Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-308

274 308. országot ülés január 27. ISSf. reális számmal találkozom az előadó ur beszédében. I Az előadó ur azt mondja, hogy a jelen kormány kormányzati, alatt mindössze 581 millió adósság köttetett Ha már most ebből levonja azon 360 milliót, mely vasutakra fordíttatott, mindössze 220 millió az az összeg, a melyben, mint mondja, benfoglaltatik minden deficit, minden conversio. Tehát 220 millióból fedeztünk minden deficitet, minden conversiót 10 éven keresztül, holott ha a t. előadó ur a lefolyt 10 év deficitjeinek összegét, mely 415 milliót tesz s azontúl a conversiót, mely szintén benfoglaltatik és csak az aranyjáradéknál 145 milliót tesz, levonja: kisül, hogy 220 millióból 560 milliót fedeztünk. (Halljuk!) Én tegnap csak azt vártam, hogy az előadó ur nemcsak a nichts-re lyukad ki, hanem ha még tovább számít, még felfogj a fedezni, hogy az államnak valahol a cassákban 340 milliója el van dugva. (Derültség.) Meg fogom tehát az előadó urat és nem eresztem ki azon reális calculusával, hogy 220 millió az az összeg, melyből az állam a deficiteket és 10 éven keresztül mindent fedezett. Ez, t. képviselőház, oly irreális állítás, a melylyel szemben erősebb kifejezéstől azért tartózkodom, mert azon előadói szék nem a képviselő úré, hanem az országé is, remélem, hogy valamint a múltban, ugy"a jövőben is lesznek még- férfiak, akik onnan solid és reál számokat fognak hirdetni. (Élénk helyedét; balfelöl.) Vád emeltetett ellenem, mind az előadó ur, mind a ministerelnök ur által arra nézve is, hogy én kimutattam ugyan az államnak tőke tartozásait, de egyoldalú voltam, mert ellenértékekre nem terjeszkedtem ki. (Halljuk!' Halljuk !) T. ház! Előre bocsátom és megjegyzem, hogy midőn az állam tőkeadósságait feltüntettem, nem akartam a jelen kormány ellen tőkét csinálni, csak a helyzetet constatáltam, hogy tisztán lásson az ország és azért nem volt szükségem arra, hogy kiterjeszkedjem az ellenértékekre, a melyekkel leszek bátor — hogy igazságtalannak ne vádoltassam — foglalkozni. T. ház! Én szemben e súlyos teherrel, a múlt alkalommal megpróbáltam megmérni az ország erőit is és azt állítottam, hogy vannak az országnak gyümölcsöző beruházásai, melyek azonban oly arányban állnak az ország terheivel, hogy mig az államadósságok után átlag 6-47%-ot fizetünk, addig legjobb befektetéseink egy, kettő és három százalékkal jövedelmeznek. A többi pedig mind tisztán az adózó polgárok terheire van utalva. Ehhez bátor leszek most még egy pár adatot hozzá tenni. Igenis én nem vonom kétségbe, hogy hogy sok történt 10 év alatt ugy a kormányzati mint culturai és humanitárius téren; de nem is állítottam, hogy e pénz elveszett; a mit állítottam és állítok, az az: hogy az ország pénzügyi erejével nem állott arányban azon könyelmüség, a melylyel az^ ország terhei fokoztattak. (Helyeslés balfeíöl.) És ha a t, ministerelnök ur és az előadó ur ellenértéket kér, bátor vagyok bemutatni az állami leltár egy részét. Az országos kőutakban, viziutakban és hasonló nem gyümölcsöző befektetésekben, vasúti garantiákban és ezek kamataiban, honvéd felszerelésekben és egyéb ilyenekben, melyek semmit sem jövedelmeznek, van az államnak 213 milliója. Mi ez szemben a terhekkel? Vannak azután még nem jövedelmező beruházások, de melyek szükségesek és melyeket minden józanul gazdálkodó állam, a mennyiben csak lehetséges, kell hogy normális bevételéből fedezzen. Ilyenek az administratio épületei, berendezései, szükségletei. Ezeket csak lehetetlen, hogy mindig adósságból fedezzük. Ezek tehát szintén nem conferálnak azon terhek viseléséhez, melyeket az államadósságok az államra rónak. Ezek kitesznek 45 millió forintot. Vannak az államnak továbbá üzemei, melyek nemcsak nem gyümölcsöznek, hanem inkább igénybe vesznek. Ezeken kivül vannak gyümölcsöző beruházások is, ilyenek a vasutak és felemlítettem az államjavakat, sóbányákat és erdőket is, melyeknek beszerzésében a jelen kormánynak csak nincs érdeme, de felemlítettem őket, mert össze akartam mérni az erőket és nem akartam igazságtalan lenni. Ezek gyümölcsöznek ugyan, de szintén nem állanak arányban azon kamatteherrel, melyet az államadósságok az államra hárítanak, melylyel szemben tehát az ország erői nagyon gyengék. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Ezen adatokkal nem foglalkozom tovább és még csak egyet említek. A t. előadó ur tegnap azt mondotta, hogy 360 milliót tesz azon beruházás, mely csak államvasutakban ezen kormány alatt eszközöltetett. T. előadó ur, ez nagyon messze áll az igazságtól. Mert ha az államosított vasutakat is felveszi, kijön ugyan az összeg. De hát kérem, kifizettük-e azokat? (Élénk tetszés balfelől) épült igenis a zákány-zágrábi, rákosujszászi, a Kelenföld,szőnyi,a szabadkabajai, a zimonyi, a budapesti összekötő, a dalyabródi és egyéb csekély vonalak, de ezek nem ütik meg egészen a 70 milliót. Hogy ily körülmények között, hogy lehet állítani, hogy a jelen kormány szemben az általa csinált adósságokkal 360 millió ellenértéket nyújtott, ez ismét azon irreális számok közé tartozik, melyeket az előadótól tegnap oly bőségesen hallottunk. De t. ház, nagyban difficultálta az előadó ur és múlt alkalommal a pénzügyminister ur is, azon fáradságot — melynek tulaj donkép eni czélja nem is volt más minthogy magamat tájékozzam — és mely vonatkozott arra, hogy mekkora azon összeg, melyet az ország árfolyamveszteség és beszerzési költség czimén vesztett. A t. pénzügyminister ur