Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-298

18 208. orsitägos ülés Jannír 15, 1187. mäny, mint bátor voltam a jelentésben is jelezni, részben némely szolgálati ágaknak egyesítése, részben némely mellékvasutaknak csoportosítása, részben pedig némely államadóssági kötvények conversiója utján oly megtakarításokat vél esz közölni, a melyek megkönnyebbítik mérlegünket annyim, hogy az újabb kiadásoknak fedezése és a keretek betartása is lehetséges lesz. Mielőtt tovább mennék, bátor leszek áttérni a másodikra, a bevételek előirányzatának vizs­gálatára. A be vételek tekintetében csakis három nagyobb tételnél kellett az eddigi eredményeknél kisebb fedezetet felvenni azon tapasztalatok alapján, a melyeket a zárszámadások nyújtanak. Az egyik nem szorosan ezen keretbe tartozik, a közösügyekkel áll összeköttetésben: a vám­bevételt volt szerencsém említeni, hogy ezzel függ össze a közösügyi kiadások növekedése. A másik kettő : az egyik az államvasutaknál, a másik pedig a szeszadónál fordul elő; ezek együtt véve kerek számmal másfél milliónyi apasztást tettek a fedezetben szükségessé azon helyzetre való tekintetből, a melyben ezen ipar-, illetőleg forgalmi ág a jelenlegi nehéz viszonyokban van. De azt kijelenthetem — és ez bizonyára e mindenesetre nehéz helyzetben és költségveté­sünknek ezen sok tekintetben árnyoldalai mellett kiemelkedő fényoldalát képezi •—miszerint szorosan a zárszámadásokhoz tartva, sőt jóval azon alul maradva, némely tételeknél a bevételeknél meg­tarthattuk az előirányzatokat, sőt sok tekintetben fokozva volt és ez oly biztosíték, a melyet a mennyire meg kell becsülni, ép ugy figyelembe kell venni államháztartásunk rendezésénél, mert ez mutatja azt, hogy fedezetünk tekintetében a tényleges eredmények az előirányzatoknak a múlt években is megfeleltek és most, miután némileg leszállítva is vannak, azt hiszem, hogy az 1887-iki előirányzatban is megfelelni fognak. Azonban harmadszor constatálni kell azt, hogy mindezek daczára a mérleg romlott; romlott annyiban, a mennyiben a rendes költségvetés mérlege 4 millió kétszázezer és az egész költség­vetés mérlege 22 millió deficitet mutat fel; ille­tőleg, hogyha azon összeget veszszük tekintetbe, a melyet kölcsön utján kell beszerezni az 1887-ik évi előirányzat szükségleteinek fedezésére, akkor az kerek számban beszélve, 34 millióra megy. Ez összehasonlítva a megelőző évnek előirány­zati mérlegével, 8 milliónyi romlását j elén ti a mérlegnek és ha tekintetbe veszszük azt, hogy az 1877—1878-iki eredmény, eltekintve az idő­közben történt bevételi fokozásoktól és fejlő­désektől, körülbelül 8 millióval kedvezőbb volt, mint a jelenlegi előirányzat mérlege, láthatjuk, miszerint határozottan visszaesés van pénzügyeink rendezésében és államháztartásunk mérlege rom­lott. Igen természetes tehát, hogy a legnehezebb és legfontosabb feladat e téren magának e mér­legnek a kérdése, illetőleg a fedezet, mely ezzel összefüggésben áll. Államháztartásunk fedezésére szolgáló bevételeinknek fejlődése a rossz viszonyok daczára a nemzetnek hálával elismerendő erő­feszítése mellett és tagadhatatlanul azon fejlődés következtében, mely épen részben nagyobb be­fektetéseink, forgalmi eszközeink és más téren való közgazdasági, valamint culturalis tényezőink fejlesztésével okvetlen összefüggésben áll, mondom, ezen tényezők közbejöttével, örvendetesen emel­kedett. Az utóbbi 12 év alatt, ha egyenlő alapokon számítunk, körülbelül 108—110 millióval emel­kedtek bevételeink. Ezekből természetesen igen jelentékeny ösz­szeget vesznek igénybe maguk az üzemek és a vasutaknak brufto-bevételei, melyek megfelelő ki­adásokkal összefüggésben állanak. Igen termé­szetes dolog tehát, hogy ezek az államháztartás fedezésére, mint ilyenek, fel nem használhatók, hanem csak azon tiszta eredmény, melyet az üzemek nyújtanak. De maguk az adó eredményei is eléggé ked­vezőknek mondhatók, mert ezek 12 év alatt az egyenes n dóknál 25 millióval, a fogyasztási adónál 14 millióval emelkedtek. (Felkiáltások a szäsö bal­oldalon: A sróf!)Majd erről is szólok. E két ágnál a 39 milliónyi jövedelem-emelkedés részben, tudni­illik 28 millió erejéig, maguknak a tételeknek emelkedése következtében keletkezett, de a többi része a fejlődés természetes eredménye. (Mozgás balfelöl.) Ez mindenesetre egy igen figyelemreméltó tényező, melyet túlbecsülni nem szabad, de a melyre — Ismétlem — figyelemmel kell lenni. Maguk az üzemek, tudniillik a vasút és dohány együttvéve a 12 év eredményéhez képest kerek­számban nettó 20 millióval emelkedtek. Ez szintén nem mondható az adóemelés, vagy nem tudom miféle kényszervégrehajtás eredményének; hanem az egyszerűen és határozottan a fejlődésnek eredménye. De nemcsak e tekintetben érdemel figyelmet a bevételeknek fejlődése; figyelmet érdemel — és ez, noha nem actualís jelentőségű, de roppant fontossággal bir, igénytelen nézetem szerint, az államháztartás jövő fejlődésére és annak irányára nézve — mondom, figyelmet érdemel azon arányok­nak változása, a mely bevételeink különböző ágai és különösen az adók között az államháztartás fedezése tekintetében előállott. Mig ugyanis 1880-ban, midőn már mindazon adók emelése keresztül vitetett, a melyekkel időközben találkoz­tunk, az egyenes adók egész összege a rendes bevételekből 34"25°/<>-nyi fedezetet nyújtottak, addig például 1884-ben már csak 3iWi 00 °/o-ot tettek és jelenleg 30%-ot tesznek, nem azért, mintha az egyenes adók csökkentek volna, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom