Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-308
308. országos ülés államháztartásra vonatkozólag beterjesztett jelentését elolvasni és abból azon meggyőződésre fog jutni, hogy az ő ottani megjegyzései sok tételeimet szintén támogatják. Azt gondolom tehát, hogy ismételve joggal eonstatálhatom azt, hogy legalább 45—46 millió forint az az összeg, mely a jelen kormány uralma alatt mint új teher az ország vállaira nehezül. (Igaz! r a bal- és szélső baloldalon.) És most, t. ház, az adatokra vonatkozólag még csak egyet. (Halljuk!) A t. előadó ur tegnap kiterjeszkedett arra is, hogy mennyi az a tőke vagy törzsvagyon, melyet a jelen kormány a 10 évi kormányzat ideje alatt igénybe vett. 0 constatál 43 milliót; de egyszerre nagyon naivvá lesz (Halljtik! Halljuk!) és azt mondja: nagyon nehéz velem vitatkozni, mert nem tudja azt, hogy én mit értek törzsvagyonnak. Hát, t. képviselőház, én azt gondolom, hogy ő, a kinek háta mögött a hivatalos adatok folytonos rendelkezésére állanak, ezt nagyon könnyen megtudhatná; tudhatná a t. előadó ur, hogy például a régi inségi kölcsönök, továbbá a vetőmagkölcsön vagy a katonahelyettesítési alap, vagy a tiszavidéki vasút átvétele folytán átvett tartaléktőke s hasonlóak, ezek csak törzsvagyon természetével birnak. Méltóztassék ezeket egyenként elővenni és összeszámítani s látni fogja, hogy nagyon könnyen kijön az a 27 millió forint különbözet, a melyet a t. előadó ur — ismét az igazság rovására — nekem mint túlzást imputált. (Igás! Vgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ezekben végezvén és az igazsághoz híven helyre állítván az én számadataimra vonatkozó adatok megtámadhatlanságát, méltóztassék még engedni, hogy ismételve constatáljam azon általános pénzügyi és pénzügyi politikai helyzetet, a mely előtt az ország áll. (Halljuk! Halljuk!) Az ország tőkeadóssági terhe 1885 végén a legrealisabban számítva csakugyan 2770 milliót tesz; továbbá 41 millió kamatkülönbözet ... . ! (Zaj. Halljuk!) T. ház, én nagyon sajnálom, de azt nem engedhetem el semmiféle körülmények között, hogy ne igazoljam azon adatokat, a melyeket én nem levegőből szoktam kapni, (ügy van! balfelöl) mert én megfontolatlan és meggondolatlan számokat soha a házban kimondani nem szoktam és habár, t. képviselőház, igénybe is kell vennem a ház türelmét és idejét, (Halljuk! Halljuk!) én ezt sajnálom, hogy tennem kell, de tennem kell az igazság érdekében, a melyet elesavartatni semmi körülmények között nem engedek. (Helyeslés balfelöl.) Továbbá, t. képviselőház, constatálom azt, hogy az adóemelések 46 millió forintot tesznek, annak utána constatálom, hogy legalább 70 millió az a törzsvagyon, mely a jelen kormány kormányzatának ideje alatt elköltetett, constatálom, hogy legalább 30 millió január 27. 1887. 3577 forint az az állandó és chronicus deficit, a melylyel ezen kormánynak pénz és eszme hiányában jövőre küzködnie kell, constatálom azt, hogy a t. kormány e 10 év alatt hozzányúlt az országnak minden alapjaihoz és minden értékeihez, (Vgy van! a bal- és szélsőbalon) ezeket igénybe vette és jó részben felhasználta, constatálom végül, hogy itt oly pénzügyi zűrzavar előtt állunk, a melyből való kibontakozás iránt a t. túloldal részéről mentő eszköz és eszme fel nem hozatott. {Helyeslés balfelöl.) r És most, midőn ezen számadatokkal végeztéin, a t. kormányelnök urnak tegnapi beszédére (Halljuk! Halljuk!) kiterjeszkedni ezúttal nem akarok. Régi rozsdás fegyverek és argumentumok (ügy van! a bal- és szélső baloldalon) azon fegyvertárból, a melyből ilyenek elhangzanak mindannyiszor és különösen akkor, midőn a helyzet súlyos, a melyekre, azt gondolom, lesz még idő és alkalom rátérni. De egy általános észrevételt nem tagadhatok meg magamtól s ez abból áll, t. képviselőház, (Halljuk!) A t. kormány megigérte tegnap, hogy a tisztelt pártot és az ország ügyeit tovább fogja vezetni, de hogy hova, azt nem tudja; (Derültség balfelől) György Endre t. képviselő ur a mait alkalommal megígérte a t. kormánynak, hogy követni fogja, de hogy hova, azt ő sem tudja. (Derültség balfelől.) Hát, t. ház, menni és mindig előre menni, de nem tudni, hogy hova: ez minden népek történetének tanúsága szerint nem vezetett soha máshoz, mint vagy a bukáshoz, vagy a felforgatáshoz. (Vgy van! balfíöl.) Ha tehát ily körülmények között constatálom, hogy az ország helyzete pénzügyi tekintetben ma azon rég ismert közmondás alapján áll, hogy „vak vezeti a világtalant", (Nagy derültség balfelöl) akkor csak fokozottan kell kifejeznem sajnálatomat azon helyzet felett, melyet egyfelől a kormány megteremtett, másfelől pedig ezzel szemben a kibontakozás útját és módját megmutatni nem képes. (Helyeslés balfelöl.) Ép azért, t. képviselőház összegezem részemről e vita eredményét a következő kérdésekben. (Halljuk!) Az első kérdés: súlyos-e a helyzet? a második: vájjon felelős-e ezért a kormány? a harmadik: köteles-e megjelölni a kormány a kibontakozás útjait? a negyedik: vájjon megjelölte-e ezeket? az Ötödik: teljesítette-e tehát a kormány kötelezettségét a múltban és végül a hatodik : teljesíti-e jövőre? Am adja meg ezekre az igazságos választ a közvélemény — mert az csak ettől várható és nem a háztól — és akkor azt hiszem, hogy a közvélemény indokoltnak fogja tartani azon határozati javaslatot, melyet benyújtottam és a melyet tisz-