Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-307

254 307- origói ttlt» jaimár 26. 1887. a t. kormány az idén a képviselőháznak bemutatott, elégtelenek azon nagy feladatra, a melyben áll a deficitnek megszüntetése és az államháztartás rendezése. Azt hiszem tehát, hogy e czímen nem illethet minket semmiféle szemrehányás. De ha ezt elégtelennek tartjuk is, most zárjuk le egyelőre a vitát, nézzük tehát, hogy e vitából a közönség, az a szavazó választó polgár, a kire ha nem is mindig volt hivatkozás, de ezélzás mindig volt a vita folyamán, ha elfogulatlanul vizsgálja a dolgokat, milyen eredményre jut. És e tekintetben nem értem azt a gyökeres rendszerváltoztatást, melyet a függetlenségi és 48-as párt hirdet, mert ezzel a választók tisztában lesznek, de értem azt, a melyet a mérsékelt ellenzék és a kormánypárt egymással szemben elfoglal. Miben van köztük a különbség a tett nyilatkozatok alapján? A t. képviselő urak azt mondták, hogy elégtelen a kormány nyilatkozata. Nem tudom, hogy saját nyilatkozataikat elégségeseknek tartják-e, de én azt hiszem, hogy nem. Csak nem tartották szükségesnek itt kifejteni, a mihez teljes joguk van. De kérdem, miért nem tartották ezt szükségesnek? Azt hiszem, eltalálom az igazat. Egy országgyűlés végén vagyunk és most sem idő, sem alkalom nincs arra, hogy továbbmenő pénzügyi rendszabályokhoz folyamodjunk. Nem tartják szükségesnek és helyesnek — és ebben egyetértek a t. képviselő urukkal — a választási mozgalmat a házba bevonni és a közönségre itt appellální. Fentartják véleményük szabad nyilvánítását a választások alkalmára a competens fórum, a választó közönség előtt. Teljesen egyetértek ezzel, engedjék ezt meg nekünk is; de a tett nyilatkozatok alapján, milyen következtetésre lehet jutni a kormánynyal és a mérsékelt ellenzékkel szemben? Gr. Apponyi Albert t. képviselő ur egyetért a kormánynyal a tekintetben, hogy a közösügyi kiadásokat most leszállítani nem lehet. E tekintetben tehát a választó polgár nem választhat. Sőt, úgy látszik, azt hiszi, hogy nagy megtakarítások az államháztartás jelen keretében nem igen lehetségesek. Ezt pedig következtetem abból a folytonos gúnyolódásból, melyet a koplalási politika ellen felhoztak, mert ha ez a gúny komoly, ez azt teszi, hogy a képviselő urak nem kényszerítenek a nemzetet koplalásra még azon szűk keretben sem, melyet a t. ministerelnök ur adott elő. Tehát ebben sem található oly eszköz, melylyel az államháztartás rendezésére nézve nekünk garantia adatott, vagy irány nyújtatott volna. Az egyenes adókról sem a t. képvi-elő ur, sem más az ő pártjáról nem nyilatkozott, de én felteszem, hogy azokat most emelni nem tartják lehetségesnek. E tekintetben is tökéletesen egy alapon vagyunk. (El lenmondásak balflől.) Végre jönnek a fogyasztási adók. Ezek tekintetében, még pedig pártjának helyeslésével azt mondotta, hogy vagy a fogyasztási adóvonalat kell felállítani, vagy pedig oda kell törekedni, hogy az államnak ezen jövedelmei le ne köttessenek. Bocsánatot kérek, de a t. képviselő ur egy kicsit puhult s engedett valamit, mert eddig aconditio sine qua non-nak a fogyasztási adóvonalat tekintette, most pedig azt mondja, hogy ha a kormány ezt azonnal ki nem viheti, az esetre hajlandó más combinatióba bele menni. Erre törekszik is a kormány. Javaslatai bizonyítják. Már most kérdem, megértheti-e a közönség ebből azt, hogy milyen irányban fogja fel a kiegyezést és a pénzügyi rendezést a mérsékelt ellenzék? Azt hiszem, nem, és fentartom azon állításomat, hogy nem is akarta. magát megértetni, mert fentartotta a szabadságot e tekintetben a választó közönségnek. Engedjenek meg tehát a t. képviselő urak, ha mi, a sza badelvü párt és kormányt pártoló többség ezzel szemben azt mondjuk, hogy nem nyújtottak nekünk egyetlen fogantyút, egyetlen utat és irányt sem, mely csak lényegében is eltérne attól, a melyet a kormány kijelölt. Nem mondtak egyetlen gondolatot sem határozottabban és megfoghatóbban, mint maga a kormány. Mi tehát a különbség a t. párt és a kormány között? A kormány a maga felelősségének érzetében már is némely, nem elégséges gyakorlati rendszabályokat indítványozott és helyezett kilátásba, továbbá hangsúlyozta, hogy a fogyasztási adók jobb kihasználását tartja szükségesnek. Hogy ha tehát választani kell, az eddiI giek alapján és az eddigi aeták és nyilatkozatok | alapján, azt hiszem, hogy itt választani könnyen ! lehet; mert engedje meg nekem gr. Apponyi Alj bért képviselő ur, de hogy követelje tőlünk azt, hogy kitegyük az országot egy újabb experimentatiónak, hogy próbálgassunk ujabb kiegyezést, az lehetetlen. Megmondom miért. Tapasztalásból beszélve mondom, hogy igen könnyen megtörténhetik az, hogy a t. képviselő ur vagy azt mondja, hogy: „nem tudtam eredményre jönni és leköszö nők", vagy oly eredményre jő, mely kedvezőbb nem lesz, sőt talán olyan sem less, mintha az eddigi kormány megmarad. (Derültség bal felől.) Akkor méltóztassanak megmondani, hogy mi lehet indoka annak, hogy e tekintetben e párttól azt követelik, hogy e kormányt cserben hagyja. E kormánynak eddigi működése elég garantiát nyújt, e pártnak legalább, hogy úgy a magyar állam érdekeit, mint általában az ország anyagi és szellemi érdekeit megvédje, fejleszsze és ennek következtében, azt hiszem, lmgy az eddigi eredmények és viszonyok közt más választás itt nincs, mint e kormány mellett megmaradni. Ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Élénk hely-sls jóblfelöl) Elnök: T. ház! EnyediLukács és gr. Appo nyi Albert képviselő urak kívánják szavaik elferdített értelmét helyreállítani. I Enyedi Lukács: T. ház! (Nagy zaj. Edi-