Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-307

367. «aFiBir M Ilii jrumár 26. 1S87, 255 júk!) Nem csodálkozom azon, ha a t. előadó uraz anyag roppant halmaza közepette, melyet részére a 9 napi vita szolgáltatott, egyik-másik felszólaló­nak kifejezett nézetét talán félremagyarázta, fél­reértette, így jártam én is, mert én semmit, a mit beszédem egyik adatára nézve megjegyzett, egy­általában nem akarok azon tréfák közé sorozni, melyek ezen igen komoly ügyben nem egészen he­lyesek és szükségesek. 0 t. i. azt mondta, hogy én úgy tüntettem föl a dolgot, ho<ry 108 millióval lépte át a kormány 1879-től 1885-ig az előirányzott költségeket, pe­dig ez az összeg nem 108, hanem csak 25 millióra rúgott. Mikor ily nagy különbség van, lehetetlen va­lakiről tévedést feltételezni s igy azt kellene ne kem tulajdonítani, hogy szándékosan oly adatot vittem a ház elé, a mely a tényeknek nem fe­lel meg. Erre nézve utalnom kell arra, hogy mily kö­rülmények közt és mire hoztam fel e számot. Ki­emeltem azt, hogy a zárszámadásokban és a túlki­adások elszámolásánál az az eljárás követtetik, hogy az egyik rovatban történt megtakarítások a másik rovatban történt túlkiadásoknál conrpensa­tióul használtatnak fel. Ha ezt elfogadjuk, ezzel a kormánynak az egész költségvetésen belül átruházási jogot enge­délyezünk. Én tehát tudatosan és indokoltan e szá­moknak csak egyik tételét mutattam be ép azért, mert a másik tételt annak ellensúlyozásául elfo­gadni nem lehetett. Én ennélfogva teljesen jóhi­szeraüleg jártam el és azon adatok alapján, me­lyeket az előadó ur teljesen eorrecteknek és elfő gadhatóknak ismer el: tudniillik a zárszámadás tételei alapján. Én, tehát ezek után is azon szá­mot, a melyet akkor kimondtam, mint eorrectet és helyest fentartom. (Élénk helyeslés a szélső­balon.) Gr. Apponyi Albert; T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok értelmében természete­sen nincs jogom azoknak, a miket az előadó ur velünk polemizálva mondott, érdemleges czáfola­tába bocsátkozni. Különben ugy sincs rá szükség, mert legyen csak a t. előadó ur és azok, a kik beszédét nagy mérvben helyeselték és élvezték egy kis türelemmel; a ház e padjairól, a házsza­bályok által erre feljogosított t. barátimtól meg­fogja kapni beszéde érdemleges részére a kielé­gítő választ. (Élénk tetszés ha!fdől.) Arra sincs kedvem, hogy a t. előadó úrral, a ki Ugron t. képviselő ur beszédét a jó izlés szempontjából oly élesen kritizálta és egyúttal helyesnek találta azon nagy szerepről beszélni, melyet az állati ösztön a mérsékelt ellenzéknél játszik, az izlés kérdése felett vitába bocsátkozni. (Élénk tetszés balfelöl.) Valamint nem tehetem kritika tárgyává, csak iri­gyelhetem azon kedélyállapotot, mely az ország­nak ép az önök vezérei által okozott oly súlyos helyzetében, oly jó kedvben nyilvánul. (Éénk tetszés balftlol.) Nekem csak az előadó ur részéről szenvedett személyes megtámadtatás visszautasí­tása és általa félre magyarázott nyilatkozataim helyreigazítására van jogom és okom felszólalni. És' itt is csak azon dolgokat veszem ki, melyek a komolyságnak legalább a látszatával bírnak. (Halljuk! Halljuk!) Az előadó ur először is nagyon élesen meg­támadta azon képviselőket, kik a pénzügyminis­ter által a conversio tárgyában tett félleleplezése­ket vita tárgyává tették. Minthogy ezek közé én is tartoztam, sőt én voltam az első, ki a pénzügy­minister ur után e tárgyit szóba hoztam, e szemé­lyes támadást a maga teljességében ellenem irány­zottnak kell tekintenem és bocsásson meg a t. ház, de ezt szó nélkül egyetlen képviselő sem hagy­hatja. Mert mit mond az előadó ur? Azt, hogy az ellenzék részéről ez ügy szóba hozatalának oka csak az lehet, hogy mi sejtjük, hogy van itt a pénzügyek rendezésében egy eszköz, egy hatályos lépés, ennek semmi esetre czélhoz vezetnie nem szabad, ezt csirájában el kell fojtani. A t. képvi­selő ur tehát nekünk és azok között, kik e tárgy­ban felszólaltak nekem is egyenesen azon szándé­kot inputálja, hogy midőn azt szóba hoztuk, a müvelet sikerét megrontani kívántuk. T. ház! én hivatkozhatom azon évekre,melyek alatt a ház ez oldaláról néha igen éles és szenve­délyes harczot folytattam a kormány politikája ellen és bátran merem állítani, hogy e politika hibáit és tévedéseit — már tudniillik azokat, a melyek szerintem hibák és tévedések voltak — iparkodtam a tőlem telhető legnagyobb erővel ostromolni; de szándékaiknak tisztaságát és haza­fiasságát soha kétségbe nem vontam. (Igaz! Ügy van! a haloldalon.) És én azt hiszem, t. ház, hogy ha az ellenzéki padokról történt felszólalásnak azon szándék tulajdoníttatik, hogy az az államnak érde­kében készülőfélben levő pénzügyi műveletnek sikerét akarja koczkáztatni: (Zajos helyeslés a hal­old don.) ezt én ugy a maiam, mint azon kép­viselőtársaim nevében, a kik ezen ügyet itt tár­gyalták, a leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Különben nincs is ezen támadásnak még lát­szólagos alapja sem; (Halljuk! a lalollalon) mert hivatkozhatom azokra, a miket e tárgyban elmon­dottam. Én felhoztam mindjárt apénziigyminister ur beszéde utáni napon azon kételyeket és felve­tettem azon kérdéseket, melyek az általa elénk tárt fogyatékos képhez hozzá férnek. A pénz­ügyminister urnak a vitában ezentúl tartott beszé­dek mindegyikénél alkalma lett volna kérdé­seimre felelni, kételyeimet felvilágosítani. 0 nem volt azon helyzetben, a conversio míveletének vezetői sem voltak azon helyzetben, hogy oly

Next

/
Oldalképek
Tartalom