Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-307
i44 307. orstógos ülés jannár 26. 1887. nem ismerteti meg vele azon szánandó nyomorúságos helyzetet, melyben a nemzet sínylik; sőt, t. ház, tévútra vezetve tartja ő Felségét annak eltitkolásával, hogy mik e nemzetnek legforróbb óhajtásai, vágyai. Hogy Tisza Kálmán ministerelnök nr mai napig sem váltotta he a nemzet szine előtt tett igéretét, <nnek oka vagy az, mert nem bir képességgel ígérete teljesítésére, adott szava beváltására, vagy hiányzik nála az önzéstelen hazafiság. Egyik esetben sem méltó arra, hogy a ministeri székben üljön. Azért menjen, pusztuljon a ministeri székből! (Zajos derültség.) Adjon helyet oly férfiaknak, kik Austria-Bécs érdekeiért nem áldozzák fel a nemzet önállóságát, függetlenségét és nem tűrik el azt, hogy idegen érdekekért a nemzet nyakába 2,274 millió teher rakassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) En, t. ház, oly czélok kivitelére, melyek hazám, nemzetem érdekeivel tökéletesen ellentétesek s oly ember rendelkezése alá, ki iránt bizalommal nem viseltethetem, mert politikai hilehagyott, semmiféle költségvetést meg nem szavazok. Ha becsteleneknek, piszkosaknak tartjuk azokat az embereket (Mozgás jobbfelől. Elnök csengd.) Mi tetszik ? (Derültség !) Elnöki Tessék a képviselő urnak jobban megválogatni kifejezéseit. (Helyeslés jobbfelől.) Csanády Sándor: Ha becsteleneknek, piszkosaknak tartjuk azon egyéniségeket, a kik egyeseknek tett ígéreteiket be nem váltják, kérdem én: nem pálezát kell-e törnünk azon egyéniségek felett, kik egy nemzet szine előtt tett Ígéreteiknek eleget nem tesznek, (Vgy van! a szélső haloldalov) kik önmagukat megtagadják, (Igaz! Vgy van! a szélső baloldalon) meghazudtolják? (Helyeslés a s első baloldalon.) Én, t. képviselőház, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját, továbhá Belfy Ignácz, Horánszky Nándor és báró Andreánszky Gábor képviselő unikat, mint a kiknek határozati javaslatait 10 képviselő aláirta. Az első szó a bizottság -előadóját illeti. (Halljuk!) Hegedüs Sándor előadó: T. képviselőház! (Hulljuk! Halljuk!) A hosszas költségvetési vita, mely az imént lezajlott, felkarolta nemcsak az 1887. évi állami költségvetést, nemcsak pénzügyi helyzetünket általában, hanem több oly kérdést is, melyekkel mint előadó nem foglalkozhatom. Azonban méltóztassék megengedni, hogy midőn iparkodni fogok arra, hogy előadói kötelességemnek lehető rövidséggel megfeleljek, egyúttal szabadságot vegyek magamnak egyéni nézeteimnek és impressióimnak is lehető röviden ki* fejezést adni. (Halliuk!) Magával a költségvetéssel nagyon kevesen és nagyon keveset foglalkoztak. Az 1887. évi előirányzatnak mérlegében mutatkozó hiányra nézve körülbelől egyetértés van a házban; eltekintve attól a csekély számítási különbségtől,, hogy az ellenzék részéről a hiányt mindenképen kikerekíteni iparkodtak és nemcsak az előirányzat végén levő 22 milliót, nemcsak a törlesztésre szükséges 12 milliót, de egyszersmind az államjószágok eladásából előirányzott fedezetet is a hiányhoz számították, sőt miután ezen összegek együttvéve csak 39 milliót tettek, jól esett lelkűknek, hogy azokat kerek számban 40 millióra kikerekítsék. Csak Helfy Ignácz t. képviselő ur ment még ennél is tovább és az 1886dk év terhére elszámolt kiállítási költséget is az 1887-iki költségvetés terhére vitte át és azzal ennek mérlegét rontotta, viszont pedig a pénztári készletek kiegészítésére szükséges összeget is az 1887-ikév hiányához számítván, 60 millió hiányt hozott ki. A mely összeggel azonban a ház ellenzéki oldaláról sem igen foglalkoztak, ennélfogva annak tüzetes bírálásába én sem bocsátkozom. Egyetértés van a ház minden tagja között arra nézve, hogy sz államháztartásnak nemcsak mérlege, hanem egész pénzügyi helyzetünk romlott. És ennek felderítésében, a péndigyi bizottság őszinteségét kétségbe vonni, azt hiszem, nem lehet. Magának a költségvetés realitásának tekintetében alig egy két szó volt felhozva, alig egykét kétely lön kifejezve és igénytelen nézetem szerint, a bírálatot azok sem állhatják meg. Mert ha Horánszky és Gaal t. képviselő urak azt bírálták, hogy a vasmtíveknél a zárszámadás tanúsága szerint a bevétel rendesen az előirányzaton alul marad 1 millió—1 millió 200 ezer forinttal. Akkor méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a kiadások épen ezért 1.038,000 forinttal lettek leszállítva s a bevételeket a pénzügyi bizottság 83,000 forinttal szintén leszállítván, ezáltal körülbelől ugyanazon összegnek felelt meg, mely összeget ők kifogásolták. Vagy pedig midőn Horánszky képviselő ur felhozza, hogy az újonnan kähocsátandó czímletek kamatszükséglete 1.200,000 forint lesz, ezáltal ismét tévedésbe esett, mert az egész évi terhet vette fel, holott ugy a törlesztési kölcsönnek, mint a hiány fedezésére szükséges összegnek kamata ugy, a mint contemplálva van, nem az egész évet terheli, hanem csak a kihocsátás arányában és ugy, azt hiszem, a felvett fedezetet egészen reálisnak lehet tekinteni. Más érdemlegesebb kifogás realitás szempontjától nem is lett felhozva, ennek következte-