Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-306

226 306. országos ülés január 25. 1S87. kezelesebb. bátrabb, nyíltabb, őszintébb, a miket Irányi t. képviselő ur tegnap felhozott, ámbár, a mint értesítve vagyok, ugyanazon elveket az antisemiták hangoztatták először és csak azután jött egy része a t. pártnak hozzá. En részemről örömmel veszem tudomásul Irányi t. képviselő ur tegnapi nyilatkozatát; mert azt látom, hogy körülbelül egy nézeten vagyunk vele, csakhogy e kérdésekben mi állunk elől, mint vezetők és ok csak szükségből alkalmikig csatlakoznak hozzánk, elclíogadva azon jelszavakat, melyekről tudják, hogy odakünn jó hangzásuak. (Ugy van! a bal- és 8:éisöba! némely padjain.) Azt mondta az igen t. képviselő ur, kinek 1 eszedét én igazi élvezettel és igazi gyönyörrel hallgattam —• szép leszed volt, lelkes beszéd volt — azt mondotta, hogy a zászlót mocsoktalanul meg fogja őrizni. A készednek egy nagy hibája volt, minden tiszíc'etcm mellett legyen szabad ezt mepj^yeznem : a pracmissa nem jó volt felállítva. Nem igy áll az aliernativa, t. képviselőház, hogy vagy függetlenség, vagy antisemitismus, mert akkor kellene csak igy választani, hogy eldobjuk vagy 1 cmoeskoljuk azt a függetlenségi zászlót és tartsuk tennen ; z antisemitismus lobogóját, hanem ugy, hogy a függetlenség lol ogójára méltóztassék •oda írni azt is, a mi az igazi jogokat biztosítja a nép számára: az aníisemita elvet. És még egy •nagy különbség van közöttünk. A t. képviselő ur azzal végzi beszédét, hogy a zászlót bemocskolni nem engedi. Becses előttünk is az a zászló, de van annál egy sokkal becsesebb, sokkal szebb: a nemzet élete. Szép, nemes hiúság, ha a katona ragaszkodik ahhoz a zászlóhoz, szép, a legszebb, ÍX legnemesebb érzelmekből származhat az igen t. képviselő urnái az a merev, rideg ragaszkodás.az egyszer kimondott elvekhez, a melyeket nem • enged alkalmazni a körülményekhez, de hiúság; pedig a politika az exigentiák tudománya. Ha a tapasztalat bebizonyítja, hogy a zsidók föltétlen emancipatiója ártott, inkább az egyenlőség elvét áldozom fel, mint a magyar nemzetet, az elvek maradjanak az ég csillagainak a magaslatán, a mely íelé törekedjünk, de időközben tartsunk magunk elébe lámpát is, a mely bennünket vezessen. {Derültség és mozgás a szélső baloldalon; hely slés a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Még csak azt volnék bátor mellékesen kérdezni: honnan van az, ha a pártnak igen t. vezére a többieknek helyeslése mellett tegnap azokat az elveket hangoztatta, a melyeket mi szoktunk hangoztatni, honnan van az, hogy a pártnak a tagjai ugyanezen eszméket nem szokták itten hangoztatni, honnan van az, hogy ha mi beszélünk, ugy alig-alig merik helyeslő szavakkal kisérni nyilatkozatainkat. (Mozgás a szélső balon. IlJyeslés a lal és szélsőbal egyes padjain.) Részünkről, ha a választás igy van felállítva, maradunk a mellett, hogy a magunk szeme előtt mi is híven tartjuk a függetlenségnek lobogóját, mi sem akarjuk bemocskolni, hanem időközben, mig a függetlenség kivívására az alkalom elérkezik, törekszünk a népnek jelen baján is segíteni. Elfogadom azért Andreánszky barátom határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal egyes padjain.) Eitner Sándor : T. ház! (Nagy zaj ! Bálijuk !) Az előttünk fekvő költségvetés minden oldalról annyira megvitattatott, hogy ahhoz alig fér már szó, a nélkül, hogy ismétlésekbe ne bocsájtkoznánk. Keni is szándékozom azon milliókra és százmilliókra, melyek már annyiszor fel lettek említve, vissza térni, csupán a jövőre nézve kívánom egy pár szóval nézetemet elmondani. (Halljuk!) A jelenlegi költségvetést általában a t. ház tagjai majdnem mind még a legeorrectebb költségvetésnek találják azokhoz képest, melyek ezelőtt beadattak és mégis 22, vagy talán jobban mondva 30 millió deficittel állunk szemben. A főkérdés az, hogy mi úton-módon lehetne e költségtöbblet számítást kiegyenlíteni ?(Nagy zaj! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek t. képviselő urak, mert különben kénytelen leszek a t. képviselő urakat megszólítani. (Helyeslés joblfelől.) Eitner Sándor: A t. előadó ur beszédében elmondta, hogy indirect adók emeléséről, adók forrásának kibővítésével, fogyasztási adók bővebb kiaknázásával lehetne ezen segíteni, mellékesen lett azonban csak az mondva, hogy a takarékosság útján miként lesz segítve, vagyis az nem lett kiemelve, mely irányba történik a takarékosság. Engem ez annyiban nem elégít ki, mennyiben mégis szeretnék egy irányt tudni, a melyben az a megtakarítás lesz. Én nem féltem azt a nemzetet, a mely 300 millió adófizetésre képes, hogy egy 107<>-os adóemelést ki ne bírjon, (Mozgás balfél<l) de feleslegesnek tartom azt akkor, a mikor megtakarításnak is helye van. Én igenis tudom azt, ha pénzügyeink rendezéséről van szó, ha többet nem, de 5%-át azon 300 milliónak reá lehet róni a nemzetre és hogy ha ezt egy nemzetre reá lehet róni, akkor igenis azt lehet mondani, hogy egy oly nemzet, a mely 300 milliót fizet, az ezen összegnek 5°/o-át takarékosság útján is meg lehet menteni és ezen úton várnám, hogy e többlet kiegyenlítve lenne. Én, t. ház, az állami költségvetést szintén komolynak tartom, de nem tartom azért oly komolynak, hogy azon segíteni ne lehetne, hogy ha a kormány azt komolyan és vasakarattal rendezni akarja. A jelenlegi pénzügyi viszonyokat igen összehasonlítva látom egy oly család viszonyaival, mely a túlköltekezés terére lépett, de onnét igenis visszatérni akar és arra a térre lép, a hol a takarékosságot elérni lehet. Igy állunk ma, t. ház. Ha takarékosak akarunk