Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-308
308. országos ülés január 27. 1S87. ggg t. barátom iránt, máskülönben azt kívánná, hogy Hoitsynak legyen magánhitele olyan, mint volt Magyarországé 12 év előtt, az övé pedig legyen olyan, mint ma. Én is sokkal jobb indulattal viseltetem a ministerelnök ur iránt, mintsem azt kívánnám neki, hogy magánhitele olyan legyen, mint volt az államé a 70-es évek elején, de Hoitsy t. barátom iránt is sokkal jobb indulattal viseltetem, mintsem azt kívánnám, hogy olyan természetű legyen magánhitele, mint a minő ma Magyarországé. (Tetszés a szélső baloldalon.) A hitelnek annyiban van igazi értéke, a mennyiben az illető érzi, tudja, hogy azt felülmúlja tőkevagyona; akkor van annak becse. De tudva, hogy hitele messze túlhaladja vagyoni állapotát, tudva, hogy ő tulaj donképen hitelből tartja fenn életét, annak csak könnyelmű ember örül, solid ember nem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A beruházás. Hát ki tagadta közülünk, hogy önök sokat költöttek beruházásokra? Ezt senki sem tagadta, senki sem mondta, hogy önök 320 millió forint jövedelmet talán magánczélokra, vagy mire használták fel; de igen természetes, hogy mikor egy nemzet 320 milliót bocsát a kormány rendelkezésére, azért teszi, hogy az administratiót vezesse, a szükséges beruházásokat megtegye. És mi azért tesszük önöknek a szemrehányást, hogy daczára annak, hogy oly óriási összeg áll rendelkezésükre a nemzet áldozatkészségéből, azzal be nem tudják érni, hanem azonkívül állandóan még körülbelől 40 millió deficittel dolgoznak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. pénzügyminister ur tiltakozott az ellen, hogy ő culturalis czélokra nem igen szívesen áldoz; hivatkozott arra — ugy látszik, hogy divattá lett a ministeri padokon a múltra hivatkozni — hogy 8 évi ministerkedése alatt bebizonyította, miszerint van érzése a culturalis érdekek iránt. Hát itt vannak előttem a beruházások; mindnyájan tudjuk, hogy ezen beruházások leginkább három tárczánál fordulnak elő: a pénzügyi, közmunka- és közlekedésügyi és a közoktatásügyi tárczáknál. Például 1879-ben, a t. pénzügyminister ur kormányzatának első évében az összes beruházás az egész államban tett 10 milliót s ebből a közmunka ministerium felemésztett 6 millió kétszászezer forintot, a pénzügyministerium 3 millió hatszázezer forintot, a közoktatásügyi ministeriumnál lett beruházva 30,000 frt. Nem akarván elősorolni mind, csak annyit mondok, hogy 188ü-ban a közoktatásügyi ministeriumnál be lett ruházva 500,000 frt, 1881-ben 100,000 frt, 1882-ben 150,000 frt, 1884-ben 180,000 frt, 1885-ben 130,000 frt. Méltóztassék ezt összehasonlítani azzal, a mit költöttek más beruházásokra, különösen, például a t. pénzügyminister ur egyedül KÉPTH. KAPLÓ. 1884—87.XIV.KÖTST. csak a catasterre költött 15 millió ötszázezer forintot, a melyet talán gyümölcsöző beruházásnak maga a t. kormány sem lesz hajlandó elnevezni; költött többet két milliónál bányászati építkezésekre; azt hiszem, hogy azon eredmények után, melyeket a költségvetés a bányászatnál felmutat, ezt sem lesznek hajlandók gyümölcsöző befektetéseknek nevezni. Hát én beismerem, hogy a culturalis czélok nem egyedül a közoktatásügyi ministeriumban eoncentrálódnak, vannak másnemüek is, de ha még ezeket is mind egybe veszem, én arra a conclusióra jutok, hogy a mivel önök alaposan dicsekedhetnek, azt tisztán csakis az államvasutakra szorítkozik; mert ha végig megyek ezen a kimutatáson, azt látom, hogy a beruházások legnagyobb részét s mondhatni igazán gyümölcsöző részét, csakis az államvasutak emésztették fel. Azt pedig az ellenzéki szónokok egyike sem tagadta, hogy az államvasutak képezik Magyarországnak nagy vagyonát, de egyúttal egyedüli vagyonát. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Lássuk, ezen culturalis czélokkal szembea minő politikát követett a t. pénzügyminister ur más dolgokban'? Igenis ő bőkezű volt nemcsak a bányászatnál, hanem bőkezű volt a lótenyésztésnél is. Akárhányszor említik is ezt fel, sohasem fogok belefáradni önöknek szemrehányást tenni azon megbocsáthatlan pazarlásért, a mit az adminktratio ezen egy ágában véghez visznek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elismerem, hogy van annak hasznos része, de abból, hogy egy dolog hasznos, nem következik, hogy arra vakon, könnyelműen milliomokat meg milliomokat pazaroljunk. Látta a pénzügyminister ur, hogy egész kormányzata alatt mily óriásiak voltak a túlkiadások, holott már az előirányzat is elég magas volt. 1880-ban a lótenyésztésnél 327,000 írttal lépték túl a már felemelt előirányzatot ; 1881-ben 575,000 írttal, 1882-ben 787,000 frt volt a túllépés, 1883-ban 1.287,000, 1884-ben 980,000, 1885-ben 854,000. Holott 1880-ban az előirányzat 2.400,000 volt, most már eljutottunk oda, hogy maga az 1887-iki J előirányzat 3.497,000 frt és tartok tőle, hogy az I sem lesz elegendő, mer* "az 1885 iki zárszámadások szerint 3.000,000 frt lett elköltve, tehát 500,000 írttal több, mint a mennyi előirányozva volt. Én elismerem a lótenyész-intézetek hasznos voltát bizonyos keretben, bizonyos határok között és kimondom itt, mint kimondottam több izben a pénzügyi bizottságban, hogy azt hiszem, hogy a mikor egy állam lő 1 /* millió értéket képviselő birtokot, tulajdont — tudniillik ingatlant és ingót — átenged az administratio egyetlenegy ágának, az bőségesen elegendő és nem lehet minket szük~ keblüséggel, vagy azzal vádolni, hogy nincs érzékünk a nemzet közgazdasági érdekei iránt, mikor azt mondjuk: ezt az összeget szívesen áldozzuk 34
