Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-306

305. országos ülés január 25. 1887. gQg tésében, hogy minden osztály, minden felekezet meghozta a maga adóját erre a nagy nemzeti czélra, csak a zsidóság maradt el, a csángók betelepítésénél mindenki megtette a magáét, csak a zsidóság tartózkodott tőle. Megteszi minden felekezet, minden nemzetiség a haza iránti kötelességeit a közművelődés terén, csak a zsidóság nem vállal el terheket azon egyszerű oknál fogva, mint Wahrmann képviselő ur a hitközség tanácsában mondotta: elvbői nem lehet gymnasiumokat építeni, pénz is kell ahhoz! (Derültség a bal- és szélsőbal némely padjain.) Pulszky Ferencz képviselő ur azonban azt mondotta: mit tartozik ez a költségvetéshez ? Közvetve, sőt közvetlenül is egészen hozzá tartozik. Egy az, hogy a kölcsönt a t. kormány zsidóktól kapja (Tetszés a bal-és szélsőből némely padjain) és a mint Oroszországnál és Romániánál látjuk, a zsidóság szeret némely speciális föltételeket is kötni magának: emancipatiót meg effélét, tehát épen zsidó czélokat; más az, hogy egészen máskép nézne ki Magyarország költségvetése is, ha a zsidóság is a terhekből elvállalná azt a részt, a mely őt megilleti; ha például közel 10 ezer gymnasiumi tanulója lévén, fentartana 10—20 gymnasiumot, azzal meglehetősen könnyítene a költségvetési tárczán. (Igaz! Ugyvan! a balés szélsőbal némely padjain ) Még egy megjegyzést legyen szabad tennem és ezzel bezárom felszólalásomat. (Ralijuk!) Nagy megütközéssel és ellenmondással fogadta a háznak ezen oldala, a függetlenségi és 48-as párt Vadnay Andor t. barátomnak azon kifejezését, hogy a nép kezdi már unni a jelszavak hangoztatását azoktól, a kik bajai iránt nem mutatnak kellő érzéket. Engem igen meglep az, hogy a t. párttagjait ez meglepte; mert hiszen Vadnay t. barátomnak ez a nyilatkozata nem azt jelenti, hogy most már ez a párt a függetlenség helyett vegye fel az antisemitismust, hanem azt, hogy a függetlenség mellett tűzze ki az antisemitismust is. A kettő nagyon szépen megfér, sőt egyik a másik nélkül lényegileg nem lehet el, mert hiába hangoztatjuk mi a függetlenséget Bécstől, mikor idebenn szolgái vagyunk a zsidónak (Helyeslés a bal- és szélsőbal némely padjain) és itt hivatkozhatom példának okáért a nagy magyarnak, Széchenyi Istvánnak szavaira, a ki azt mondt a: „a nemzetnek gazdagnak kell lenni, ha szabad és független akar lenni, mint a teli zsákot nem oly könnyen hányják vetik, de ha üres, a gyermek is tovább rúgja", a nemzetnek vagyonra, erőre, gazdaságra kell törekedni, akkor szabadságát meg tudja védeni, különben tönkre megy és hiába jön alkalom a függetlenség kivívására, gyengék, elsorvadtak leszünk." Különben is mi ezen oldalon az antisemita elvet nem tekintjük mindenkorra legfőbb ezélnak, KÉPVH.NAPLÓ. 1884—87. XIV.rÖTBT. j hogy minden mást félre kell tenni és egyedül azt hangoztatni, hanem tekintjük olyan elvnek, melynek megvalósítására az ellenzéknek addig is kell törekedni, mig a függetlenség kivívására a kellő pillanat elérkezik, tehát időközben tegyük meg, a mit tehetünk, ne várjuk azt, mig a függetlenséget érvényesíthetjük. Különben az a nyilatkozat nem egy új jelszó volt, hanem egy régi tapasztalat constatálása. Hát elfeledték a t. képviselő urak az utolsó választásoknál történteket, elfeledték, hogy a pártnak és a háznak legjobb tagjai elbuktak a választásnál épen az antisemitákkal szemben, elfeledték, hogy akkor az Egyetértés azt irta vezeklő vezérczikkében: „A függetlenségi pártot feldúlták a skandalumok és a belviszály; a nép megunta a sok hasztalan beszédet, melynek a vége mindig adóemelés; megunta a várakozást egy jobb kor után, nem lát eredményt." És esdekelve rimánkodott kegyelemért, igy kezdvén a czikket: „Szűnj meg haragodban, oh felséges nép." Mi azt akarjuk, hogy a t. ház végre eredményt mutasson fel ott, a hol eredményt lehet felmutatni a belügyekben, a gazdasági, társadalmi és culturalis intézményekben. Azon czikknek czíme akkor az volt: „Dies irae." A dies irae, a dies illa, megint közeleg minden pártra, mert a nép eredményt akar már látni és azt fogja mondani, hogy a ki nincs velem, ellenem van az. (Helyeslés a bal- és szélsőbal némely padjain.) Hallottam egy igen népszerű hasonlatot, a mely, bár kissé triviális, nagyon jól magyarázza köztünk és a függetlenségi párt közti viszonyokat. Mi épen oly igaz hivei vagyunk a függetlenségnek, mint önök, szeretjük. (Felkiáltásolt a szélső baloldalon: Nem csak függetlenségi antisemiták vannak!) Igaz, hát külön párti antisemiták vannak : függetlenségi antisemiták és mérsékelt ellenzéki antisemiták. Én mint függetlenségi antisemita mondom, hogy oly híve vagyok Magyarország függetlenségének, mint bárki, szeretem Magyarország szabadságát, függetlenségét, mint akárki e párton. (Helyeslés a bal- és szélső baloldal némely padjain.) A népies hasonlat igy van: Függetlenségi párti ellen léptem föl, mint független antisemita, két választó polgár vitatkozott, hogy mi köztük a különbség, azt mondta: „no atyafi, mindkettő túrós csuszát tálal, csakhogy az antisemiták hozzá adják a töpörtyűt is." Csak olyan ételt tálalunk a nép elé, ugyan oly elvet hirdetünk mint önök, csakhogy hozzá adunk még valamit, a mi hozzá tartozik. Hát, t. ház, a betegre tökéletesen mindegy, ha aleopathice vagy homoeopathiee gyógyítják meg, csak meggyógyítsák. Ne vitatkozzunk, hogy melyik volt azon elvek hangoztatásában követ-