Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-307

307. országos ülés január 26. 1887. firificio dell'intellecto-t követünk el és a t. ellenzéken csak egyetlenegy képviselő akadt, a ki Horánszky Nándor t. képviselő ur számadatait felülvizsgálta és akkor is bámulatosan ellenkező eredményre jutott, Enyedi képviselő ur ugyanis mindjárt leengedett 500 milliót az államadósságból Horánszky számításaival szemben. A többi képviselő ur, ugy gróf Apponyi Albert, mint Hermán Ottó stb. mind azt mondták: ez már áll, ez már kétségbevonhatlan, ennek következtében tehát azt sem bizonyítgatni, sem bonczolgatni nem lehet. Pedig a-t. képviselő ur a számításokban, nézetem szerint, folytonosan téves alapon járt. Azonban mielőtt tovább mennék, még egy közbeszurást engedjen meg a t. képviselőház. A mérsékelt ellenzék részéről azon álláspontnak igazolására, melyet felhozni méltóztattak, hogy tudniillik most megtagadják még általánosságban is a költségvetést, egy egész theoria keletkezett EJzzel nem foglalkozom; de midőn a mi részünkről az ellenőrzés és az előrelátás hiányát szemünkre vetik, engedjék meg, hogy hivatkozzam arra a theoriára, melyet azon pártnak philosophusa, Beöthy Ákos t. képviselő' ur, jelenlegi álláspontjuk magyarázatára felhozott. Mert Beöthy Ákos képviselő ur van hivatva utólagosan ezen theoriát előadni azon párt részéről, mely igazolná azon álláspontot, melyet e párt elfoglal. Midőn Beöthy Ák os képviselő ur érezte azon sajátságos helyzetet, hogy tavaly megszavazták a költségvetést s az idén nem szavazzák meg, azt mondta: most győződtünk meg arról, hogy a jelenlegi kormány a túlkiadásokban messze megy, hogy nem tartja meg az államháztartást. Tehát ez azt teszi, hogy oly momentumok, óly tényezők merültek fel, melyekre ezen meggyőződésüket abpítják. Én ezt elfogadom, de ha ők ilyen állításokkal állanak elő, ha tehát van előttük valami íj is a nap alatt : akkor nem vethetik nekünk szemünkre azt, hogy az államháztartás keretében mi nem láthattunk előre némely dolgokat és nem jelezhettünk azokat előre. A milyen csalódásban ők voltak, úgy lehettünk az eredmények egyes részletei tekintetében mi is; annyival is inkább, mert ők még kedvezőbb csalódásnak is voltak kitéve. Horánszky Nándor képviselő ur például elismerte, bevallotta csalódását Széll Kálmán pénzügyi politikájára nézve, hogy azzal a pénzügyi politikával lehetett volna rendezni az államháztartást s ennélfogva, midőn azt mondja, bevallja, hogy midőn azt ellenezte — ez már az én következtetésem — az államháztartás rendezése tényezőinek és irányzatának ellene szegült. (Ugy van! jóbbfelol.) Ezek olyan aprólékos csalódások, a melyekből mi is magunknak legalább jogot követelhetünk arra, hogy ilyen csalódásnak a részletekre, de nem az irányzatra nézve, néha kitéve lehettünk. (Ugy van ! jobhfdől.) Azonban bátor vagyok visszatérni Horánszky képviselő urnak számításaira, illetőleg állításaira. (Halljuk!) A t. képviselő ur legelőször is azt mondja, hogy az államadósság-ok mennyire nőttek meg és e tekintetben az 1875. és 1885-ik éveket akarta volna összehasonlítani, de ettől eltérőleg 1868-tól kezdve veszi az összehasonlítást; azonban számítása sajátságos, mert midőn az 1868-iki összegeket veszi, nincs emlékezetében sem a vasúti garantia, sem pedig a közösügyi államadósság capitalisálása, hanem hagyja tigy, a mint találta 1868-ban 235 millióval és 1875-ban 614 millióval. Igen, de ha a t. képviselő ur 1885. végén már összeszámítja és tőkésíti a közo^ügyi államadósságokat és a kamatgarantiát, akkor az összehasonlítás igazságossága érdekében szükséges lett volna, hogy ezt az 1875-ik évre is megtegye. És ha így számít, akkor igen természetes, hogy a 614 milliót, illetőleg az én nézetem szerint, 623 milliónyi államadóssághoz hozzá kell számítani, az ő számítása szerint, a 626 milliónyi közösügyi államadósság tőkéjét és hozzá kell számítani a 307 milliónyi kamatgarantiát ugyanazon sokszorozás alapján, a melyen ö számította és igy jő ki az lb75. év végén 1500 milliónyi államadósság. Ha most ép úgy számíttatik 1885. év végén ugyancsak az akkori kamatgarantia tőkésítése mellett, akkor igen természetesen, kijő a másik összeg. Azonban itt egy kis rectificatióra vagyok bátor magamnak szabadságot venni. A t. képviselő ur ugyanis kiszámította, hogy az 1885. év végén 2270 millió volt az állam adóssága. És ez a 2270 millió államadósság olyan hatást tett, hogy azóta a vita minden napján emlegették e számot, még pedig — és ez s játságos — minden megkülönböztetés nélkül tüntették fel ezt az összeget, mint a jelen kormány pénzügyi politikájának eredményét. Ezt kürtölték ki a lapokban és kinyomatták vastag betűkkel. Ez vastag betűkkel nyomatva és erős hangon hirdetve, rettenetes hatású. És bocsánatot kérek, mindjárt megmondom, menynyi a bűne ebben Horánszky képviselő urnak. (Halljuk! Halljuk!) De hogy a számítás nem helyes, azt o maga is be fogja ismerni. (Halljuk!) 1875. végén volt az államadósság 1516 millió azon száiiiítás szerint rectificálva, a melyet elfogadott ő is. Az is85. év végén kell számítanunk összesen 2097 milliót és nem az ő számítása szerint, mert ő maga is elismeri, hogy az a tiszaszegedi kölcsön nem államkölcsön. Ha pedig nem állami kölcsön, akkor ezt le kell vonni. A letéteket államadósságnak tekinti, pedig e letéteket, a mikor azok letétüeg kezeltetnek és az államháztartásnak eredményeiben nem szerepelnek és annak czéljaira fel nem használhatók, államadósságoknak tekinteni nem lehet. (Ugy van! jobbfil<>l) Végül a képviselő ur a különböző tárczáknak külün köl-