértette. Megértette mindenki e házban és e ház falain kivül, hogy az eredmény, mely eléretni szándékoltatik, nem tisztán kamatmegtakarítás által éretik el, hanem a tőke törlesztés idejének kiterjesztése által is. Ezt constetálta maga a t. képviselő ur és ezt constatáltam magam is felszólalásomban. A kérdés csak az, t. ház, hogy érvényesül-e a költségvetés bizonyos könnyítése a tőketörlesztések halasztása által, a mi pedig tény. A másik kérdés pedig, mely felvettetett, az, hogy ezen eljárás a mi viszonyaink közt helyes-e és indokolható-e ? És ez az, t. ház, mire egész nyíltsággal merem mondani, hogy ezen eljárás a mi viszonyaink közt helyes és indokolt. Indokolt azért is, mert mikor a jelen időben annyi költséges beruházást teszünk a jövő érdekében, méltányos, hogy a terhek egj részét a jövőre áthárítsuk ; de indokolt specialiter a mi viszonyainknál fogva is, hogy tudniillik a tőketartozások visszafizetése tekintetében nem vagyunk azon helyzetben, ! hogy azt saját erőnkből fedezzük, tehát mint a