Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-307

307. prszäges ülés január 26. 1887. 257 leges dolgot műveltem volna, ha ugyanazt fejtettem volna ki, a mit kifejtettek azok, a kikkel egyetértek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A második dolog az, hogy a t. előadó ur jónak látta az állattant belevonni mostani előadásába. (Felkiáltások jobbról: Ugron Gábor!) Ugy velem, mint Ugron Gábor t. képviselő úrral szemben és iparkodott psiehologiailag rájönni, vájjon mi okozza azt, hogy mi mindig az állatvilágból szoktuk hasonlatainkat meríteni ? (Halljuk!) Ez az ok egészen egyszerű, t. ház. Én a t. előadó urnak ajánlom, hogy valahányszor ő jó kedvet akar csinálni ebben a házban és kiszemeli az egyes képviselőket gúnyja tárgyául, tartson maga elé egy tükröt és biztosítom arról, hogy a legkeményebb antidarvinista is rögtön darvinistává fog válni. (Élénk derültség a ssélsö baloldalon.) Elnök: T. ház! Mielőtt a tanácskozást'tovább folytatnók, kérnem kell a t. ház tagjait, hogy azért, mert valakinek neve egyszer valamely beszédben fel említtetett, ezt ne méltóztassék mindjárt személyes kérdésben való felszólalásra felhasználni. (Helyeslés a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Habár már kétszer emeltem szót e vita folyamán és mégis kérem a t. ház türelmét, hogy most szólhassak, teszem azt annyival inkább, hogy az indítványokat beadott ellenzéki képviselő uraknak lehessen még alkalmuk ha kívánják, szavainkra reflectálni. (Helyeslés balfelöl.) Midőn egyébiránt felszólalok, bár ha valaki, év csakugyan személyes kérdésben sokszor kérhettem volna szót, de tartózkodtam tőle, hogy személyes kérdés helyett replikába bocsátkozzam, a mint az ma divatva kezd jönni, ugy most sem kívánok polémiába bocsátkozni, de igenis óhajtom az egész vitában fölmerült egynémely irányzatra elmondani nézetemet, álláspontomat. Kivételt ez ellen csak a tegnapi napon hallott egy pár pontra nézve teszek, a melyeket, azt hiszem, hogy helyzetemben hallgatással mellőzni nem volna szabad. (Halljuk!) Az egyik vonatkozik Dimitrievics Mihály képviselő úrra, a kinek beszédével különben foglalkozni nem fogok. Ha ő hivatkozott jó hazafiságának bizonyításául Miletics Szvetozárra, én hivatkozom arra, a mit annak idején Miletics Szvetozárnak és másoknak feleltem. (Helyeslés.) De a képviselő ur előáll azon állítással, hogy Magyarországon a szerb lapoknak dupla cautiót kell tenni. Törvény, ministeri rendelet ilyen nincs, panasz soha ez irányban tudtomra nem emeltetett. Nem tehetek tehát róla, ha azt hiszem, hogy ez oly állítás, a melyről azt remélte, hogy a nagy zajban mégsem fogjuk hallani, de amelylyelhatni lehet ott künn, a hol a mi viszonyainkat nem ismerik. (Helyeslés.) Azt mondta továbbá és erre már megvallom, KÉPVH. NAPLÓ 1884— 87. XIV. KÖTET. kerestem az alkalmat, hogy szólhassak, hogy a magyar kormány a tót matica vagyonát lefoglalta s jövedelmeit most oly egyesületnek adja, a mely azzal ellenkező irányt követ és a melynek egyedüli czélja a magyarizálás. T. ház, a kormány a tót matica vagyonát lefoglalta, ha valakinek kétsége van az iránt, hogy helyesen tette-e, nézze meg azon nyomtatványokat, melyeket a tót matica a tót nép művelése czímén kiadott és azt fogja mondani, hogy ez volt a legenyhébb eljárás, a melyet az illetőkkel követni lehetett. (Igás! Ugy van !) És minő egyesületnek adta vagy adja ki a kormány a jövedelmet egy év óta? Lehet e azt magyarosító egyletnek nevezni, melynek minden kiadványa tót nyelven jelenik meg? Egyetlenegy magyar kiadványa sincs, csak tót nyelvén ad ki; de igaz, az irányzata ellenkező a volt tót matica irányával — mert máskép nem is kapná azon jövedelmeket — mert a tót népet tót nyelven, igaz, hazafias irányban műveli. Ebben azt hiszem, bűnt senki sem láthat; de az magyarosításnak nem nevezhető, ha egy népet saját anyanyelvén világosítanak fel. (Élénk helyeslés.) De a t. képviselőház még egyebet is hallott a képviselő úrtól. Azt mondta, hogy egyben mind egyet értünk, abban, hogy itt minden ember háborút akar Oroszországgal és ő is azt akarja; de aztán hozzá tette, megnyugtatott bennünket, hogy ők nem fognak akkor semmiféle mozgalmat csinálni, hanem várni fogják, hogy mi lesz. Már én merek a t. házra hivatkozni, hogy állításának első része, hogy itt minden ember háborút kivan Oroszországgal, nem igaz, (Ugy van!) mert senki sem kívánja. (Ugy van! Élénk helyeslés.) De igazat fog adni, úgy hiszem, a t. ház abban is, hogy ha mégis, legjobb, legbuzgóbb törekvésünk daczára, elkerülhető nem volna, mindenkinek, ki a magyar hazában született nem az a feladata, hogy nézze, mi lesz belőle, hanem hogy teljesítse a korona és a haza iránti kötelességét; (Élénk helyeslés) és én meg vagyok róla győződve, hogy a magyarországi szerb nép is teljesíteni fogja. Mert én elismerem és ezen hitemben, ezen elismerésemben az olyforma nyilatkozatok sem ingatnak meg, minőket a képviselő ur tett, hogy abban igaza van a képviselő urnak, hogy a Magyarországon lakó szerbeknek vannak a magyar haza körül a múltban érdemeik. Épen azért, mikor a szerb népre és az ilyen magukat feltoló prófétákra gondolok, bocsánatott kérek, egy hasonlat, egy adoma jut eszembe, melynek applicatióját mindenkire reábízom. (Halljuk!) Egy magyar házigazda, ki maga bort nem ivott, vendége elébe bort tétetett; látta, hogy az azt megkóstolta de aztán nem ivott belőle. Erre azt mondja a házigazda a vendégnek: „uram a bor jó!" de a vendégazt 33