Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-308

§72 308- országos üli De, t. képviselőház, most térek közelebb feladatom tulaj donkép eni megoldásához és ez az, a mire nézve a pénzügyi bizottság t. előadója a tegnapi napon sajátságos modorban halmozott összevissza számokat számokra a levegőből kapva, hogy megpróbálja tagadni azt, a mire nézve ma már talán az egész ország tisztában van,hogy tudniillik a pénzügyi politika soha sem volt őszinte. (Ugy van! bálfélol.) T. képviselőház! Az előadó ur felolvasott nekünk ámult évek általános jelentéseinek egyikéből és másikából egy pár passust, melyekben olyas valami foglaltatik, hogy ő mindig figyelmeztette, mindig intette a kormányt a takarékosságra és más egyébre ; tehát őszinteség tekintetében a pénzügyi helyzet elől soha sem zárkózott el. (Halíjuk! bálfélol.) Hát, t. képviselőház, ezen tactica semmi más, mint azon 11 esztendei politikának az iskolája, amely nekünk felállít kétértelmű formulákat, melybe minden belefér. (Derültség!) Dicséri a helyzetet, (Ugy van! Igaz ! bálfélol) de azért van benne egy elbujtatott passus, melyből mást is lehet következtetni. Megtámadhatlan igazságokat hirdet, melyeket azonban maga absolute soha sem követ. (Igaz! bal felől) És azután, ha a politika be nem válik, aggodalmakat fejez ki; de ebből a consequentiákat soha le nem vonja. (Ugy van! bálfeUU.) Ezek fizok az apró ravaszságok. Méltóztassanak megengedni, hogy az utolsó három évnek általános jelentését egymás mellé állítsam s ebből azután a pénzügyi politika őszinteségét, remélem, egész hűséggel és igazságszeretettel levonjam. (Halljuk! Halljuk! bálfélol.) Az 1885-iki költségvetés volt az, mely mikér.t tudni méltóztatnak, az ordinariumban tetemes többlettel terjesztetett elő. De ma már világos a helyzet, t. ház, hogy midőn a ház ezt tárgyalta, akkor már meg voltak a t. pénzügyminiísternek aggodalmai, töprenkedései, gyötrelmei, álmatlan éjjelei., mert nemsokára napvilágot látott 18 milliónyi forgalmi tőke, a mi semmi egyéb nem volt, mint pénztári készlet és a pénztárak fizetési képességére szolgáló összeg. Már most midőn a pénzügyminister nrigy töprenkedik.gyötrődik és álmatíankodik, egyszerre megjelenik a pénzügyi bizottság jelentése, mely a következőket tartalmazza: (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és szélső baloldalon) „ Gon • dosan megőrzendő és folytonosan fejlesztendő eredmény és feladat ez", már tudniillik a t. pénzügyminister urnak gyötrelmei, töprengései és álmatlan éjjelei. (Derültség.) Jött az 1885-iki költségvetés, a pénzügyi bizottságnak jelentése már akkor más hangon van tartva. Azt mondja ugyanis, hogy: „már-már feltámadt bennünk azon aggodalom, hogy talán bevételeink csökkenése vagy kiadásaink nagymérvű emelkedése fog oly akadályokat hárítani elénk, melyek nemcsak te január 11. 1887. pillanatnyi megállást fognak előidézni, de esetlégvisszaesést is.

c Miután azonban akkor a pénzügyi bizottság észrevette, hogysem a bevételek nem csökkentek, sem a kiadások nem emelkedtek, rögtön megnyugtatta magát; a t. előadó ur is csillapította érzékeny idegeit és a dolgok felett egyszerűen napirendre tért. Hát, t. ház, ez a közbeeső kis aggodalom nagyon hasonlít azon 27 krajczáros portékához, melyről tudva van, hogy kost nichts, aber macht Éffekt. Azonban a helyzet még 1886-ban nem tisztult meg egészen és jött ismét az 1887. év és daczára annak, hogy a helyzetben semmiféle változás nincs, mert sem bevételeink nem csökkentek, sem kiadásaink nem emelkedtek, egyszerre aggodalomba esik. Reménylem, hogy a dolog igy áll, mert 1885-ben abevétel 321.500,000 frt volt; 1887-ben pedig előirányoztatik 321.700,000 frt, a bevétel tehát nemcsak nem csökkent, de emelkedett; a kiadás viszont 1885-ben a rendes költségvetésben 327 millió volt; 1885-re pedig előirá nyoztatik 325 millió, tehát a kiadás nem emelkedett, sőt csökkent. Honnan van tehát a t. előadó urnak jelenlegi aggodalma, mert hiszen sem a bevételek nem csökkentek, sem a kiadások nem emelkedtek. Midőn tehát 1887-ben ugyanezen jelenségekkel találkozunk és mégis nagy aggodalomnak adatik kifejezés, ez nemcsak hogy nem őszinte, de igen hasonlít a képmutatáshoz. Igenis az irreális és hamis előirányzatokban van a hiba,ez pedig a pénzügyi bizottságnak és a t. előadó urnak, mint főfő tényezőnek műve. Midőn tehát egyik évben a pénzügyi bizottság örömujjong, a másik évben pedig ugyanazon viszonyok között már aggodalmat kezd kifejezni, a harmadikban pedig aggodalmai tetőpontra hágnak: ez, t. ház, sem nem Őszinte, sem nem reális és lehet pénzügyi szédelgés, de semmi körülmény közt sem a helyzet valódi állását feltüntető. (Ugyvan! Ugy van! a baloldalon.) Ily körülmények közt azt tartom, hogy az előadó ur indokolatlanul és méltatlanul támadta meg G-aal Jenő és Fenyvessy Ferenz t. képviselőtársaimat akkor, midőn a pénzügyi bizottság működésének és jelentésének Őszinteségével szemben szemrehányásokat tettek. (Helyeslés bálfélol.) Azonban, t. ház, ránk nézve fontosabb és érdekesebb dolog az, hogy az előadó ur azon számtételeket, a melyeket én az általános pénzügyi helyzetre vonatkozólag első beszédem alkalmával előadtam, a közvélemény félrevezetésére irányzottaknak és túlzóknak nyilvánította. Én itt előre bocsátok az előadó urnak egy dolgot és pedig azt, hogy az én adataim valósággal a zárszámadásokból vannak merítve, az előadó úréi pedig a levegőből. (Ugy van! a baloldalon.) És megjegyzek még egy másikat is, azt, hogy midőn az előadó ur tegnap számot számra halmozott