Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-307

255 307. országos ülés január 26. ÍSS7. kételyekkel álljanak szemben, melyeknek földerítése nem áll hatalmukban. És t. ház, mi azt hisszük, hogy itt van már egyszer az ideje annak, hogy az ország helyzetére nézve tisztán lássunk, (Igás! Ugy van! a baloldalon) hogy semmi oly remény ez országban ne tápláltassék, a mely legalább azon kiterjedésben, melyben arra abip adatott, be ne teljesülhessen. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) A mi felszólalásainknak czélja az volt, hogy az ország tisztán és világosan lássa, a mit a pénzügyminister ur felszólalásából tisztán és világosan ki nem vehetett: hogy positive tudja, mennyit remélhet ezen conversio eredményéül. Azt gondolom, ennyit tenni, erre alapot, indokot, alkalmat szolgáltatni nemcsak nem volt hazafias köte- j lességtink megszegése, hanem mint hazafias ellen- j zéki képviselőknek, kiknek első sorban az ellen- j őrzés teljesítése képezi feladatát, szoros köteles- j ségünk. (Zajos helyeslés a baloldalon.) De továbbá a t. képviselő ur.szavaimat félremagyarázta, midőn azt mondta, hogy én ma ugy I nyilatkoztam, mint hogy ha az állam feladatainak csupán az administratio és az igazságügynek veze- j tését tekinteném, az állam eulturalis és közgazdasági feladataira pedig kevesebb sályt fektetnék, | pedig előbb másként beszéltem. És itt idézte az j 1880-iki költségvetés tárgyalása alkalmával mon-! dott beszédemet, melyben én főleg a közgazdasági; politika feladatairól beszéltem. Igenis, elismerem i és most ismétlem, akkor azon meggyőződésemnek i adtam kifejezést, hogy az állam pénzügyeit állán- . dóan rendezett állapotban tartanunk nem lehet,

I hogy ha egyszersmind az ország közgazdasági I erejének emelésére a kellő lépések meg nem tör- , térinek. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon) Igenis, én voltam akkor a beruházási politikának szószólója, j He, t. ház, a beruházási politikát in abstraeto sem; ellenezni, sem támogatni, sem annak szószólójának \ lenni nem lehet. Ez a mérték kérdése; a helyes , egymásután, a beruházások eredményének helyes ' mérlegelése, azok mérvének és módjának helyes' megállapítása az, a mi dönt. (Igaz! Ugy van! a. baloldalon.) És épen 1880 iki költségvetés tárgya• lásakor mondott beszédemből vett idézete a képviselő urnak bizonyítja azt, hogy én már akkor. is a beruházások mértékének és módjának megáll ar pításánálazországpénzügyihelyzetérekiválótekin- tettel lenni kívántam; mert már akkor is — ámbár a?, államvasutirendszer hívének vallottam magamat, a mint ezt az előadó ur nmst ellenem fordítani akarja — már akkor is mondtam, hogy a mennyiben ezt pénzügyi állapotunk nem engedné, egy más rendszerrel is hajlandó volnék megbarátkozni. (Helyeslés a baloldalon.) Különben, t. képviselőház, (Halljuk ! Halliuk !) én elismerem, hogy e tekintetben akkori és mai álláspontom közt a fokozatra nézve egy bizonyos különbség van. De ezt a különbséget nem az én nézeteimnek átváltozása okozta, hanem okozta az a köíülmény, hogy ebbe az időszakba esik önöknek további 5 évi gazdálkodása. (Élénk fr tszés balfélől.) Gazdálkodjanak még egynéhány évig tovább és én kénytelen leszek az állami tevékenységgel szemben felállított igényeimnek mértékét még á mostaninál is lejebb- szállítani. (Zajos tetszés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor előadó: T. házi (Zaj!) Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Nem fogok ugy visszaélni a t. ház türelmével', hogy az előttem szólott t. képviselő úrral polémiába bocsátkozzam oly módon, a mint ő vélem szentben tette, (Helyeslés jobbról. Derültség balfelöl.) Tisztán és kizárólagosan személyes inientiómnak félreértése miatt ázólalok fel. (Egy hang a szélső baloldalon: Ilyen czím nincsen a házszabályokban7 Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Azon párttal szemben, mely pártból a hazafiúi erényekre azt mondották, hogy itt a „do ut des" elve, a servilismus és ilyesmi fordul elő, jogom lenne ugyan hasonlóval vissza vágni, mert azt hiszem, hogy a kifejezésekben, a melyekben ugyancsak bővelkedtek a t. ház ellenzéki szónokai, mind megannyi. kétségbe vonása van a mi hazafiságunknak. Én azonban ezt még sem teszem, hanem egyszerűen kijelentem, hogy a legtávolabbról sem volt szándékomban a t. képviselő ur, vagy pártja bármely tagjának hazafias érzelmeit egyáltalán kétségbe vonni. (Helyeslés.) Ez, azt hiszem, oly authenticus nyilatkozat, hogy mögötte absolute semmit se lehet gyanítani. (Helyeslés.) Herman Ottó : T. képviselőház! (Nagy zaj : Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Minthogy a pénzügyi bizottság előadója, arra használta fel többek között személyemét is,'hogy a többségnek egy .mulatságos órát szerezzen, azthiszem, ezen a jogalapon én is kérhetem azt, hogy személyes kérdésbenfelszólalhassak, (Halljuk!) annyival inkább, inert nevem nemcsak egyszer, hanem többször is előfordult a t. előadó ur beszédében. (Zaj. Halljuk !) T. képviselőház! Az egyszer bizonyos, hogy az előadói széken olyan gyakorlat fejlődik ki, a melyet én a magam részéi ől helytelennek tartok ugyan, de minthogy ez már egyszer gyakorlat, elfogadom. Midőn, t ház, én szót emeltem, harmadik szónoka voltam e vitának. Az ellenzék részéről a határozati javaslatok be voltak terjesztve s minthogy a túlsó oldalról senki sem szólalt fel az ellenzéki fejtegetések ellenében, indokolt volt részemről és bárki más részéről is az lett volna még a jó hiszemüség is, hogy a mit az ellenzéki szóno kok előadlak, az alapos, arra ellenzéki ember johiszemüleg is reá állhat. Én tehát, t. képviselőház, akkor, a midőn ellenvetés nem történt, fölös-