Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-305
210 805. országos ülés január 24. 1887. ván'on pedig azért, mert egyrészt belső termelés utján állítunk elő czikkeket,a melyek másatt gyarmati ezikkek, mint például a czukor és dohányzásrészt pedig azért, mert egyéb gyarmati ezikkek nálunk valami nagy fogyasztásra nem találnak, például a theából vagy rumból valami nagy jövedelmet alig lehet csinálni. Azon ezikkek, melyekből más országok nagy jövedelmet érnek el, nálunk vagy nem fogyasztatnak, vagy itthon állíttatnak elő. A termelési adókat illetőleg azt tapasztaljuk, hogy más országokban is ezen adónemek nem hogy fejlődnének, haneui romlanak. Bátor vagyok e tekintetben a t házat pékiául a ezukorra figyelmeztetni. Milyen crisissel küzd például Csehországban a ezukor ipar, vagy Németországban, mely a legnagyobb fejlettségre vitte a ezukoradót, — csak megközelítőleg mondok számot—a 70 es évek derekán volt Kémetországban ez adó jövedelme 56 millió márka. Ez máig leszállott 30 és néhány millió márkára. Tehát nem hogy fejlődött volna ezen jövedelem, hanem csökkent. Miért? Mert mindenütt, ezen termelési fogyasztási adók kiviteli praemimuokkal vannak összekötve.Mig csak egy-két ország űzte ezt a fogást, addig csak ment a dolog és jövedelmezett, de mióta minden más ország is csinálja, természetes, hogy ezen termények az idegen országok piaczárói leszorultak és igy nem képesek azon Lasznot nyújtani, a melyet nyújtaniuk kellene. A íula jdonképeni nagy jövedelem a fogyasztási adók terén a forgalmi adókkal éretik el s ezek azok, melyek nálunk egyáltalában kihasználva nincsenek. Például sem a bor, sem a szesz forgalmiadó alakjában abban a mértékben, melvben kellene, nincs kihasználva úgy, mint például Francziavagy Angolországban van. Méltóztassanak csak tekintetbe venni,hogy magaaszeszFrancziaországban 100 millió forintot és nem frankot jövedelmez. Angliában 200 millió forintnál többet hoz. Miért ? mert mindenütt egyszersmind nagy forgalmi adó van arra vetve. Igaz — és itt azután osztozom Prileszky Tádé t. képviselőtársam felfogásában — én sem hiszem, hogy ezen jövedelmi forrásokat gyökeresen és teljesen kihasználni lehetne a regale rendezése nélkül és erős meggyőződésem, hogy ha ez a regale-rendezéssel kapcsolatosan történik, igen minimalis és nem is érezhető megterheltetést fog ez az állampolgárokra nézve képezni. Mert nem szabad elfelejteni, hogy a regálénál hány kézen megykeresztiilazital mig a fogyasztó kezébe kerül; hány közbeneső élvező van, holott egy élvezője kellene csupán hogy legyen: az állam. Ezen az utón, azt hiszem, hogy fogyasztási adóink gyökeres rendezése remélhető. Hozzáteszem -azt is, hogy habár erős meggyőződésem, hogy •igazán hasznothajtó a fogyasztási adó, a regaleadó rendezése nélkül nem lehet, ma még Magyarországban is a szesz oly gyártmány, mely bizonyos mérsékelt terhet mindenesetre elbir s melynek segélyével államháztartásunk rendezéséhez igen nagy mértékben hozzájárulhatunk. Bocsánatot kérek, hogy ily száraz dolgokkal untattam a t. házat. (Halljuk! Halljuk!) De azt hiszem, hogy az adott viszonyok között csak kötelességet teljesítünk mindannyian, ha mindazt, a mit az állam viszonyainak rendezésére okvetlenül szükségesnek tartunk, el is mondjuk és azt hiszem, nagy tévedés volt elejétől fogva azt hinni, hogy a bajon a jövedelmek fokozása nélkül segíteni lehet. A jövedelmek egy vagy más alakban való fokozása mulhatlanuí szükséges, mert ismétlem, nem hiszem, hogy lenne valaki e házban, a ki hinné, hogy a költségvetés keretéből tetemesebb megtakarítást eszközölni lehetne. De tovább megyek; azt sem hiszem, hogy valaki azt gondolná, hogy a költségvetést mai keretébe szorítva évek hosszú során át megtartani lehet. Az állam szerves lény, a mely folytonosan fejlődik, a melynek újabb meg újabb követelései vannak és nézzünk végig közgazdasági, culturalis, igazságszolgáltatási és közigazgatási életünkön, bármennyi is az, a mit eddig tettünk, még mindig igen sok teendő van hátra. Annak, a ki azt akarja, hogy az állam fejlődjék, annak, a ki erős magyar államot akar s a ki azt akarja, hogy felhasználtassák ez az idő az állam fejlesztésére és erődntésére, hogy amikor netalán terhesebb idők jönnek, azoknak is meg tudjon az állam felelni: annak mindenekelőtt tisztába kell jönnie az iránt, hogv a jövedelmeket múlhatatlanul emelni kell. Én azt hiszem, hogy e tekintetben nem lesz nézetkülönbség a ház különböző pártjai között. Minthogy pedig ez irányban, azt hiszem, sokkal több az, a mi ez oldalról történt, mint a mit más okidon tapasztalunk, fejtegetéseim alapján is helyesnek és jogosnak tartom, hogy elfogadjam a költségvetést. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Miután az idő előhaladt, a tanácskozás folytatását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre tűzöm ki. Most azonban, mielőtt az ülést bezárnám, két dolog még elintézendő, tudniillik a ministerelnök ur kivan egy törvényjavaslatot benyújtani, továbbá Goda Béla képviselő ur, mint az összeférhetetlenségi bizottság tagja, le fogja tenni az esküt. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Van szerencsém benyújtani egy törvényjavaslatot a Chilei köztársaságnak Peru és Bolívia ellen folytatóit háborúja alkalmával hadi károkat szenvedett magyar-osztrák alattvalók kártérítési követelései iránt Chile köztársasággal 1885. Julius 11-én kötött nemzetközi szerződés beczikkelyezése tárgyában. • ; Kérem, méltóztassék ennek kinyomatásátés
