Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-307

307. orsaágos fiiéi jtutuár 26. 1S87. 253 mennyiben ez véletlenül néhány napra reá beszédet tartott a költségvetés mellett és sikkor előáll Gaal Jenő t. képviselő ur és ugy tesz, mint a czigány, mikor a deákkal beszél. Előbb Horánszky képviselő ur György Endre képviselő urat nagyságos független szakértőnek nevezte 8 utána Gaal Jenő képviselő ur pedig azt mondta: hiszen maga csak diák. (Derültség.) De hát nem lehet rossz néven venni egyéni ízlés, egyéni felfogások tekintetében semmiféle hangot, semmiféle támadást. Bocsássanak meg a t. képviselő urak a mérsékelt ellenzéken, ha folytonosan azt hangsúlyozzák, hogy a szerepek már ki vannak osztva, ott vannak az igazi hazafi erények, a morál, az önzetlenség, itt van a do ut des, a corruptio, a szolgaiság, a servilisnms, (Félkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Igás!) — kérem, hiszen elő akarom sorolni — (Derültség) a kérdés az, hogy ha igy de haute en has beszélnek velünk, tulaj dónk épen mi a czéljuk? Minket megnyerni? Nem. Mert igen természetes dolog, nem vagyunk méltók önökhöz. Már pedig azt hiszem, hogy e szellem, e rendszer, ez a reform in eapite et membris, melyet ők maguk hirdetnek, ilyen erőket, ilyen embereket nem követel. így tehát e tekintetben czéljukat el nem érik. Tehát mi a czéljuk? A közönségre hatni és ott bevádolni bennünket? Ugy ez nem az országgyűlésre tartozik. Minek vesztegessük időnket azzal, hogy például Gaal Jenő urat, mint bevallja, ösztöne, az állati ösztön vezette Tisza Kálmán ellen akkor is, midőn az ellenzéken volt, akkor is, mikor a kormánypárton volt. Erre csak azt mondhatja az ember, nem is hittük, hogy az állati ösztön mily lényeges factor a mérsékelt ellenzéken, (Derültség a jobboldalon.) És ha már csak a közönségre kivannak hatni, akkor sokkal kényelmesebb — többet mondok — sokkal elönyösebb, ha nem itt mondják azokat, hanem odakünn. Megmondom miért. Itt először is nincs kel'.ő közönség, másodszor egy kis eritica is van, no meg bizonyos convenientiák követelik, hogy az ember ne mondja ki az utolsó gondolatját és ne mondja ki a legerősebb argumentumait. Oda künn eritica nélkül mindenféle vádat rá lehet fogni a kormányra és pártjára. Igen természetes dolog, ott nincs semmiféle replica, az felebbezhetlen. Én tehát csak a parlamenti vitatkozás — tovább megyek — saját pártjuk érdeke nevében kérem, ne méltóztassanak becses idejüket ilyféle dolgokra pazarolni. Fogjanak komolyabb dolgokhoz, mert lássák, kérem t. képviselő urak, akkor is, mikor komolyabb dolgokhoz hozzáfognak, ez ugy megrontja judiciumokat, hogy meglátszik a eriticájukon. Például a pénzügyuiinister ur egyenes kérdésre,a conversióra vonatkozólag tarvét itt röviden, általánosságban előadta s mindjárt neki estek, leeritizáliák, agyon ütötték a tervet. De hát kérdem, napirendre volt az tűzve törvényjavaslat alakjaiban ? A t. pénzügyminister ur eritica szempontjából biztos adatokat nyujtott-e a képviselő uraknak? 0 egy határozott kérdésre felvilágosítást adott és mégis tüzetesen szétszedték. Vájjon miért? Talán mert a conversio nem szolgál az ország hitelének emelésére? Nem, hanem mert ugy tetszett és ugy hallatszott, hogy ezzel a conversióval esetleg államháztartásunk könnyebbülése és ugy a pénzügyi politikának kedvezőbb hatása fog eléretni, ezt pedig nem szabad tűrni, hanem mindjárt csirájában el kell fojtani. (Helyeslés jobbfelöl. Élénk ellenmondás balfelöl) Mert ha a közönség el találná hinni, hogy ez a pénzügyi politika nem olyan kétszerkettő négy-szerű biztonsággal vezet a romlásra, mint a hogy hirdetik, akkor hitelöket vesztik a választók előtt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Élénk ellenmondások a bal- és S2élső baloldalon.) És most, t. ház, beszédem végéhez jutva, (Halljuk! Halljuk!) azt hiszem, meg méltóztatnak engedni, hogy mint egyszerű polgár és szavazó, komoly figyelemmel kisérve a 10 napi vitát, tekintsem ezt ugy, mint a melynek nekem irányt kell adnia arra nézve, hogy melyik párthoz tartozzam. E felett kell határoznom. (Egy hang a baloldalon: Hivatalt!) .... Én nem kerestem, nem kértem, de nem is kell .... .... Tehát a feladat, mondom, a pénzügyek rendezése .... (Egy hang a baloldalon: Van elég hivatala!) Bocsánatot kérek, e közbeszólásra mégis megjegyzést kell tennem. (Halljuk! Halljuk!) Vannak nagy hallgatók, a milyen például Moltke, e házban pedig van egy nagy közbekiáltó, ez tisztesség, ízlés és dic-őség dolga, a melyekkel én nem foglalkozom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A feladat tehát, ismétlem a pénzügyek rendezése. Én azt hiszem, ehhez nem lehet ugy hozzáfogni, a mint azt Fenyvessy képviselő ur tette, mert a képviselő ur igazi ügyvédi módon azt mondja, hojry addig, a mig nem Iája a peres actákat, addig a mérsékelt ellenzék programmot nem adhat, tehát hogy a hasonlatot folytassam, nem mondhatja meg, hogy milyen feltételek mellett vállalkozhatik és milyen eredményt remél a per megnyeréséhen; -szép dolog, hogy nem beszélt a bélyegekről és más mellékes kiadásokról. (Derültség a jobboldalon.) Azonban jegyezze meg a t. képviselő ur, hogy az ország pénzügyeinek vesztett pere nincs és ügyvédre sincs szükség. (Derültség a jobboldalon.) Ennek következtében ily felfogással költségvetést, pénzügyi feladatokat tárgyalni nem lehetséges. (Helyeslés a jobboldalon.) A pénzügyi feladat tekintetében a pénzügyi bizottság egész határozottsággal és nyiltsággal azt mondja jelentésében— ez az én igénytelen meggyőződésem.is— hogy azok az eszközük, melyeket