Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-306
t?0 506. omzärros ilé< jnnvftr 25. 1887. tént volna. De azt tudom, hogy 8 egy ipartörvényt készíttetett és honorálta 5000 forinttal, a mely ipartörvénynyel Magyarországon egyetlen egy iparos sincs megelégedve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nyugodt lélekkel állíthatom tehát, hogy az ipar vezetésével megbízott minister az iparhoz semmit sem ért. Talán ért a kereskedelemhez? Azt hiszem, hogy a kereskedéssel foglalkozó ember legmegbízhatóbb mérlege, hogyan állnak üzleti könyvei? Ugy hiszem, hogy a hol a „van" rovat erösebb a „nincs"-nél, a „tartozik" rovatnál, ott ügyes hozzáértő vezeti az üzletet; de a hol mindig a „nincs" múlja felül a „van'-t, a hol örökös a deficit, ott -senki sem fogja mondani, hogy itt szakértelem vezeti a kereskedést. Hosszasan nem illustrálok, csak röviden említem fel, hogy legközelebb is pár millióval volt több a t. minister ur „nines" rovatában, mint a mennyit szabad lett volna kiadnia. Tehát azt hiszem, ismét nyugodtan és bebinyítva mondhatom el, hogy a mint az iparhoz, épen ugy nem ért a kereskedéshez sem a minister ur. Most jön a földmívelés: hát talán ehhez ért? A földművelők között, azt tartják: a gazdálkodáshoz éríb' embernek, kinek kezei között az őseiről rászármazott vagyon nem mállik szét, a kinek a helyett, hogy szaporodnék, napról-napra fogy az ősi föld, azt jó földművelő embernek mondani nem lehet. Jó földmivelési ministernek határozott programiujának, elvének kell lenni, nemcsak a közvagyon kezelésére, hanem annak megtartására, gyarapítására is. Hát van a t. minister urnak programmja, melylyel Magyarország földmívelését előre vezethetné? Hiszen, maga mondta itt, miként pályázatot hirdetett, hogy jó eszméket szerezzen. Tény az, hogy Somogymegyében van neki egy oly megkötött üzlete egy földműves-iskola részére, a melynek jövedelmezőségét, ha valóságos reális értékű számokkal, nem mesterségesen odaállított számcsoportozatokkal kimutatja, akkor kész vagyok visszavonni minden szavamat és elismerem, hogy kitűnően ért a földmíveléshez. Midőn igy áll a dolog, hogy a parlamenti többség, tehát annak kifolyása, a kormány, mindent meg tesz, a mit nem kellene megtenni és semmit sem tesz meg, a mit kellene megtenni; midőn tagjai között egyik a rábizottakhoz az ipar, a kereskedelem és a földmiveiéshez mit sem ért és azok egyikét is előmozdítani nem tudja, akkor ezen költségvetést meg nem szavazhatom. (Helyeslés a szélső balo'dalon.) De eszembe jut Horváth Mihály történetírónak az országgyűlésekről mondott egy igen szép tétele. Szórói-szóra íogom felolvasni: „Az országgyűlések a nemzeti élet üterei, a nemzet müvelt| ségének, szellemi és erkölcsi életének tükrei, anyagi 8 társadalmi viszonyainknak óramutatói." Ha ez igy áll, pedig áll, t. képviselőház, akkor azt mondhatom, szomorú képe van Magyarország közéletének s akkor kényszerítve vagyok a t. többségre és a t. kormányra ráolvasni Aristophanes „Acharnaebeliek" ezímfí vígjátékában Dikaiopolis polgár által mondatott következő* szavait: „Tudom szokását, hogy kap rajta, örvend. Ha nyegle férfi városát s magát Dicséri egyre joggal, jogtalan (Nem sejtve, hogy bőrére alkuszik) A vének hajlamát is ösmerem; Vágyuk szavazva marni, semmi más!" (Tetszés a szélső balon.) És mert én szavazva maró képviselő nem akarok lenni, ennélfogva a költségvetést nem fogadom el s járulok Helfy képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Veres József: T. képviselőház! (Halljuk/) Válságos időben, életbevágó ügy tárgyalásakor a képviselőnek komoly kötelessége, nemcsak magával számot vetni, hanem joga, szavazata fölött számot adni a nemzet előtt, a melynek ügye forog kérdésben; ez okból vagyok bátor a képviselőház becses idejét és figyelmét rövid időre kikérni, míg álláspontomat jelzem. (Halljuk!) Hogy pénzügyi helyzetünk igen komoly, azt elismerte már maga a ministerelnök ur, elismerte a pénzügyi bizottság is és aki meggondolja,hogy eddig milyen szépítő és biztató jelentéseket hallott a t. ház és a nemzet ugyanattól a pénzügyi bizottságtól, hogy magánuk a királynak ajkai által hirdettette a pénzügyi egyensúlyt ugyanazon minisderelnök ur, az fogja felezen vallomásnak teljes jelentőségét igazán. Nem komolynak, hanem szomorúnak, reménytelennek kellett volna mondaniok a pénzügyi helyzetet. Iíy körülmények között igazán meglepő, hogy mégis akadnak a t. többség sorai között olyanok, a kik a pénzügyi helyzetet még most is rózsaszínű szemüvegen keresztül akarják láttatni, a kik tehát tiszábbak magánál Tiszánál. Dégen t. képviselő ur nagy önérzettel hivatkozott arra, hogy a nemzet többsége a kormányt pártolja. Önérzetét igen megcsappanthatná egy pillantás a térképre, a mely megczáfolhatlanul mutatja azt, hogy a magyar faj, pedig történeti jogánál fogva ez van hivatva arra, hogy a magyar államnak magvát képezze politikai érettségével, hogy a kormányzat irányát ő jelölje ki, a magyar faj zöme ellenzéki képviselőket küld a törvényhozásba és a többség képviselői a megbízást inkább I a felvidéki tótok, határőrvidéki szerbek, erdély•• részi oláhok kerületeiből kapják (Ugy van! a