Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-308
30$. országos &lé» január 87. ISS7. 273 rendszer, logika és összefüggés nélkül, akkor eszembe jutottak azok a Scbnellverkauf-ok, melyekkel néha jártunkban keltünkben a sugárúton találkoztunk, hogy „feine Waare, gute Waare, biliige Waare und kostet nur 6 Kreutzer." (Derültség.) De hát, t. ház, midőn az előadó ur — hogy mindjárt számtételeim első részére, az államadóssági tételek constatálására térjek át — azt monda, hogy számtételeim nem felelnek meg a valóságnak, nem tudja, hogy azokat honnan vettem. Méltóztassék megengedni, hogy ezekre vonatkozólag részletesen felsoroljam azon számtételeket, melyek következtében itt az ország szine előtt constatálni kívánom ismét és újólag, hogy ebbeli számtételeimben nemcsak hogy a valóságnak megfelelő adatokat nyújtottam, hanem még ezek keretén belől is maradtam. 1885. év végén a zárszámadások államadóssági számlája a következőket tünteti fel: az arany- és papirjáradék tartozás összege tesz 684.300,000 forintot. Megjegyzem, hogy ez csak effectiv érték, de nálunk a pénzügyi helyzet őszintesége azt kívánja, hogy ne a névszerinti értéket és adósságot vegyük fel, hanem azt az értéket, a mely tényleg befolyt, ugy de a főszámszék kellő lelkiismerettel, a mi dicséretére válik, feltünteti, hogy ezen adósság aranyban és papírban tulajdonképen 777 milliót tesz. Miután azonban mi a pénzügyi politika azon irrealitásához vagyunk szokva, hogy például a törlesztési kölcsönöket a bevételekbe veszszük, hogy vele port hintsük a világ szemébe, miután továbbá az őszinteségfazt kívánja, hogy az államadósságok közül kiszakítsuk as; államosított vasutak után fizetendő járulékokat, hogy valaki rá nem jöjjön igazi tartozásunk összegére, nem csodálkozunk azon, hogy a zárszámadásokban a kormány az effectiv összegeket szerepelteti, de mindamellett azt hiszem, hogy constatálhatom, miszerint a járadékadósság 4°/o-os aranyban és 5%-os papírban 777 millió. Gondolom, hogy ez ellen a t. előadó urnak sincs kiío gása. Itt van továbbá a törlesztendő adósságok egész seriese, a melyeknek végeredménye 653.776,000 forint. Van továbbá ugyanezen számlának egy harmadik tétele is, mely az állami épületek létesítésére felvett kölcsönök eredményét képezi s a mely 4.243,000 forintot tesz ki. Ha ezen tételeket Összegezzük, akkor épen ugy, mint a múlt alkalommal, ma is constatálhatom a zárszámadásokból felsorolt adatok alapján, hogy ezek 1435 milliót tesznek. Ezenfelül a pénztári jegyek 21 milliót képviselnek, továbbá a birói letétek, a melyekről a t. előadó ur azt mondta, hogy ezek nem képeznek állami adósságokat és hogy ezek a költségvetés keretén belül államháztartási czélokra nem használtatnak fel. Mellesleg szólva, ugyan, t. ház, mit fog mondani az az adóhivatalnok, ki a t. előadó urnak, az ország pénzügyei egyikfőfőtámaszának és szószólójának ezen felfogását hallani fogja. Ha EÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIV. KÖTET. ugy áll a dolog, a mint ezt a t. előadó ur mondja, méltóztassék a költségvetésből kitörölni azon 560 ezer forintot, a mely a birói és árva letétek kamatai ezímén van felvéve. Miután azonban azt hiszem, hogy a birói és árva letétek, melyek pénztárilag kezeltetnek és államköltségvetési czélokra használtatnak az országnak adósságait képezik, azt gondolom, hogy ennek összegét, tudniillik a 13.371,000 forintot méltán adósságaink közé sorozhatom. A rövid lejáratú kölcsönök 1885. végén 1.532.000 forintra rúgnak. Ezenfelül az apróbb tárczák tartozásai 31 millióban vannak felvéve, a melyre nézve egy külön észrevételt kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, ezt nem vettem fel 31 millió forinttal s gondolom a t. előadó ur is téved, midőn ezt az 1885-iki zárszámadásokban 25 millió forinttal jelzettnek mondja. Én azon 4 millió 200 ezer forintot, mely állami építkezési czélokra a zárszámadásokban, mint adósság jelentkezik, levontam ezen 31 millióból. Constatáltam tehát, hogy e czímen 1885. végén helyesen vettem fel tartozásul a 2.575,600 forintot. Ezeket összeadva, az adósságok összege 1,496 milliót tesz. Ha ebből a tisza-szegedi kölcsönt, mely az államnak nem közvetlen, de közvetett tartozása, levonom, akkor a calculus ugy áll, hogy az állam azon tőkeadóssága, mely nem évi járulékok alakjában jelentkezik 1,454 millió. Ezt mondtam, t. ház, a múltkor s ezt mondom ma is, de hozzáteszem, hogy ha valaki az állam adósságait tőke alakjában kívánja tudni, akkor még két tényezőt kell hozzászámítani. Az egyik a vasúti garantia, a másik pedig az átvállalt államadóssági járulék. Ha tehát ezek tőkesittetnek, akkor 2,270 millió, a szegedi kölcsön levonásával pedig, 2.227 millió az az összeg, melylyelaz állam 1885, év végén a bankadósság és államjegyek nélkül tartozott. Méltóztassék, t. ház, itt megengedni, hogy itt kiterjeszkedjem azokra, miket ezzel szemben tegnapi beszédében a t. előadó ur mondott. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondj a ugyanis a t. előadó ur, hogy én nagyítottam az államadósságok tőke tételét magamnak 469 millióval, a publicum számára pedig 1,500 millió forinttal. Mi következik ebből? Következik az, hogy ha azon 1,500 milliót, a melylyel államadósságunk terheit nagyítottam, adósságainkból levonjuk, akkor az államnak nincs több tartozása, mint 500 millió forint, pedig tudjuk, hogy csak a járadék maga 777 millió forintot tesz. Hát reális számítás ez ? Szabad abból az előadói székből ily számokat a világba szórni? (Élénk helyeslés a baloldalon) Nem handa-banda ez? (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Nem az ország közvéleményének félrevezetése ez ? (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) De menjünk még tovább. Még egy sajátságos 35