Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-308

SOS. országol ülés január 27. SSS7. 275 a múltkor azt mondotta: zavarban van az iránt, vájjon ez adatommal komolyan foglalkozzék-e vagy sem ? Hogy mivel szeret a pénzügyminister ur komolyan foglalkozni mivel nem, azt megbírálni nincs jogom. De ahhoz igenis van. hogy az, vájjon ő szeret-e valamivel komolyan foglalkozni, vagy sem, az igazság mértéke még nem lehet. Mert én azt találom, hogy a pénzügyminister ur az állam pénzügyeivel, kormányzatával is 8 éve, hogy komolyan foglalkozik és az eredmény az, hogy nem ő van zavarban, hanem az ország pénzügyei! (Igaz! a haloldalon. Derültség.) Hanem, t. ház, a pénzügyminister ur azt monda a múlt alkalommal, hogy ha feleletet adok azon kérdésére, hogy ki vette hasznát ezen veszteségnek, a pénzpiaez-e, vagya bankár-csoport? akkor nagyon le fogom azzal kötelezni. Hát én most felelek a pénzügyminister urnak kettöt.(Halljukf) Az egyik az, hogy ha a t. pénzügyminister ur be fogja nekem bizonyítani azt, hogy kamatot csakis az effective befolyt összegek után fizet és nem a nominális összegek után, akkor abban gondolom, meg fogja találni saját fentebbi kérdésére a választ. A másik pedig, t. ház, egy idézet arról, a mi megtörtént velem másfél évvel ezelőtt egy üdülő helyen, a hol a véletlen oly körbe vezetett, melyben Európa pénzembereinek igen tekintélyes alakjaival találkoztam. (Sálijuk !) Midőn szó került Magyarország pénzügyi helyzetéről, az urak egyike azt mondotta, hogy „bizony azon urak nagyon sokat nyertek Magyarországon." Hát én ezt nem azért hozom fel, hogy ki mit nyert, hanem felhozom azért, hogy a helyzet súlyos voltára vonatkozólag erre, mint egyik tényezőre szintén rámutassak. Az eíféle tényezők eredménye az, hogy az ország nemcsak egyéb, de a szenvedett árfolyamveszteség és beszerzési költségek czímén is tetemes terheket kénytelen viselni. (Igás ! ügy van! a baloldalon.) Én merem állítani, hogy terhesebb kölcsönöket Európában — ha csak Törökország nem — egyetlen állam sem csinált, mint mi ezen és a megelőző kormányok alatt. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Én ebből még azt is látom, hogy például a conversióért nem 4%-ot fizetünk, hanem tulaj donképen 5-45%-ot és ez percentuálva van, továbbá látom azt is, hogy a conversiónál nagyon is concret alakban jelentkezik az az árfolyamveszteség, mi hogy mit jelent, azt közelebbről látni fogja maga a pénzügyminister ur is, ha majd megcsinálja az új conversiót. Azt gondolom tehát, hogy nem hiába való munkát csináltam — legalább magamnak — midőn tájékozást óhajtottam meríteni az iránt: mik az országnak azon terhei, melyeket árfolyamveszteség czímén viselni kénytelen. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, kiterjeszkedett a t. előadó ur előadásomnak azon részére is, melyben én az ország kamatterheinek fejlődését óhajtottam kitüntetni s itt már csak nehéz küzködésután tudott 6*/» millió különbözetet kihozni. (Halljuk!) És hogyan hozta ki ? ügy, hogy azt mondotta: 4 millió 200,000 frt azon több összeg, melyet az ország kamat fejében azért fizet, mert időközben a vasutak államosittatván, ennyivel többe kerülnek a vasutak. Hát ez absolute nem áll, mert én egyenletes tényezővel számoltam ezen évek egész során kezesztül. Én mindig számításba vettem tudniillik az államadósJ ságok kamatait, a vasutak garantiáit és azon évekről, melyekben vasutak államosítása fordult elő, | ezek czímleteinek kamatait. Ezek egyenlő tényezők melyekkel szemben oly spitzfindig állításokká], i mely szerint az előadó ur kiszámítja, hogy egy év alatt a kamat ennyi, a garantia ennyi és ebből akarja kihozni, hogy tehát 6 millió tévedés van, nem felel meg sem az igazságnak, sem a. zárszámadások adatainak, melyek azt mutatják, hogy 1875-ben volt az évi kamatteher 87 millió. 1887-ben a garantiákkal és az államvasutak czímleteinek kamataival együtt 128 millió. A külön| bözet tehát csakugyan 41 millió frtot tesz. Constatálom ezt újra és kérem a t. házat, hogy ezt mint igazságot megállapítottnak venni méltóztassék. (Helyeslés balfelől.) De, t. ház, sietek még egy és legalább reám nézve legfőbb dologról szólani, mert egyfelől régi ígéretemnek képezi tárgyát, másfelől pedig a t. előadó ur sehol annyira el nem csavarta a tételeket és tényeket, mint ép ennél. Ez azon kérdés, hogy mennyi az az összeg, melyet a jelen kormány mint adóterhet az ország vállaira rakott? (Halljuk!) Itt a t. előadó ur az ő zűrzavarosban halászni szerető szokásával ismét azt mondja, (Halljuk!) hogy én számításaimat majd a zárszámadásokból, majd a törvénj'javaslatok indokolásából, majdnem tudom miféle jelentésekből szedtem elő. Mindenekelőtt különböztessünk, t. ház. Én adataimat két tényezőből állítottam össze. Az egyik a behozott új adók, ezekre vonatkozólag a zárszámadások tartalmazzák a tételeket. A másik a régi és reformált adók, a melyekben, hogy mi az adóemelés, mi nem, azt csakis adatokból ítélhetjük meg. Az új adókból, mint kimutattam, a szállítási adó 4.200,000, a nyerményadó 239 ezer frt, a fegyver- és vadászati adó 4„0 ezer, a hadmentességi adó 3 millió, az általános jövedelmi pótadó —- leszámításával azon 3 milliónak, mely a törzsadóból leüttetett — 14 és fél millió, a czukorfogyasztási adó 1 millió 397 ezer, a sörfogyasztási adó 838 ezer forint, a sajtolt élesztő 183 ezer frt, az ásványolaj adó 3 millió forint és j a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék adójának 7 | percentje, mely új 2 millió. Ezeknek az összege, t. 3&*