Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-306
218 SOS, orsziges ftlés január 23. ÍSSfi. hagyhatom a közvetlen előttem mondottakat Yalarai észrevétel nélkül és azon helyes és loyalis nyilatkozat után, melyet Gyurkovits t. barátom tett, csak egy megjegyzésem van az előtte szólott Dimitrievics Mihály képviselő ur beszédére, melyet elhalgatni •— bár a vitától különben tartózkodom — képes nem vagyok. Dimitrievics Mihály képviselő ur panaszkodott azon, liogy Magyarországon a megyék és törvényhatóságok megalkotásánál tisztán nemzetiségi megyék megalkotása nem történi. Én azt hiszem, t. ház, hogy nincs Európában állam, íoederativ államokat kivéve, mely az önkormányzati testületek megalkotásánál a nemzetiségi elvet fogadná el alapul (Általános élénk helyeslés) és legkevésbé oly áih:m, mely egy vagy más tekintetben kényesebb viszonyok közt van, kivéve, ha a politika ezélja az volna, hogy ne az összetartozás és epylefüggés erősíttessék, hanem széthúzásnak elemei teíemtessenek meg. Egy ilynemű kívánságteljesítés, meggyőződésem szerint, kiforgatná a törvén} hatóságokat rendeltetésükből és új mesterséges gyűpontokat teremtene oly izgalmaknak, melyeket csillapítani és nem szítani a feladat. (Igaz ! Ugy van ! a j ollóid álon.) Ez az egyetlen, a mit, miután t. barátom fel nem említette, megjegyezni akartam. Egyébként a parlamenti illemnek eleget téve, hogy előttem szólt képviselő ur beszédére észrevételt tettem, szavazatom indoka röviden a következő. A költségvetési vita, mint már annyiszor történt, átalakult a kormány pénzügyi politikájának bírálatává és én ezt indokoltnak is tartom. Mert egyrészt a pénzügyi politika eredményei ma már oly világossággal tárultak fel előttünk, melyet részben a muít költségvetés alkalmával, részben, mondom, csak sejteni lehetett; másrészt pedig azért, mert a kibontakozási politika nem fekszik előttünk. A mi nyilatkozatok illetékes helyről történtek, ezek, nézetem szerint, nélkülözik a világosságnak és határozottságnak azt a fokát, a mely szükséges arra, hogy az abban kifejezettpénzügyi politika megítélésre vagy támogatásra saját érdeme alapján igényt tarthasson. És maga a leghatározottabb valami, mit tudniillik a t.pénzügyminister ur mondott, a conversio terve, helyesebben mondva, eszméje abban az időben hozva elő, midőn előhozta és abban az alakban oda állítva, mint a hogy ő állította oda, tartok tőle, hogy inkább alkalmas arra, hogy a kibontakozásra szükséges áldozatok mérve és azok sürgőssége iránt illúziókat gerjeszthessen, mintsem arra, hogy egy határozott és átgondolt kibontakozási terv, megállapított alkatrészeként szerepeljen. Ily alakban fekszik előttünk az, a mi az egész pénzüiryi politika eredményét képezi. E házban mindig szokás volt a költségvetés | általános vitáját a pénzügyi politika bírálatával összekötni s a felett ítéletet mondani. Es messze visszanyúló szokás e házban, melytől csak néhatörtént eltérés,a pénzügyi politikának nem helyeslését s annak vezetése iránti bizalmatlanságot a költségvetés megtagadásának formájában fejezni ki. És én magam is e czélból és ennek kifejezésére, többször a költségvetés megtagadásáthoztam indítványba és annak megtagadására szavaztam; de soha sehol sem titkoltam el azon véleményemet, hogy én helyesebbnek tartanám a kérdés ezen részét egy másik helyen, az appropriatiónál fölvetni, bár lényeges különbséget a kettő közt érdemileg nem látok és mindig is kijelentettem, hogy a költségvetés megtagadását csupán formának tartom, melyben a pénzügyi politika nem helyeslése és annak vezetése iránti bizalmatlanság van kifejezve. Miután, t. ház, én magam külön indítványt, azon helyesebb formában tenni nem szándékozom és az előterjesztett határozati javaslatok egyikéhez sem csatlakozom s miután annak eredményei, a mik az eddigi pénzügyi politika gyümölcseit képezik, ma megdöbbentő világossággal tárultak fel előttünk, magam tartása evvel szemben nem lehet más, mint az, hogy T ily helyzetben választom a költségvetés megtagadásának formáját annak kifejezéséül, hogy a pénzügyi politikával nem értek egyet s annak vezetése iránt bizalmatlansággal viseltetem. (Helyeslés balfelől.) Barla József: T. ház! Midőn már tényekkel és számokkal lett bebizonyítva, hogy a költségvetési előirányzat, melyet most általánosságban tárgyalunk, tarthatatlan, talán fölösleges is mondanom, hogy ha azon kötelességérzet nem kényszerítene, nielydy r el minden tisztességes férfiú, annyival inkább a nyilvános közélet embere, tartozik megokolni véleményét és szavazatát, hallgatnék. Ebből az elvből indulva ki, t. ház, szavazatomnak, melylyel, Helfy Ignácz t. képviselő úr határozati javaslatát pártolom, megindokolása,, megokolása tekintetéből kijelentem, hogy én a tárgyalás alatt levő költségvetési előirányzatot nem fogadom el, mert a t. többség és annak kifő_ elenlegi kormány, mindent megtesz, a mit megtenni nem kellene, semmit sem tesz, a mit megtenni kellene és végül, nem fogadom el, mert van egy oly tagja a t. többség kifolyásának, a kormánynak, ki ahhoz, a minek vezetése rá van bizva, egyáltalában semmit sem ért. (Halljuk!) Á2t mondtam, t. ház, hogy e ház többsége és annak kifolyása a kormány, mindent megtesz, a mit neki megtennie nem kellene. (Halljuk!) Bebizonyítom a következőkben. Először is a parlament kötelessége működése czéljául azt tűzni ki, hogy a nemzet mir.den rétegeért minden jót megtegyen. Másodszor, hogy a teherviselést JehetőI leg arányossá tegye, nem pedig egyformává; semmi
