Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-307

246 307. országos iiL's jmmíir 26. 1887. viselő nr azt mondta az előadóval szemben, hogy az előadó szépíti a dolgot, a mennyiben azt mondja, hogy a kormány nem felelős és midőn közbekiáltott valaki, hogy az előadó ezt nem mondta, akkor kijavította: azt mondotta, hogy nem első sorban felelős. Gróf Apponyi Albert, t. képviselő ur igénytelen személyemet szórói-szóra a következő váddal illette: (Olvassa) „Azonban a t. előadó ur a vitát bevezető beszédében épen úgy a 22 milliós túllépéseknek tárgyalása alkalmával, a tárgy mellett található mentegetődzéseknek terére lép és itten ismét találkozunk azzal az ismert, sokszor hallott érvvel, hogy nem lehet a költekezések ezen túltengéseért a kormányt okolni; ez folyamánya bizonyos általános áramlatoknak." Bocsánatot kérek, de én bevezető beszédemben szórói-szóra a következőket mondottam: „De igen természetes, hogy mindaz, a mi a kormányzat terén az általános áramlat, sőt a magyar országos viszonyokból folyó áramlat és tényezők hatása alatt történt, a kormányt nem menti fel a felelősség alól mindazon tekintetben, a mi az államház tartás körében történt, vagy nem történt". Azt hiszem tehát, nemcsak felelőssé, de első sorban felelőssé tettem a kormányt, tehát t. képviselőtársamnak vádja ellenem legalább is alaptalan. Azonban Gaal Jenő és Fenyvessy Ferencz t. képviselő urak előállottak és azt mondották, hogy a pénzügyi bizottság a hibás. De sajátságos ellentétet fejtettek ki beszedjökben, noha most egymás mellett ülnek. Mig ugyanis Gaal Jenő t. képviselő ur azt mondta, hogy a pénzügyi bizottság elég szigorúan vette a dolgot 1879 —1882-ig, de akkor a kedvező termés és viszonyok hatása alatt megzavarodott s ennek következtében sem a controllt nem gyakorolta ttgy, mint addig, sem pedig nem állította fel a követelményt az államháztartás betartása tekintetében ugy, mint azelőtt; addig Fenyvessy Ferencz t. képviselő ur nem ment ily messze. O leszármaztatta igénytelen jelentésem alapján a pénzügyi bizottság álláspontját 1879-től végig és azt olvasta ki belőle és olvadta fel a ház előtt is, hogy mi mindig hangsúlyoztuk a költségvetés betartását és a takarékosságot s csak azt veti széniünkre, hogy nem vontuk le abból a következtetést és azért a kormányt meg nem buktattuk, illetőleg bizalmunkat tőle meg nem vontuk. Ezt elismerem. Ebbe azonban belejátszanak oly politikai motívumok is, melyeket majd igénytelen előadásom xégén leszek bátor előadni; de e nyilatkozatát Fenyvessy Ferencz t. képviselő úrnak felhasználom arra, hogy kijelentsem, hogy ő speciális collegájával merő ellentétben áll. De Gaal Jenő t. képviselő úr állítása nem is alapos, mert a t. képviselő úr igénytelen jelentéseimből kiszakított ugyan egyes passusokat, de nem olvasta fel azokat, melyek azon álláspontnak felelnek meg, melyet ő hangsúlyozott. 1882-ben azt mondta a pénzügyi bizottság, hogy bizonyos szigorúan szem előtt tartandó korlátok közt kell tartani államháztartásunkat; 1883-ban biztosítékokat követelt az államháztartásunk rendezésének tekintetében és 1884-ben az 1885. évi költségvetésről szól, melyben a rendes költségvetésben felesleg volt előirányozva, azt mondta a bizottság, azonban ezt, tudniillik a mérleg fenntartását rendes költségvetésünkben csak ugy érjük el, hogy ha nem egy pillanatra és nem egy évre, hanem állandóan biztosíttatik az egyensúly a rendes kiadások és a rendes bevételek között, ezért szükségesnek tartjuk a kormány figyelmébe ajánlani, hogy a nemzettől igénybe veendő áldozatok árán a ezélt csakugyan biztosítani iparkodjék. Azt hiszem tehát, t. ház, bebizonyítottam, hogy éppen azon években, a mely évekből vett idézetekkel itt vádolták a bizottságot azzal, hogy nem tekintette a dolgokat elég elfogulatlanul, egész határozottan követelte a bizottság mindazon biztosítékokat, melyek szükségesek az államháztartásnak nemcsak megtartására, hanem egyszersmind rendezésére is. Azonban, t. ház, a dolog érdeme államháztartásunk, illetőleg pénzügyi viszonyaink helyzetében van. E tekintetben Horánszky t. képviselő ur foglalkozott a legbehatóbban a dolgokkal. Engedje meg a t. ház, hogy egy megjegyzést bocsássak előre. A t. képviselő ur, valamint Enyedi Lukács képviselő ur is, midőn számokkal állnak elő, ezt combinatiókkal teszik; sőt Enyedi Lukács képviselő ur magánjegyzetek alapján. A képviselőház előtt és a közönség előtt azonban, nézetem szerint, igy eljárni nem lehet; mert nem nyújthatván azon részletességgel, mely szükséges, számításaiknak tényezőit az ellenőrzés kezébe, azok felett vitatkozni nem lehet. Nekünk egyetlen egy alapon lehet vitatkoznunk és ez alap a zárszámadás és a zárszámadási bizottság jelentése. Midőn tehát én Horánszky képviselő ur számcsoportjait, legalább a főbbeket bírálat alá kívánom venni, oly hitelés adatok alapján indulok el, melyek közkézen forognak, melyekbe betekinthet mindenki s az első perczben meggyőződhetik arról, vájjon helyesen vannak-e csoportosítva e számok, vagy nem. Ha nem ezt tesszük, ugy a vita megszűnik. Mert én nem mehetek odáig, hogy elkérjem számításaikat és az eltérő számokat a ház előtt krétával kezemben revideáljam; azokat csak hinni lehet, vagy nem hinni. Másik megjegyzésem az, hogy az ellenzék sajátságos helyzetben volt Horánszky Nándor t képviselő ur beszédével szemben. A midőn mi a ministerek, vagy a kormány adatait, állításait elhisszük, azt vetik szemünkre, hogy bizonyos sa-