Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-307
•$50 397. oraiffí* Uii» J»s«ár 21. 11S7. igen természetesen, ajánlatosabb ez. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha tehát mindezt tekintetbe vettük, akkor természetesen, a képviselőnek azon számítása, hogy cursus-veszteségben ez az ország 426 millió kárt szenvedett, egyáltalán meg nem áll. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De ha rámegyek is a cursus-veszteség számításra, akkor sem tehetek egyebet, minthogy ugyanazon valutával számítsak és akkor 1885 ig a cursus-veszteség 335 1 / 2 millió, tehát itt a képviselő ur nem a valódi eredményt vette, hanem talán inkább megrémítés czé]jábol907* millióval növelte a számot. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a halon) De másfelől ez absolute nem is bir semmi jelentőséggel; mert ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy akár hogyan áll is ezen cursus-veszteség, tulajdonképen mégis csak abban fejezendő ki, hogy most is 6"57%-ot fizetünk összes államadóssági tőkénk után kamatban, akkor a t. képviselő ur az én álláspontomat foglalta el. (Ellenmondások a baloldalon.) Igen. De akkor aztán ne erre a kormányra mondjon vádat a pénzügyi politikáért, mert ha összes tartozásaink átlagos kamatlába 6*57%, akkor kérdem, vájjon azon pénzügyi politika oka-e ennek, mely ma 57*% mellett kap pénzt, avagy az, a mely annak idején 8, 87»%-on vett fel pénzeket. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert mi a kedvezőbb átlag j azon kisebb-e, mely mellett most kapunk pénzt, avagy azon magasabb-e, melyen akkor bocsátották ki a papírokat ? (Tetszés jobbfelol.) Még egymás irányban is rectificatiót igényel a képviselő ur ezen állítása. (Halljuk !) Vájjon az emissiónál előálló veszteséget, vagyis azon különbözetet, mely a reális és a névszerinti érték között van, zsebre tették-e már abörziánerek vagy a pénzpiacz vagy a papírok tulajdonosai? Hiszen a névszerinti értéktől, példáid a 4%-os aranyjáradék és a -papirjáradék még nagyon messze vannak. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon) És az árfolyam hullámzásokat biztos nyereségnek tekinteni nem is lehet. Most már kérdem a t. képviselő urat: miért mondotta tulajdonképen ezt a nagy számot és miért tette a cursus-veszteséget 426 millióra? (Halljuk!) Én azt hiszem, hogy ha e tekintetben különös szándéka nem volt is, a hatás mégis megvolt, nem mondom hogy ő erre számított, nem is teszem fel felőle, de engedjen meg, ha valakinek ezzel szolgálatot tett, csakis az antisémitáknak tett. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás a balon.) Az antisemiták felhasználhatják, kizsákmányolhatják: azt mondhatják, hogy ezen összeget a zsidók tették zsebre. Pedig nem is létezik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) Ez a párt teheti ezt; de azon párt, a melyhez Horánszky képviselő ur tartozik, ily számítással az én igénytelen nézetem szerint elő nem állhat. (Helyeslés a jobboldalon.) J Azután a t. képviselő ur átment az államadóssági kamatszámításokra. (Halljuk!) Engedje meg a t. ház, Horánszky képviselő urnak még csak két csoportjával fogok foglalkozni,, ez azonban azt hiszem, kötelességem. (Helyeslés jobbról.) Az államadóssági kamat növekedését 1875-töl 1885-ig at.képviselő ur41 millióra teszi, a kamatgarantiát mindenütt tekintetbe véve. De hát ezt hogy számítja ki? A t. képviselő ur ugy számítja ki, hogy a 41 millióban benne van a tisza-szegedi kölcsön, a melyre pedig maga mondja, hogy nem államadósság, ennek következtében azt a 2.402,000 frtot, a melynek ez képezi most a kamatját, ki kell belőle hagyni. Másodszor a t. képviselő ur tekinteten kivül hagyja azon különbséget, mely az eddig állam-garantiát képezett államosított vasutak ezíiaén elvállalt adósságok utáni kamat és akamat-garantia apadása közt van, már pedig azt igazságosan ennek a kormánynak felróni nem lehet; ez a különbség ki tesz 4.880,000 forintot. Ha tehát ezeket tekintetbe vesszük, akkor kitűnik, hogy az államadósságok kamatainak növekedésében a t. képviselő ur 6 és V* millióval nagyított; nagyított igénytelen nézetem szerint még azon helytelen felfogás alapján is, mely szerint a cursusveszteség és a eonversiókkal kapcsolatos költségek is mind ezen kormánynak a terhére írandók. Azt hiszem, t. ház, 41 milliónál 6 és V» millió nagyítás nem megvetendő dolog. (Ugy van! jobb felöl.) És most jövök a legerősebb kérdésre, az adóemelés kérdésére (Halljuk!) A t. képviselő urak e tekintetben sajátságos theoriákat fejtettek ki. Enyedi képviselő ur például már olyan meszszire ment, hogy azt mondta, az adófejlődésnek semmi eredménye sincs, adófejlődés nem is létezik a világon, legalább a magyar világon, a magyar államháztartásban, hanem az mind adóemelés eredménye, a mivel az állami bevételek adó czímén szaporodtak. Horánszky t. képviselő ur pedig azt mondja, én helytelenül számítok, midőn azt mondom, hogy minden egyes adótételnél az illető tételnek emelését külön kell tekintetbe venni és annak eredményét ugy feltüntetni, mint valóságos adóemelést; de hogy azt, a mit az összes adók a zárszámadások szerint eredményeztek, a mi ezen emelés eredményén kivül van, azt fejlődésnek kell tekinteni. Ő ezt kétségbe vonja, ő tudniillik azt állítja, hogy növeltük magukat az adókat összesen 46 millióval. De hogy számított ismét a képviselő ur? ő nem nézi, hogy melyik évben van életbeléptetve valamely adó, hanem a legutolsó zárszámadási évet, tudniillik az 1885-ik évet, tehát annak évek hosszú során elért eredményét veszi tekintetbe. \ Ez az egyik számítása. De ezzel sem éri be. Né-
