Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-305
305. országos ülés Janaár 24. 1S87. 205 kozom foglalkozni, t. ház és mindenekelőtt azzal a felfogással szemben akarnék állást foglalni, mintha pénzügyeink a mostani kormányzat e<rész ideje alatt bizonyos siagnatiot mutatnának és semmi fejlődés sem lenne. Nem akarok túlságosan mélyen bocsátkoznia számok csoportjába, csak ha valaki kétségbe akarná vonni állításomat, fogok bővelib adatokkal szolgáink Mindenki ismeri a zárszáraadások végeredményét ugy, a mint a hivatalos zárszámadásokban foglaltatnak ; ott, liol a pénztári eredmény van feltüntetve. Ha a zárszámadásokat nézzük, azt látjuk, hogy a deficit ! 875 ön kezdve, folytonosan apadt. 1874 ben volt 60 millió. 1875-ben 40 millióra, 1876-ban 30 millióra, 1877 ben «5 millióra szállott le. Igaz, hogy 1878 ban ismét rosszabbra fordult. De a ki ismeri azon körülményeket, melyek 1878-ban közbejöttek, nem fogja képzelni, hogy az a közbejött események által szükségessé vált intézkedéseket pénzügyi javulás mellett lehetettvolna végrehajtani. Lehet beszélni arról —ez politikai felfogás dolga — vájjon azon események, költekezések, politikailag helyesek voltak-e vagy nem, de hogy az occupatiót pénzügyi müveiét nélkül végrehajtani nem lehetett, az kétségen kivtíl áll. Tehát 1878 után volt visszaesés, de 1879-től fogva máig sem áll, mintha pénzügyeink siagnatiot mutatnának. Talán többen lesznek a t. ház tagjai közül, a kik emlékezni fognak arra, hogy azon törekvés, a mely ugy a kormányban, mint a pénzügyi bizottságban, valamint e házban mutatkozott a takarékosság iránt, két éven át csakugyan nem kicsinylendő eredményre is vezetett. Hivatkozom az 1882 — 83-iki évek zárszámadásaira, melyeknél megtörtént az, hogy a valóságos deficit az év végén kisebb volt, mint a hogy előirányoztatott és pedig nem pusztán a végeredményben — mert a végeredményben különféle hitelművelet is közreműködik — hanem magában a rendes kiadásban, az ordinariuinban, e két év egyikében a deficit 6 millióval, a másikban körülbelül 2 és fél millióval volt kisebb, mint a hogy az tényleg előirányoztatott. Ezen kedvező zárszámadási eredmények alatt keletkeztek a többi évek előirányzatai és azt hiszem, hogy itten kezdődik a visszaesés pénzügyeink terén. 1884-ben terjesztetett elő az első budget, a melyben a rendes kezelésben valami minimális plus szerepelt 1885-re, úgyszintén 188G-ra is 4—5 millió forint volt az előirányzott többlet. Ezen előirányzatoknál követtük el a tulajdonképeni hibát, mert azt hittük, hogy a takarékosságot tovább lehet vinni azon mértéknél is, a meddig az tényleg észszerűen vihető. Ha valaki összehasonlítja az 1884—5 iki zárszámadásokat ,az előirányzatokkal, azt fogja találni, hogy nagy eltérések vannak a zárszámadási eredmények és az előirányzat közt. Az, hogy kedvezőbb színben láttuk a pénzügyi helyzetit, oly baj túlburjánzására vezetett, a mely bizonyos fokig mindig meg volt, és ez a nem egészen gondos eljárás a póthitelek terén. Blegjegyzem azonban, hogy én nem azon póthiteleket értem, a melyek keresztül vitt kiadásokról szólnak ; mert ezek tulajdonképen nem is póthitelek, hanem értem azon póthiteleket, a melyek ezentúl teendő kiadásokra vonatkoznak. A nem elég gondosság a póthitelek beterjesztésénél azt eredményezte, hogy 1883-ra, 1884. és 1885-re az évközben megszavazott póthitelek alapján készült előirányzat és az eredetileg beadott előirányzat 4—5 millió frttal differál mégpedig kedvezőtlen értelemben. Ez volt az egyik hiba. A másik hiba pedig nézetem szerint az, (HaHjuh! Halljuk!) hogy a kiadások nem ugyan minden, de egyik-másik közigazgatási ágnál ugy voltak előirányozva, a hogy azok betarthatók nem voltak. Ha összehasonlítjuk az 1884. és 1885-iki, tehát a rendelkezésünkre álló két legutolsó zárszámadást ezeknek az éveknek előirányzataival, akkor a következő pontoknál találunk túllépéseket. (Halljuk! Halljuk!) Először is az államadós-águknál mutatkozik mintegy öt millió frtnyi túllépés a mennyiben az előirányzat 110 millió, a végeredmény pedig 115 millió volt. Igaz, de mi idézte ezt elő ? Két vasútnak, az alföld-fiumeinek és a zákány-dombóvárinak államosítása. Az itt elkövetett hiba hasonló ahoz, melyet a póthiteleknél voltam bátor felemlíteni. Ezenkívül hozzájárult ebez az is, hogy az agio-tételt alacsonyabbra számítottuk, mint a minő az tényleg volt. Fájdalom, nálunk, hol évenkint 40 millió arany forint ára fizetésünk van az államadósságoknál, minden egyes percent eltérés majdnem egy fél millió frtnyi különbséget tesz. A pénzügyministerium a maga egészében megfelelt az előirányzatnak. Igen, de a pénzügyministerium keretén belül az üzemek a bányáknál és vasműveknél az év végén mintegy 2 1 /* millióval mutattak kedvezőtlenebb mérleget, mint az előirányzat. És itt magukra a vasmíívekre esik 2 millió. A kereskedelmi rainisteriumnál 1.200,000 forinttal volt kedvezőtlenebb a mérleg s ezt egyetlen egy tétel, a méntelepeké, idézte elő, melyre az egész mérleg romlása visszavezethető. A közoktatási ministeriumnál 500,000 forint volt a különbség. Az ok az volt, hogy a népnevelési szükségletet évek óta 1 millió forinttal irányoztuk elő, holott 1.300 000 forintot költöttünk eczélra. Az igazságügyministeriumban hasonlólag volt túllépés 800,000 forint s itt hasonlóképen azt
