Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-305

305, orssáyos ülés január 24. 1887. 209 is kamatokat hozó befektetés. Ilyen a mostani előirányzatban az államvasut;skra vonatkozó kiadás, mert arról föltehető, hogy egé-zben véve meg fogja hozni kamatját. Ha ezen 30 millióval állunk szemben, két nagy eszköz lehetséges a baj orvoslására: az egyik, a mit a pénzügyminister ur megjelölt, a conversio, a másik a fogyasztási adók. Először szólok a conversióról. Méltóztatik tudni, hogy államköltségvetésünkben körülbelől 15 millió forintnyi törlesztés szerepel. Ha nagyobb hitelművelettel el tudnók azt érni, hogy azon 15 millió forint visszafizetése hosszabb időre tolatnék ki, azzal csakugyan nagy eredmény volna elérhető; nem ugy, hogy 15 miilió forinttal csökkenne a deficit, mert a törlesztés ma mérlegünkben nemcsak a kiadásban szerepel, hanem tiz millióval szerepel bevételképen is és igy, ha a törlesztéseket elbagynók, az a 10 millió forint kiesnék a bevételből is. Volna azonban ennek más haszna, nem az, hogy a mérleget közvetlenül javítaná, hanem hogy nem kellene oly nagy összegek erejéig a pénzpiaczhoz fordulni mint mostanában és akkor semmi esetre sem maradna fenn nagyobb deficit, mint a mostani végleges előirányzati, azaz körülbelől huszonkét millió Mert ha évenkint abban a helyzetben vagyunk, hogy a pénzpiaczot igénybe kell vennünk, — és nézetem szerint fogjuk igénybe venni kedvezőbb financiák mellett is — akkor gondoskodnunk kell, hogy az túlságosan ne vétessék igénybe. A conversio által azonban nemcsak azt lehet elérni, hogy küljebb tolatik a fizetési kötelezettség, tudniillik a helyett, hogy bizonyos kölcsönökben a törlesztéseket, a melyek egy pár év múlva egészen lejárnak, ilyen rövid lejáratok ban kellene teljesíteni, hanem elérhetjük azt egy szerencsés mivelettel, hogy hosszú, mondjuk 75 — 90 évi törlesztésre oly csekély évi részletek jutnának, hogy az egész évi járadék nem volna tetemesen nagyobb, mint maga a kamatösszeg, a mely most is szerepel. Ez lehetséges nézetem szerint, egy bizonyos fokig és mutatja azt a pénzügyminister terve, a mely habár kisebb arányokban mozog, mint a mit én helyesnek tartanék, de az is mutatja, hogy kamat megtakarítás lehetséges, mert az államkölcsönök legnagyobb része, melyeket convertálni akarunk, magasabb kamattal vétetett fel és most sokkal olcsóbb kamattal fizettetnék vissza. Elfogadom azt a számítást, melyet a pénzügyminister egy kisebb összegre nézve tett, a mely IV* milliónyi kamat-megtakarításra vezet. Azt hiszem, hogy a mellett, hogy megszabadulhatnánk attól a tehertől, hogy évenkint a pénzpiaczot a törlesztésekre igénybe kellene venni, másrészt bizonyos kamat-megtakarítást is lehetne elérni, ugy hogy egészben e 22 millióval is kisebb KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIV. KÖTET. | deficittel állhatnánk szemben. Azt, hogy valóságos , gyümölcsöző befektetésekre éveken keresztül még igénybe kell vennünk a pénzpiaczot, ugy hiszem, senki sem fogja hibának találni. Azonban ez összegen felül újabb teherkönynyítést kell keresni és ez, nézetem szerint, nem történhetik máskép, mint a fogyasztási adók kihasználása utján. Igen sokan azok közül, kik a fogyasztási adók tekintetében akár egyik, akár másik oldalról felszólaltak, ezt a kérdést complikálták és nézetem szerint, igen helytelenül a vámvonal, a fogyasztási vonal kérdésével. (Hadijuk!) Ugy méltóztattak felemlíteni a fogyasztási adók kihasználását, mintha az másként, mint külön fogyasztási terület mellett meg nem történhetnék. Ezt én igen veszedelmes tévedésnek tartom a jelen viszonyok közt. Nem akarok arról beszélni, hogy Áustriával lehetséges volna-e i!y megállapodásra jutni és ezt a kérdést most a discussio keretén kívül akarom hagyni. Nem mondom, hogy esetleg nem lehet ezt is elérni és nem mondom, hogy esetleg nem lehet ezáltal jövedelmünket fokozni; de igen félek oly felfogástól a mely azt tartja, hogy ez csak azon az utón lehetséges és ha majd esetleg meggyőződnék, hogy a fogyasztási vonal feliállítása vagy nem lehetséges, vagy nem előnyös ránk nézve : le akarna arról mondani, hogy a pénzügyeket a fogyasztási adók utján rendezze. Bocsánatot kérek, hogyha e kérdést kissé részletesebben akarom tárgyalni. (Halljuk!) A fogyasztási adóknak négy főformája van. A fogyasztási adók vagy vámok, vagy monopóliumok, vagy termelési adók, vagy pedig forgalmi adók alakjában szedetnek. E négy főforma közül kettő olyan, a mely a fogyasztási vonallal függ össze, ilyen nevezetesen a vám jövedelem, illetőleg a termelési adók, mint például nálunk a czukor, a sör, a szeszadó. Nagy tévedés azt hinni, hogy a mai fogyasztási adók közt e két jövedelem, a mely szorosan összefügg a fogyasztási vonallal, volna az, a melytől mi pénzügyeink gyökeres javulását remélhetjük. Vámok utján — a mint ezt igen sokszor hallottuk felemlíteni az ellenzék egyik árnyalata részéről — azt hiszem, mindenki be fogja látni, hogy a ki a külön vámterületet akarja, az azt nem akarja másért, mint hogy első sorban önálló ipart teremtsen az országban és ez lévén most az uralkodó áramlat, a vámoktól — azt hiszem — valami nagy jövedelmet remélni nem lehet. De nem lehet még más okból sem, mert meg kell nézni, hogy mely ország az, a hol a vámok sokat jövedelmeznek ? Ez ország Anglia. És mily természetű czikkek jövedelmeznek sokat? Olyanok, a melyeket röviden gyarmatárúknak nevezünk. Nálunk gyarmatárúktól ne várjon senki nagy jövedelmet. Ne 27