Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-308
276 *° 8- országos ülés Január 27. 1887. ház, a százezresek számításával kerek számban 30 millió forint. Már most mit mond ezzel szemben a t. előadó ur? Azt mondja: hiszen ezekben az adókban fejlődés is van. Hát én a t. ház igazságszeretetére bizom azt, hogy ítéljen a felett, vájjon az 1885. év végén jelentkező ezen összegek, álljanak bár fejlődésből vagy eredeti adókból, uj adók-e ? igen vagy nem? (Helyeslés balfelöl.) Ez a kérdés. Ha ezt sikerül a t. előadónak megczáfolni, akkor igazsága van. De én figyelmeztetem a t. előadó urat, hogy ha azon törvényeket véletlenül hatályon kivül helyezték volna 1885-ben, az új adók czímén nem lett volna kevesebb veszteség, mint 30 millió? (Helyeslés balfelöl.)Ez iránt reménylem egyetértünk. Különben figyelmeztetnem kell a t. előadó urat, még egy mai körülményre is ; (Halljuk!) vigyázzon, hogy Magyarország nagy adófejlődési képességének hirdetése egy más helyen — érteni fog engem az előadó ur — meg ne boszúlja magát ; mert ez országban oly nagy adófejlesztési képességről beszélni, azután egy más teherre gondolni és igazságtalan adatokat terjeszteni a ház elé, ez oly dolog, mely az ország érdekeivel meg nem egyeztethető. (Élénk helyeslés bálfelöl.) T. képviselőház ! Méltóztassék nekem megengedni — bár lehetőleg sietek, (Halljuk! Halljuk!) de utóvégre is tisztázni kell a helyzetet, hogy ne mondassék valahára ebben az országban, ha valaki ott künn valamit állít, hogy ez mennyiben igazságos, mennyiben nem, mennyiben helyes, mennyiben nem — hogy mondom, tovább constatáljamazt, hogy mi tehát valósággal az adóemelés. (Halljuk!) E kérdés mindenesetre nehezebb azoknál az adóknál, melyek régibb adók, de melyekben adóemelési ingredientiák is vannak. Itt van előttünk a házadó kérdése, melyre vonatkozólag azt állítottam, hogy ebben 1.200,000 frt azon összeg, mely már eredetileg is mint adóemelés jelentkezik, a többi pedig a régi adók számlájára irandó. Bátorkodom e tekintetben az akkori kormánynak a házadóra vonatkozó előterjesztéséből egy pár szót idézni. (Halljuk!) Grhyezy Kálmán akkori pénzügyinmister ur előterjesztésének, melyet később Széll Kálmán pénzügyminister ur is magáévá tett, a végén következőket mondja: (Olvassa) „A javaslatokban a házadóra 200,000 forint, a ház osztályadóra pedig 1.200,000^ forint esik, összesen tehát 1.400,000 forint," Én csak 1.200,000 forintot mondtam. Gondolom a t. előadó ur ezt elég hiteles adatnak fogja tartanifarra, hogy tekintettel azon körülményre, miszerint a kormány adóemelések esetén rendszerint nem a maximumot, de a minimumot szokta jelezni — el fogja fogadni, hogy ezen összeg nem fejlődés, hanem valóságos emelés. (Helyeslés a baloldalon.) Azonkívül a kereseti adónál azt állítottam, hogy abban 1.500,000 frt az összeg, mely mint adóemelési tétel jelentkezik. Erre vonatkozólag ismét egyéb adatok hiányában, bátor vagyok Széll Kálmán volt pénzügyminister urnak 1875. szepí, 19-én tartott budget-beszédjére utalni, a melyben azt mondja, hogy a kereseti adónál 1 és V* milliót tesz az, melyet az elődje által beterjesztett törvényjavaslat alapján vár. És ugyancsak, hogy ezen beszédre visszatérni ne kellessék, constatálta ugyanakkor a volt pénzügyminister azt is, hogy a bor és húsfogyasztás! adó emelése következtében 300 000 forint az összeg, mely mint adóemelés jelentkezik. Bátor vagyok még egy tételt fölemlíteni, a mely az úgynevezett tőke-kamat adóra vonatkozik. A tőke-kamat adó egy alkatrészét képezi a régi jövedelmi adónak, de midőn külön választattuk és mint uj adót rendeztük, akkor abban oly adóemelés foglaltatik, a mely legalább 2 millióra tehető, melyet a következő zárszámadások is constatálnak, ugyanis: Az 1874-iki zárszámadások szerint a jövedelmi adó tett 13 millió forintot; a személyes kereseti adó 9 millió forintot, ez összesen 22 millió. Ezzel szemben 1875-ben a kereseti adó 19 millió forintot, a nyilvános számadásra kötelezett intézetek adója 2 millió, a földtehermentesítés 995 ezer forintot, a szőlődézsmaváítság 2 ezer forintot és az egyéb tőke-kamat adónál 2.200,000 forintot tesznek. Ezek összesen 24 milliót tesznek. Következőleg a különbözet, a melyet a zárszámadás constatál, 2 millió forinttal jelentkezik, ezt pedig a tőke-kamat adó behozatala szülte. A többi tételei az adóemelésnek olyanok, a melyeket nekem a t. előadó ur legalább egy jó részben concedál. Mert concedálta különösen a vámjövedelemnél a 3 milliót, ezenfelül nem tevén kifogást a kétszeri czukoradó és kétszeri szeszadó emelés eredményei ellen, melyeket én összesen 4 millió 200 ezer forintra tettem, valamint nem tévén kifogást a bélyegilletékekre vonatkozó kétszeri reform 800 forint eredménye, végül a vámtariffák kétszeri revisiójából származó 5 millió forint eredmény ellen sem, azt hiszem, hogy joggal constatálható, hogy a régi, de reformált adóknál 15 millió az az összeg, a mely új teherként az ország lakóinak vállaira nehezedett. Ha ezekkel szemben méltóztatik az előadó ur alapos argumentummal előállni és megczáfolni, akkor ezt szivesén elfogadom, de phrasisokat és bizonyíték nélküli számokat el nem fogadhatok. (Helyeslés.) Mert még csak egyet említek a t. előadó urnak. Méltóztassék t. barátomnak, Lukácsnak, a zárszámadási bizottság volt előadójának az 5 évi
