Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-307

307. országti fiiéi j^oár 2G. 1887. S5 [ mely adókra, nevezetesen a fogyasztási adókra nézve nem a zárszámadások után indul; itt már ezt elhagyja s e helyett kikeresi a törvényjavaslatok indokolását és azt mondja: ezen indokolásban ilyen és ilyen összegre számított a kormány, ez tehát hozzá adandó az adóemeléshez, mert a kormány mindig a minimális összegeket számítja, hogy elfogadhatóvá tegye az adót. Bocsánatot kérek, midőn a javaslatokat tárgyaljuk, akkor az ellenkezőt mondják, akkor azt a vádat halljuk, hogy ez irreális számítás, hogy ebből annyi be nem foly, hogy ezt maximumnak sem fogadjuk el; mikor pedig az eredményeket veszik bírálat alá, skkor azt mondja: ez a minimum, ez igy számítható biztosan. (Igaz! ügy van! jobb felöl) Nézetem szerint sem egyik, sem másik számítás nem helyes, hanem csak egyenlő alapon lehet számítani, mert ha mindent adóemelésnek nevez, a mi 1885, végén új adó czímén előáll, akkor nem 46 milliót méltóztassék mondani, hanem méltóztassék azt állítani, hogy az 1875-től 1885-ig lefolyt idő alatt összesen 58 millióval emelkedett a nép terhe, mert az eredmény a zárszámadások szerint az összes adók czímén, a vámjövedéket is tekintetbe véve ezen összegben fejezhető ki. Ha tehát a t. képviselő ur jónak látja 58 millió helyett 46 millióról beszélni, mint emelkedésről, ez azt jelenti, hogy ő is tekintetbe veszi a trjlődés eredményét. Hiszen egyébbel is bizonyíthatom : épen most jelent meg a fővárosi statistikai kimutatás az adókról 1875, és 1885. között, az állami adó tisztán a fővárosban 2 millióval növekedett. Azért, mert az adók emelkedtek? Nem, nem azért, haneni mert szaporodott az adó objectum ós szaporodtak az adózók. Azt, ha az adózó felek száma 5ü,000-el növekedett, ezt adóemelésnek nevezni nem lehet, mert méltóztassék tekintetbe venni, hogy tehernövekedés csak ugyanazon alapon constatálba tó, de ha az alap és a tényezők szaporodtak, a melyek adót adnak, de ugyanazon százalék marad, akkor az fejlődés és nem emelés. Például, ha én 100 ezer bectoliter szesz után fizetek 11 frtot, azután gyártok 200 ezer hectolitert, akkor természetes, kétszerannyi adót fizetek, de ez nem azt jelenti, hogy ugyanazon szeszmennyiség után a szeszadó megkétszereződött, hanem, hogy a termelés emelkedett. Megbocsásson a t. ház, hogy ilyen kezdetleges dolgokkal foglalkoztatom, de kénytelen voltam ezen helyreigazítást megtenni. (Szükséges tolt! jobb]elől. Ellenmondás balfelől.) De bogy állunk adóemelés tekintetében? Ka a t.képviselő ur nem fogadja el számításomat a százalék alapján való kiszámítás tekintetében, én teszek a t. képviselő urnak egy concessiót. Vegyük tehát a tényleges eredményeket, de nem évek multán, mert akkor lehet kevesebb, lehet több. Ha például a vámjöveilék emelkedését akarjuk a mostani eredmények alapján kimutatni, akkor azt fogja mondani, hogy leszállítottuk a vámokat, mert az eredmény kedvezőtlenebb. De ha az életbeléptetés után az egész évet, melyben az adó az egész évben érvényben volt, ha ezt vesszük számítás alapjául, akkor a dolog igy áll: összesen növekedtek az adók — nagy összeget mondok, ne tessék félreérteni — a régi egyenes adók 37» millióval, az új egyenes adók 17.618,000 frttal; a fogyasztási adók czímén a régiek növekedtek 7.900,000 forinttal, az' újak 2.600,000 frttal, összesen 31.650,000 frttal. És hogy ha, miután kedvezőtlen a vámjövedék eredménye 1885 ben, tehát ez nem számítható, de ha számítja a képviselő ur az egész összeget, tudniillik a 3milliótis,akkoraz emelkedés34.654,000 frt. Tehát eltér nagyon sokban, elismerem, hanem az 58 millió többi része mégis természetes fejlődés

1 eredménye. Tehát az államháztartás fejlődésére bátran lehet hivatkozni és másfelől, constatálni lehet, hogy a t, képviselő ur tisztán az adóemelés terén még azon alapokon is, a melyeket most ajánlottam, 12 millióval, a procentualis számítás szerint pedig 18 millióval nagyította. Azt hiszem, hogy ez is elég jelentékeny. (Helyeslés jóbbfelöl.) Végül a t. képviselő urast mondj a: „Az állam nak a törzsvagyonát is fogyasztotta a kormány; fogyasztotta pedig olyanformán, hogy az ingatlan és ingó, valamint az állami követelések czímén törzsvagyonképen szereplő tárgyak közül elfogyasztott összesen 70 millió forintot." Bocsánatot kérek, a t. képviselő ur itt is nagyított — még pediglen specificáiom. Állami jószágot és ingó értéket értékesítettünk összesen — kerek számmal beszélve — 43 milliót (Ellenmondás a szélső balról) 43 milliót, a zárszámadások alapján minden lapra rámutathatok — 43 milliót, a mi tényleg befolyt és az államháztartás szükségíeteire fordíttatott. És, kérem, a mi az állami követeléseket illeti, bocsánatot kérek, itt a vitatkozás a képviselő úrral lehetetlen; miért? Mert én nem érthetem és nem tudhatom, hogy ő mit tekint törzsvagyonnak, és mit tekint nem törzsvagyonnak, hanem én mondok egy igen egyszerű módot annak a tisztázására, hogy tulaj donképen történt-e e téren a fogyasztás az állami szükségletekben igen, vagy nem. Nézzük meg az 1875-iki és nézzük meg az 1885-iki zárszámadásnak végeredményéi.. 1875-ben volt állami követelés 91 millió, vagyis kerek számban 91 millió; 1885. végén volt 395 millió. Tehát e téren most az activ követelés — ebben benne van vasúti kamatgarantia és mindentéle követelés — ezen a czímén az activ követelés összesen 303 millió 809 ezer frttal nagyobb. Éu azt hiszem, hogy ez nem tekinthető csökkentésnek és nem tekintheti) fogyasztásnak, én hozzá teszem és nem tekinthető kedvező jelenségnek, de ne méltóztassék azt mondani, hogy e czímén e -kormány 3#