Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-307

507. országos ülés január 29. IS87. 245 ben nem tartom szükségesnek, hogy e tekintetben j a ház türelmét hosszasabban igénybe vegyem. Most már azon fontosabb és nehezebb kérdésre térek át, hogy az államháztartás romlott és különösen, hogy az előirányzat és a zárszámadási eredmények közt az utóbbi években tapasztalt eltéréseknek mik az okai. (Halljuk!) E tekintetben azt hiszem, egészen elfogulatlanul azt három tényezőre vezethetni vissza. Ezzel részben az előirányzat természete áll kapcsolatban. Mert méltóztassék tekintetbe venni, hogy némely költségvetésünkben az átalány-rendszer még mindig igen jelentékeny részt vesz; maguk az intercalaris levonások igen jelentékeny összeget adnak ki, már pedig ugy az igazságszolgáltatásnál, mint más téren a helyek megüresedése, az igazságszolgáltatás és az administratio érdekében nemcsak a kormány, nemcsak egy párt, hanem minden részről állandóan kifogásoltatott és mindig sürgettetett a kormány, hogy például az igazságügyi kinevezésekkel siessen, mert az igazságszolgáltatás vallja kárát, hogy ha a helyek sokáig betöltetlenül hagyatnak. Vagy a közoktatás terén mindazon túlkiadások, melyek előfordultak — a költségvetési jog ellenére, hibásan — e házban nemcsak keményebb kritikát nem provocáltak, de a zárszámadások tárgyalása alkalmával ezek voltak azon tételek, melyek rendszerint a legegyhangúbb elfogadásban részesültek. A másik csoportja a tényezőknek, a melyek befolyással voltak arra, hogy az előirányzattal szemlén túlkiadások mutatkozzanak, az üzemekben rejlik. A vasművek, a vasutak, részben pedig a ménesgazdaságok oly tényezők, a melyek mégha a legszigorúbb szemmel kísérjük is az előirányzatot, a viszonyoknak mindenféle változásait és esélyeit azokkal szemben teljesen kiszámítani és ennek következtében a költségvetést teljesen biztos alapra helyezni ezeknél nem lehet. Elismerem, hogy a múlt években e czímeken előfordult túlkiadások szükségessé tették, hogy az előirányzatot lényegesen megváltoztassuk, de azt hiszem, hogy e tekintetben az 1887-iki előirányzat a követelményeknek megfelel, a mint hogy az semmiféle részről kifogásolva nem is volt. Végre maga a vámjövedék visszaesése is jelentékeny befolyással volt. Mert méltóztassanak megnézni az 1883. és 84-iki zárszámadási eredményeket s méltóztassanak azokat az előirányzattal összehasonlítani : kedvezőknek fogják azokat látni. Miért? Mert a vámjövedékek eredménye kedvező volt. De mihelyt visszaesés fordult elő a vámjövedékekben, 1885-len, igen természetes dolog, hogy a hiány nagy mértékben mutatkozott és a hiánynyal kapcsolatosan túlkiadások, illetőleg póthitelek fordultak elő. Azonban maguknak a túlkiadásoknak nemcsak okaival, de mértékével és természetével te meg kell ismerkednünk és e tekintetben Enyedi Lukács igen t. képviselő ur foglalkozott a számokkal. (Halljuk/) Enyedi t. képviselő ur, tudniillik az 1879-ik évet vévén fel, kiszámította azt, hogy e kormány a költségvetést annyira nem tartja tiszteletben, hogy az 1879-iki évtől, 1885. végéig 108 millióra megy az atúlkiadás, amely előfordul. Bocsánatot kérek. A t. képviselő ur azt mondta, hogy e számot a számszék összeállításai nyomán számította ki. Téved. A t. képviselő ur a száraszék összeállításainak csak egyik részét fogadta el és nem mind a kettőt. Ha elfogadja a t. képviselő ur — és én elfogadom — azon számítását a számszékuek, a hol a mérlegből kidobja mindazt, a mi oda nem tartozik, akkor méltóztassék tekintetbe venni mindazt a kiadást, a mely nem ugyan a költségvetésitörvénynyel kapcsolatosan, de az év folyamán előzetesen vagy póthitelképen, de a törvényhozás által megszavazva lettek, a mint ezt a számszék a különböző törvények idézése mellett összeállítja. (Ugy von! jobbfelöl.) És hogy ha ez alapból indul ki, egészen más eredmény jön ki, mint azt mindjárt bátor leszek bemutatni. (Halljuk!) De a t. képviselő ur egy igen ártatlan fogáshoz is nyúlt. Midőn azt a bűnlajstroraot elsorolta az 1879. évtől kedve, egyszerre csak azt mondta: „s a többi s a többi". Én azt gondoltam, nem akarja a házat nagy számokkal untatni, de mikor ránéztem a kimutatásokra, akkor láttam, hogy azon éveknél mondta: „s a többi", a mely években a zárszámadási eredmény kedvezőbb, mint az előirányzat. 1882-ben ugyanis — a számszék összeállítása szerint — előirányozva volt 55.800,000 forint, a zárszámadási eredmény volt 46.300,000 forint, 1883-ban volt az előirányzat 45 millió, az eredmény volt 39 millió. Hogy pedig a túlkiadások egész összege a t. ház előtt legyen,a számszék összeállítása szerint, bátor vagyok jelenteni, ielentékeny összeg ugyan, de épenséggel egynegyed része annak, a mit a t. képviselő ur mondott, ho^ry 27.064,000 forint az a túlkiadás, a mi összesen előfordult 1879. óta 1885. végéig. Ennyi a túlkiadás és e szerint lehet megítélni ugy helyzezetünket, mint azt a kezelést, a melyet a kormány az államháztartásban tanúsított; de egyszersmind hozzá kell tennünk azt, hogy maga megtette mindazokat az intézkedéseket, a melyek a múlt évek tapasztalatai alapján szükségesek arra, hogy a jövőre ily túlkiadások elő ne forduljanak, minthogy az 1887-iki előirányzat a bírálat alapján csakugyan olyannak találtatott, a mely megfelel azon követelménynek, a mely e tekintetben méltán és minden oldalról hangoztattatott. Azt mondták azonban t. ház, hogy hibás a kormány és hibás a pénzügyi bizottság, hogy a dolgok idejutottak. Gróf Apponyi Albert t. kép-