Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-298

V 298. országos il egyenes adók emelkedtek, hanem azért, mert az államháztartási fedezetnek többi tényezői kedvezőbben fejlődtek és igy az arányosítás, az újabb terheknek áthárítása bizonyos mértékben igazságosabb lett. Így például a fogyasztási adókat vévén egyedül tekintetbe, azok 1880-ban 5'99%-át tették az összes bevételeknek. 1884-ben már 7'25%-át, tehát nagyobb arányban szolgáltattak fedezetet az államháztartás szükségletére, mint azelőtt. Magának az államvasutaknak tiszta jövedelme, mely 1880-ban az államháztartás terheinek 7"92%-át viselte, 1884-ben már 10*84°/

0-ot nyújtott annak fedezésére. Én ebben oly jelenségeket látok, a melyek nemcsak tanulságosak és megnyugtatók, hanem irányadók is. Mert az tagadhatatlan, hogy az államháztartásunknak terheit a közvélemény azért tartja nagyon súlyosaknak és talán azért becsüli túl is, mert az egyenes adóknak közvetlen terhét az ország lakossága sokkal nagyobb mértékben viseli, mint azt összehasonlítva, például más országokban viselik. Ha tehát megtaláljuk az eszközöket és az irányt arra nézve, hogy ezen arányosítás a különböző bevételi ágak közt mily módon létesittessék és tétessék igazságossá, ugy államháztartásunkat nemcsak szélesebbre és igazságosabb alapra fektettük, hanem egyszersmind felvilágosítottuk és megnyugtattuk e tekintetben a közvéleményt. t)e ha a fogyasztási adókban és más közvetett jövedelmekben ez a fejlődés mutatkozik, ezt igénytelen nézetem szerint sem elégségesnek, sem pedig olyannak nem tekinthetem, mint a hol már meg kellene állani. A pénzügyi bizottságban felmerült, a kormányhoz is intézett az a kérdés, hogy tekintve az államháztartási hiánynakoly növekedését, amelylyel az előirányzatban találkozunk, miféle fedezetet kell találni s illetőleg miféle pénzügyi politikái kell követni ? Aki a viszonyokat ismeri, nemcsak ami speciális viszonyainkat, hanem a nemzetközi verseny feltételeit, az igazat fog adni a pénzügyi bizottságnak s illetőleg a kormány t. elnökének, a ki kijelentette, hogy Magyarországon most az egyenes adók emelésére gondolni nem lehet. (Felkiáltások a szélső baloldalon! Egyelőre!) Az, hogy meddig nem lehet gondolni, függ a viszonyoktól, a törvényhozástól és a kormánytól. (Felkiáltások a szélső baloldalon: A választásoktól!) Én a t. képviselő uraknak azon jogát, hogy ugy magyarázzák a dolgot, nem vonom kétségbe, de méltóztassanak nekem is megengedni,, hogy én ezt igy magyarázzam. Tehát az egyenes adók emelésétől el kell tekintenünk. Azonban tagadhatatlan, hogy a közvetett források és különösen a fogyasztási adók terén további fejlesztésre és a fejlődésre van lehetőség és azt hiszem, hogy ez a fejlődés — méltóztassalés január 15. 1887 jg nak megengedni — nemcsak az adótételek emelésétől várható, hanem az ellenőrzésnek és kezelésnek biztosabbá tétele nagyon lényeges befolyással lehet arríi. Csak két példát hozok fel minden okoskodás helyett. (Bálijuk! Halljuk! jobbfélől.) A dohányjövedék bruttó-eredménye Magyarországon az 1876-tól 1884-ig terjedő 9 év átlaga szerint évenkint 34.400,000 forint, Austriában 64.400,000 forint. Ez az eredmény nemcsak a népesség s esetleg a fogyasztási képesség különbözőségével áll összefüggésben, hanem még más körülményekkel is. Mi sokkal nagyobb mértékben vagyunk termelők, mint Austria, noha a fogyasztásban szintén igen jelentékeny mérvben részesülünk. Megvagyok győződve tehát arról, hogy e két számban oly tanulság rejlik a szervezés, kezelés és ellenőrzés egyszerűbbé, biztosabbá tétele tekintetében, mely tanulságnak levonása nem reám tartozik, de felemlítése kötelességem volt. Vagy hogy ne menjünk át máshova, vegyük csak a fogyasztási adóe^edményeket az ország különböző vidékein. Méltóztatnak tudni, hogy vannakzárt városok Magyarországon, ezek Budapest és Pozsony, a többi nyiít helyek. Nagyon jól tudom, hogy az adótételek különbözők, de méltóztassanak az eredményeknek egymástól való óriási különbözését figyelembe venni, hogy mindenekelőtt a fejlődésről szóljak, ez örvendetes módon emelkedőben van. 1874. óta 1884-ig a fogyasztás összes eredménye Magyarországon fejenként 85 krról emelkedett 1 forint 78 krajcüárr.t. Nem is reflectálva a külföldre, hol az eredmény 10-szer akkora, hanem tekintsünk Austriára, hol kétszer akkora eredményt látunk, azt hiszem, hogy ebben is rejlik tanulság, hogy mily mérvben van a fogyasztási adó fejlődése elhanyagolva; de vegyük a különbséget Budapest és a vidék közt, Budapesten az eredmény fejenként az 1884-iki kimutatások szerint 10 forint 45 krajczár, Pozsonyban 3 forint 20 krajczár, a vidéki városokban pedig csak 1 forint 06 kr. Nagyon jól tudom, t. ház, hogy részben a városi polgárság fogyasztási képessége I és részben az adótételek különböző volta befolyás' sal van erre; de hogy Budapesten is 10-szer, j Pozsonyban 3-szor akkora legyen a fogyasztás | fejenként, mint az ország többi részében, hol | szintén igen jelentékeny városok vannak, ezt ugy| hiszem, természetesnek és arányosnak találni senki i sem fogja. (ügy van! jobbfélől.) Ezeket egyébiránt azon irány megjelölésére voltam bátor felhozni, melyben lehet keresni a | jövedelmi forrásoknak emelését nemcsak a tételek ] további fokozásában, hanem a jelen tételek ter1 mészetes fejlesztésében is. Hogy ez mily kormányzási és törvényhozási | intézkedésekkel áll összeköttetésben, az nem rám i és nem e helyre tartozik. De azt hiszem, hogyha 3*