Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-306

306, országos ülés január 25. 1887 2i9 oly terhet meg ne szavazzon semmiféle felsőbbségnek kívánalmára, a mely teheremelés a nemzet akármely rétegének anyagi és szellemi jólétével ellenkeznék. (Helyeslés szélső balfelől.) T. ház! A többség, határozottan mondhatom, hogy a terhek arányosságára egyáltalában semmi gonddal nincs. Minden törvénynél, mint a példabeszéd mondja: „Végén csordul az ostor!" azaz mindig a gyengébbnek, a szegényebb embernek, a köznépnek hátán csordul, pattan az. Példával nem illustrálok, mert nem akarok ismétlésbe esni. Egy évvel ezelőtt felhoztam elég példát mind a föld, mind a más adók nemeinél. De röviden megemlítem, (HaVjúk! Halljuk!) miszerint még a tekintetben sincs érzéke a t. többségnek, hogy minden adóalapot megadóztasson, még pedig lehetőleg arányosan. Adóalapját képezi a földnek, munkának, tőkének tiszta jövedelme. Semmiféle jó, nemes és szép munkát, melynek valami anyagi eredménye van, megadóztatás nélkül nem hagynak. De még egy talpalattnyi földrészlet sem marad teher nélkül, addig a nagy tőkével való üzérkedés adómentes. Amidőnlstóczy t. képviselőtársam benyújtotta a börzespeculátio megadóztatását illető törvényjavaslatot, én az indokolást el nem fogadtam ugyan, mert az álláspontommal, meggyőződésemmel ellenkezett, de magát a törvényjavaslatot nyugodtan aláirtam. De a t. többség nem akart róla semmit sem tudni s úgy látszik, nem is akar.Már pedig, ha oly jövedelmi forrás, a minő az óriási összegekkel való börzei nyerészkedés,nincs megadóztatva,akkor a legecclatansabbul van bebizonyítva, hogy Magyarországon a kormánynak az adó igazságos, arányos rovására egyáltalában nincs gondja. (Helyeslés a szélső balon.) A parlamentnek egyik nemes és nagy kötelessége, hogy a fölülről elébe terjesztett óhajokat, a mennyire lehet, mérsékelje és csupán a nemzet közjólétéhez arányosítva szavazza meg. Arra nézve, hogy őseink e tekintetben hogy jártak el, utalok egy oly országgyűlésre, a melyre nem is valami nagyon édesen emlékezünk vissza, de a mely mégis a mostani parlament többségénél hazafiság dolgában felülmúlhatatlan magasabban állott. Értem az 1764-iki országgyűlést, a mikor Mária Terézia a hosszan viselt háború után kimerült államkincstárt 17» milliónyi adó•emeléssel akarta gyarapítani és félve a levert szomszédok támadásától, nem is az ujonczok valami nagy számmal való szaporítását, hanem csupán a nemesi fölkelés rendezését kérte. Az országgyűlés ez óhajokra ekkép felelt föliratában: „Az országgyűlés elejétől fogva minden igyekezettel azon voltak az ország rendéi, hogy ő felsége várakozásának megfeleljenek; de mennél többet tanácskoztak, minél szigorúbban vizsgálták lelkiismeretöket, annál nagyobb nehézségekre akadtak az adó tárgyában; mert bármiként érzik is magokat sürgettetni a birodalom szükségei s az anyai indulatú királyné iránt való gyöngéd szeretetök által kivánatainak teljesítésére, azt mindazáltal az adózó nép insége teljesen lehetetlenné teszi. A múlt országgyűlésen is egyedül aző felsége iránt való szolgálati készségből s csak a három év múlva tartandó gyűlésig emelték fel az az adót fél millióval, remélvén, hogy a nyomorú állapotban sanyargó nép attól, a mi őt már is erején fölül terhelte, három év múlva megszabadul. Azonban már tizenhárom év óta viselik azt nyilvános romlásukra, a mint ezt az adónak behajfrhatlansága s a nép eladósodott állapota, melybe a behajtás szigorúsága által vettetett, eléggé bizonyítja." Arról pedig, hogy nemesi fölkelés terheloleg rendeztessék, a rendek még csak tudni sem akartak. No hát, t. képviselőház, ott másfél millióról volt szó, itt pedig egy olyan költségelőirányzat van, melynek évek hosszú során kérésziül csak a deficitje 20, 30, 40 millió; itt szó van a katonaságnak olyan felemeléséről, mely az összes nem zetet uniformisba rázza, mely miatt kétségbe van esve minden üzletember, ugy állván a dolog, miszerint ha holnap megérkezik a mozgósítási parancs, ott kell hagynia üzletét, családját és sok kezébe veheti visszatérvén a koldusbotot. És önök, t. többség, készek arra, hogy a költségelőirányzatot és a törvényt, mely as egész nemzetet uniformisba rázza, egész nyugodtsággal, mosolyogva, az ellene beszélőt fel sem véve, megszavazzák. Határozottan állítom, hogy önök megtesznek mindent,a mit teniök nem kellene,nem volna szabad, a mit megbízólevelük szerint megtagadni polgári és erkölcsi kötelességük volna; és nem tesznek meg semmit, a mit pedig megtenni kötelességük volna. Azt is mondtam és bebizonyítom, hogy a többség kifolyásának, a t. kormánynak van egy olyan tagja, a ki ahhoz, a mi rá van bizva, absolute semmit sem ért. (Derültség a szélső balon. Hal'juk! Halljuk!) Ez a minister a nemzet életére legnevezetesebb három tényezőnek, az iparnak, kereskedelemnek és földmívelésnek kezelése, vezetése és felvirágoztatása végett foglal helyet a ministeriumban. Hát az, a ki ennek a hármasságnak, a melytől pedig a nemzet anyagi jóléte függ, kezelésére, vezetésére, eiővitelére vanat. többség által odaállítva, az sem az iparhoz, sem a kereskedelemhez, sem a földmíveléshez nem ért. Nem ért először az iparhoz; mért ámbár az ipartmegtanulni nem szégyen, hiszen Nagy-Péter czár is megtanulta az ácsmesterséget, az ipar minister semmi féle ipart nem tanult. (Derültség.) Az sem szégyen, gyalázat, ha valakit a régi ezéhek vagy a mostani ipartársulatok dísztagul választottak; hát én sohasem olvastam, hogy a t. minister urraí ez megtör18-